Ellenfény Offline - Archívum - 2014 - 2014/6. - Visszfény - Do You Have Enough...?

Do you have enough...?

MU Terminál – Terra Toma

A MU Terminál Kortárs Táncműhely megszokott évi három, A, B és C estje mellé újabban rendszeresen készít további előadásokat. Ilyen a Terminál 2014/2015-ös évadát megnyitó Terra Toma azaz Ősz-művészeti ámokfutás is, melyet az immár professzionális társulatként működő együttes többé-kevésbé állandó tagjai mutatnak be.

Kovács Emese


Az eredetileg tanműhelynek induló MU Terminál éves szakmai képzést biztosító funkciójáról sem mondott le, továbbra is keresik a tehetséges és elhivatott fiatal táncosokat, hogy lökést adjanak pályájuk elindításához. A társulat és a képzési program nem szigetelődik el élesen egymástól. Az egyik ilyen növendékből lépett elő permanens előadótárssá Barabás Anita, mellette a további biztos pontokat Hoffmann Adrienn és Fejes Ádám jelentik, akik egyben a képzés vezetői és a bemutatók gyakori alkotótársai is. Szintén stabil pont a Terminál életében Gergye Krisztián, ki nemcsak koreográfusként, de újabban előadóként is szerepet vállal a társulat életében. (Az együttműködés kölcsönös, saját produkcióiba ő is hívja Barabást, Hoffmant, Fejest, lásd Raped Europeans, Opera Amorale, Happy Ending.) Úgy tűnik, Gergye személyiségével, egyedülálló alkotói attitűdjével határozottan hat a Terminál előadásainak irányvonalára is. Az ő műfaja az összművészeti „ámokfutás", műveiben kurrens –személyes, mostanság mindinkább társadalmi, politikai − problémákra reflektál jókora adag iróniával, szabadszájúan és szabadkezűen. A legkülönfélébb eszközök, tárgyak, művészeti ágak bevonásával provokál, teszi látszólag magát, valójában kritizált tárgyát nevetségessé. A magamutogató bohóc palástja mögé rejtőzve üzen, igyekezve felrázni a székbe (és saját személyes problémáiba) süppedő közönséget. Gyakran dolgozik a performansz eszközeivel, látszólag a pillanat adta lehetőségeket kihasználva, egyazon módon megismételhetetlen improvizált helyzeteket teremtve. A Terminál bemutatói is, a korábbi tiszta táncos, inkább formai irány felől mindinkább e tartalomközpontúság, e reflektáló, kritikai hang felé mozdultak el. S bár előadásaikra továbbra is jellemző a kigyakorlott esztétikus mozdulatsorok, kötött koreográfiák és struktúrák használata (kivált a még a képzésben részt vevőknek készült koreográfiákban), az összművészeti színházi nyelv, a kísérletező jelleg, a „véletlenek" belekomponálása a műbe, és az alkalmiság nem áll idegenül a társulat testén, sőt.

Ezzel a performansz-szerűséggel, elméletileg nyitottan hagyott szerkezettel játszanak, ironizálnak most tudatosan az alkotók. Fejes egy széken ülve várja a beérkező közönséget, a hulladékból gyártott installációval telepakolt színpad szélén, mely Kővágó Nagy Imre (a darab szerint a világ nagy múzeumait már megjárt) aprólékosan kidolgozott munkája. Elöl középen egy lenémított plazmatévé társadalomkritikus rajzfilmeket sugároz, hogy semmiképpen ne unatkozzunk a 70 perces előadás alatt, ahogy annak funkcióját a civilként megszólaló Fejes hamarosan tudomásunkra hozza. A kartondobozok, kötelek, nejlon, papír és műanyag kacatok, maradványok első pillantásra összevisszaságából egész kis városka tűnik elő, házakkal, utakkal, szimbólumokkal (egy kereszt alakú szoborra külön felhívják a figyelmet). Fejes egy civilt szólít a színpadra, aki majd kiszámíthatatlan elemként segíti (vagy akadályozza) munkájukat. A „kiválasztott" civil azonban egy előre beszervezett egyén, neve fel van tüntetve a programleírásban. Nagyjából tehát tudja mikor hova kell mennie, mit kell csinálnia az előadás során (többnyire lámpával a fején egy kartondobozt tartani). Így a rá irányuló Gergyétől származó beszólások, alakjának kerülgetése, saját esetlenségei komponált elemek. Fejes élőben vezérli le az előadást, porondmesterként szakítja félbe a szerinte túl hosszúra nyúlt jeleneteket, folyamatos kommentárokat fűz az eseményekhez: „Ez nem így volt.", „Ez nem volt benne." „Ennek most kellett volna jönnie." Egy blackout után alul meztelenül, nemi szervét csupán egy földig érő csővel takarva lép elénk, hogy többé-kevésbé felvázolja nekünk, nézőknek, a mű struktúráját, célját. Csak részben lehet őt komolyan venni helyzetéből kifolyólag, melyre szintén reflektál (hiányolja a nagyobb nevetést, megró minket, hogy ennek hiányában civil lett a jelenléte). Értékrendek ütköztetését fogjuk látni, például a földet, természetet kizsákmányoló embert és a vele harmóniát teremtő, békés egyedet. Ennek példái lennének a felsőtestüket csupán őstermelői (műanyag) gyümölcsökkel takaró három lány (Barabás, Hoffman és Halász Csilla), akik terv szerint egyesével hullatják el az előadás során a terményeket, hogy jó marketingfogásként feltárják a mögöttük rejlő „meglepetést". De akkor megjelenik a narancsszínű dresszbe bújt Terra Tomi (Gergye), a sportimplantátum, hegymászó, hullahopp, ugrálókötél és ratyi boksz specialista (és ki tudja még mi), aki egyik kecsesnek nem nevezhető szökellésével kiüti a lányok kezéből a rakományt. Autentikusan gergyés, deviáns viselkedésével folyamatosan „elrontja" a koncepciót: besprézi bokszzsákját, feneket riszál négykézláb műanyag lábrögzítőkkel bajlódva, a golyóit táncoltatja testedzés gyanánt, miközben szótagokat elnyújtó, önmagát ismétlő, már-már szinte éneklő beszédstílusával arra buzdít, hogy legyen elég bátorságunk felvállalni a nemiségünket, az egónkat. Ebben a káoszban − ahol a zenészek előadás közben érkeznek, a táncos lányok begyakorolt mozgássoraikat próbálnák ismételni, Terra Tomi fitnesz órát vezényel a Virág vasárnap egyik zenéjére és a „nyolc perc alatt kockás has"-ra vonatkozó tanácsait osztja meg velünk a televízión mutatott számítógépes edzésterv segítségével − próbál rendet, szeretet, harmóniát teremteni Fejes figurája (tegyük hozzá, a saját nirvánájába merülő, mosolyogva meditáló alakja nem sokat segít a helyzeten).

