Amikor a festmény életre kel

Jubileumi műsor az együttes 55 éves fennállásának alkalmából: Duna 55 – Duna Művészegyüttes

A Duna Művészegyüttes idén ünnepli megalakulásának 55 éves évfordulóját. Szép, kerek szám ez, s egyben kiváló apropó a rendszerezésre, a visszatekintésre. A Juhász Zsolt által vezetett együttes jubileumi előadásának ez alkalomból a Művészetek Palotája adott otthont. Az est céljai között szerepelt a múlt, illetve a közelmúlt előadásainak felelevenítésén túl az együttes céljaiért rendületlenül tevékenykedő művészek elismerése is.
András Felícia | 12. 11. 21.

Az est fővédnöke dr. Pintér Sándor belügyminiszter volt, amit az indokolt, hogy bár a Duna 1957-ben a Lánchídnál horgonyzó Kék Duna hajón kezdte el a pályafutását, de később a Belügyminisztérium táncegyüttese lett. Így alakultak át a kezdetben szórakoztató célú műsorok egyre professzionálisabb és magas művészi igényeket is megvalósító koreográfiákká. Így tehát a jubileumi este a nyitó és köszöntő beszédek után az állami elismerések átadásával indult, melyeket az együttes korábbi és jelenlegi meghatározó művészei, vezetői vehettek át a Duna Művészegyüttesben végzett munkájukért.

Ezt követően az előadás első részében rég nem látott, de az együttesben zajló művészeti munkát ma is meghatározó produkciókat elevenítettek fel a táncosok. Az archív felvételek vetítése után a műsort Erdélyi Tibor Párok című koreográfiája nyitotta, mely az örök témát, a férfiak és nők évődését, párkeresését volt hivatott megjeleníteni. A bottal kiválóan bánó táncosok teljesítménye mellett a könnyed, bohókás hangulat is indokolta, hogy nyitásként erre az előadásra essen a választás. Ezt követte a Gönczöl zenekar előadásában a Nyírmadai hangulatok. A táncot nélkülöző élőzenének az öltözés nehézségeinek praktikus áthidalásán túl erős művészi értéke is volt. Újra megerősítette azt a fontos tényt, hogy a néptáncegyüttesek hagyományőrzése nem korlátozódhat a táncokra, hiszen egy-egy tájegység hagyományai jóval összetettebbek ennél.

Az este első részének talán legmeghatározóbb előadása a Mucsi János által koreografált Amazonok volt. Bár a darab témaválasztása elsőre akár elcsépeltnek is tűnhet, de a kivitelezés minden kétséget kizáróan izgalmas és magával ragadó. Már a cím is sejteti, hogy ismét a nemek közötti harcról van szó. Itt már előtérbe kerül a történetmesélésen túl a dramatikus megközelítés is. Az  ízléses jelmezek szépen erősítik a táncjátékot, mindent áthat egy erős balkáni hangulat. A színpadról a nézőtérre zúduló erő elementáris. Az érzékeny rendezésnek és szerkesztésnek köszönhetően ezt az előadást ismét egy táncot nélkülöző, melankolikus élőzene követett. A Régi szép idők Kiss Ferenc, Küttel Dávid és Szokolay Dongó Balázs, a Duna előadásaihoz zeneszerzőként kötődő művészek előadásában csendült fel.

Az est első részét Mosóczi István Szerelem, illetve Mucsi János Danaidák című koreográfiái zárták. A Szerelem egy cseppet sem könnyű téma megjelenítésére vállalkozott. Az anyaság, a fiatalság és az elmúlás kérdéskörét kívánta körbejárni. A lírai megjelenítés az egyszerűséghez és az igazhoz ragaszkodott, s egyben sikeresen elkerülte a lírából adódóan nehezen kivédhető hamis patetikusságot. A Danaidák az ősi, görög mitológia egyik jellegzetes történetét eleveníti meg, Danaosz király ötven lányának esetét, akik megölték férjeiket, s ezért megkapták méltó büntetésüket az alvilágban.

A rövid szünetet követően az est második felében a Duna elmúlt korszakának előadásaiba nyerhettünk betekintést. Ezt a korszakot már egyértelműen jellemezte és jellemzi az autentikus megközelítés mellett az újító szemlélet. A cél, hogy a ma emberéhez egy friss, kortárs táncnyelven szóljon a néptánc is. Elsőként Juhász Zsolt Örökkön-örökké című alkotásából mutattak be a táncosok egy részletet. Az első rész darabjaihoz képest nagyon éles volt a váltás. Ez már egy komplex néptánc-színház, ahol jelentősége van a jelmeznek, a világzenének, a fényeknek, illetve ezek fúziójának. A háttérben felállított, egyszerű, ám annál ötletesebb díszlet a fények sokszínűségével páratlanul gazdag játékra ad lehetőséget. Erősen érezhető egyfajta képzőművészeti hatás: mintha egy különlegesen szép és mozgalmas festmény elevenedne meg a szemünk előtt, s mesélné el a fa motívumán keresztül az élet körforgását.

A Tavaszi szél koreográfiából (Mihályi Gábor és Juhász Zsolt) is csak részletek kerültek bemutatásra, ahogy az Aranyágból is (Farkas Zoltán „Batyu”, Mihályi Gábor, Juhász Zsolt). A Tavaszi szél esetében is szemet gyönyörködtetőek a jelmezek és a díszlet, amit csak külön erősít a gazdag fényjáték. Az előadás a Duna egyébként is deklarált célját valósítja meg: a múlt, jelen esetben a tavaszi ünnepkör interpretálása a jelen emberének, a ma követelményei szerint. Az estet záró Aranyág pedig ismét a fa motívumára építve üzeni meg, hogy a népzenei hagyományokat csak mi magunk tehetjük örökéletűvé. Az előadás a Tavaszi szél által kijelölt úton haladva a múlt erőltetett imitálása helyett a valódi kapcsolódást választja.

A jubileumi est alapján a Duna Művészegyüttesben élesen elkülönül a múlt és az elmúlt pár év művészeti irányvonala. Természetesen hidat képez köztük az autentikusságra, a hitelességre törekvés, illetve a magas művészi igény. Ugyanakkor a ma emberéhez talán már a második részben bemutatott koreográfiák állnak közelebb, melyeket a kortárs kísérletezés tesz olyan egyedivé. A Duna azonban büszke lehet a múltjára is, melyre érdemes egyfajta távolságtartással tekinteni, tanulni belőle, s elégedetlenségtől hajtva újabb és újabb utakat keresni, hogy a néptánc minél emberibb hangon szólva érkezzen meg a jelenbe.

 

 

 

Duna 55

 

Fény: Lendvai Károly

Hang: Fekete Mátyás

Tánckarvezető: Vámos László

Tánckari asszisztens: Bonifert Katalin

Zenekarvezető: Dulai Zoltán

Koreográfusok: Erdélyi Tibor, Farkas Zoltán „Batyu”, Juhász Zsolt, Mihályi Gábor, Mosóczi István, Mucsi János

Rendező, művészeti vezető: Juhász Zsolt

Előadók: Duna Művészegyüttes és Gönczöl Zenekar

 

 

Helyszín: Művészetek Palotája

Időpont: 2012. 11. 13.