A sárguló képeslap és a torz tükör

Magyar anzix – Duna Művészegyüttes

Folklórműsor napszimbólummal és posztmodern munkások a diszkóláz görbetükrében. A Duna Művészegyüttes legújabb bemutatója, a Magyar anzix Juhász Zsolt rendezésében 2013. május 16-án debütált a Művészetek Palotájában. Magasra teszi a mércét a cím, hiszen a magyar jelen táncművészeti helyzetről árulkodik a képeslap fogalma.
Sárosi Emőke | 13. 05. 28.

Az előadás szándékosan kétpólusú. Az első rész a hagyományokra épülő falusi néptáncot vonultatja fel: klasszikus jelmezek, formanyelv, hangulat és az élő zene varázsa a Göncöl zenekar közreműködésével. Mindez mégis idegen, távoli. Megsárgult fényképek miliője telepszik az idillikusan felfestett produkcióra. A társadalom a hagyományos nemi szerepek alapján tagolódik: virtuóz férfiak, akik hímdominanciájukat, tudásukat, technikájukat lengetik a bociszemű, jóravaló, derék lánykák előtt. A klasszikus, autentikus néptáncművészet alapvetően a férfiasságra alapoz a mozdulatokban. Még a díszlet is a férfivilágot erősíti. A sok rétegből álló, zsinórról belógatott nonfiguratív napszimbólum látványos és funkciótlan – zavarja a táncosokat a térhasználatban, konkrétan meg kell hajolniuk, ha a színpad hátsó részében mozognak.

Folklórműsor tárul a nézők szeme elé virtuóz technikai tudással és a falusi íz kötelező szövegértési nehézségeivel. A történetmesélő (Kádár Ignác) színészi és énekesi kvalitását messze felülmúlja táncos múltja. Az első részt a fiatalok lendülete és hite tartja folyamatos mozgásban, mert koncepciózusan nem csak a zenére táncolnak. Komplementer ritmusban mozogva, dramaturgia nélkül festik fel a vidéki lét önkényesen kiragadott pillanatait. Jól ismert motívumok ezek: szórakozás, udvarlás, vetélkedés, házasság, mindennapi rutinok. A szabadság és az identitás határaival (az ajánlóban) foglalkozó előadás az asszociatív háttérvetítésben ki is meríti a szabadság fogalmát. Rapszodikusan és átfolyósan csapong a narancsos-sárgás, hidegkék, fűzöld színélmények és a fekete-fehér levéltelen fa motívuma között – az idő múlását, az évszakok változását szimbolizálva.

 

duna-anzix

Fotó: Dusa Gábor

 

Az autentikus néptáncot kedvelő, nosztalgiázó rajongók számára éles váltás a második rész vizuális megvalósítása. Túri Erzsébet jelmezeiben a munkáskék, szürke színek és a fekete absztrakt minták dominálnak, gyári miliőt idézve. Ezt erősíti a monumentális téglalap vasfal, amelyet geometikus négyszög-átjárók tagolnak. A falat forgatják, így állandóan változik a szabadság-bezártság érzete, a kint és bent nézőpontja. A látvány utópisztikus vízió: a digitális kinti lét robotjainak darabos mozdulatait a belső, érzelmi világ kortárstánc-elemei lágyítják – reménytelenül próbálva egyensúlyt találni a harmóniában. Gépszerű gyárvilág tárul elénk, ahol a klasszikus értékeknek nincs létjogosultságuk. Elektronikus zene és az erkölcsök lazulása jellemzi a kort. A nők szerepe felértékelődik: erősebbek, hatalmuk van, fizikálisan legyőzik a férfiakat. Szexualitásuk alapelve az itt és mostban koncentrálódik – rohannak, ráugranak a hímekre, majd tovaszaladnak. A szabályozott, utópisztikus világ negatív közegét a diszkótánc fanyar humorú képe oldja. Az önkifejezés kényszere és a szabadságvágy megélésének tragikus sikolya a torz tabló, amely a diszkótánc és a néptánc karakteres mozdulatainak groteszk ötvözete. A zárásban sincs feloldás: a gyárvilág változatlan robotléte ad perspektívátlanságot.

A Magyar anzix kemény ítéletet mond jelenünk fájdalmasan rideg elértéktelenedéséről. Az autentikus néptánc formanyelvét idealizálja az előadás, hisz a modern kor mozdulatainak alapjai is a néptáncból fakadnak. Az előadás dinamikus folytonosságot feltételez a produkció két eltérő része között, hiszen a hagyományőrzés szükségszerű a változások értelmezéséhez, viszonyításához. Digitalizált világunkban helyet kell biztosítanunk egy kedves emléket idéző sárguló fényképnek vagy képeslapnak a nagymama fiókjából.

 

 

 

 

Magyar anzix

 

Díszlet, jelmez: Túri Erzsébet

Fény: Lendvay Károly

Zene: Dulai Zoltán, Szokolay „Dongó” Balázs, Both Miklós

Koreográfus: Mihályi Gábor, Juhász Zsolt

Rendező, művészeti vezető: Juhász Zsolt

 

 

Fotógaléria:

Népszava

 

Más is látta:

Szoboszlai Annamária: Blende-idő