A Terra Toma merész, szabad asszociációs játékokkal élő ironikus kor- és társadalomrajz. A Konrad Lorenz által felállított A civilizált emberiség nyolc halálos bűnének szövege mint inspirációforrás el is hangzik benne Gergye akadozó és kihagyó, önmaga hangjában fürdő felolvasásában. Az előadásnak mint gúnyiratnak közel sem csak a föld kizsákmányolása, azon élősködőként való csimpaszkodás (a teratoma jelentése: veleszületett daganat) a célpontja. A hulladékinstalláció hamar avarfújó gép áldozataként foszlik semmibe, hogy teret adjon a bábokként mozgó, önmagukat fojtogató, saját arcukat széthúzó, gyakori agymenést kapó táncos lányoknak, kik szisztematikusan próbálják fenntartani a rendet, az egységet unisono mozdulataikkal. Megjelenik az előadásban az öncélú, felületes művészieskedés, szemben a másfajta művészet észrevétlen eltiprásával. A népszerű guru, aki észre sem veszi önnön bornírtságát (Terra Tomi), vagy a művész, aki bár nem vállalja fel, de mégis elénekli magánszámát, az Ezek ugyanazok-ot (Bródi/Bródy Zsuzsa), vagy a túlpörgött egyén, aki a napi stresszből csak beszívással és szexszel képes menekülni. Egymással ellentétes politikai ideológiák hangzanak el felvételről. Szóba kerül a pályáztatási rendszer, ahova „nem, nem adjuk be", de a nemzetieskedés kifigurázására sem maradhat el, mikor Gergye ál kucsmában (fülvédős sapka), subában (műszőrmekabát), csizmában (amiről mállik le a ragasztott matyóhímzés) imitál néptáncot. Közben a „női kar" a hátsó falnál imádkozó, fennkölt mozdulatokat táncol. Az előadás mindenféle attitűdöt pellengérre állít, cinikusan szemlélve őket. Az érem mindkét oldalán akad kosz bőven.

Folyamatos a nézőtéri kacarászás, a felvonultatott gegek, elsőre talán bohóckodásnak tűnő helyzetkomikumok nem szűnnek és működnek. Minden kis momentumnak megvan a jelentése, közlendője. Mint például a késve érkező zongorista Peti (Zombola Péter) WOK n'GO-s piros köténye. Ő sajnos se nem Bródi/Bródy Zsuzsa, se nem Terra Tomi, neki a művészet mellett meg is kell élnie valamiből. Ennek ellenére nem biztos, hogy ezt a tömény ötletkavalkádot egyszerre fel tudjuk dolgozni. A hosszúra nyúló záró jelenetben Fejes vég nélkül akarna valamit közölni, valami nagyot eltáncolni középen. Bevonná az egyik táncosnőt is, aki viszont gépként nyomja tovább az addig eltáncolt mozdulatait, futja kis köreit, reakcióképtelenül. Közben Gergye taxit rendel a helyszínre, majd komótosan törölközni, öltözni kezd. A levetkőz(tet)ések, átöltöz(tet)ések az est fontos momentumai, szerepből ki-be folyamatosan. Önként vagy irányítottan. Valahogy ismerős.

 

Terra toma

MU Terminál

 

Lávány: Fejes Ádám, Gergye Krisztián, Kővágó Nagy Imre

Jelmez: Hoffmann Adrienn

Fény: Fejes Ádám, Katonka Zoltán

Alkotók: Fejes Ádám, Hoffmann Adrienn, Gergye Krisztián

Előadók: Barabás Anita, Fejes Ádám, Gergye Krisztián, Halász Csilla, Hoffmann Adrienn

Civil: K. Billentyűs Tibor

Zenei közreműködők: Salim Mahboubi, Zombola Péter

Képzőművészeti közreműködő: Kővágó Nagy Imre

Helyszín: MU Színház

15. 03. 5. | Nyomtatás |