Ellenfény Offline - Archívum - 2015 - 2015/1. - Fókuszban - Erdély Múltja, Magyarország Jelene - „Csak Vége Legyen Már Ennek Az őrületnek" - POSZT, Miskolci Nemzeti Színház, Székely Csaba, Béres Attila, Keszég László

„Csak vége legyen már ennek az őrületnek"

Erdély – Tündérkert - Miskolci Nemzeti Színház

„Sanyarú idők állnak mögöttünk. Mind emlékszünk még a szomorú 1601-es esztendőre, Mihály vajda és az oláh seregek betörésére, Basta fosztogatására és azok hazaárulására, akik Mihályt Európa szégyenére Erdély fejedelmévé segítették" – mondja az Erdély – Tündérkert egyik szereplője a Báthory Gábor által összehívott tanácskozáson.

Mátyás Edina

„Istennek hála, túlestünk ezen is" – szól a beszéd folytatása, amiből az is kiderül, hogy Báthory alig egy éve Erdély fejedelme, és most az oláhok ellen készül. Azaz a Vitéz Mihályban ábrázolt történelmi időszak közvetlen folytatása elevenedik meg a Móricz Zsigmond regénye alapján készült előadásban. A Miskolci Nemzeti Színház bemutatójáról Mátyás Edina ír.

A miskolci Erdély – Tündérkert egyik legfőbb erénye az, hogy az alkotók nemcsak meglátták a drámai anyagot a regényben, hanem képesek voltak azt ki is bontani belőle (színpadra írta: Ari-Nagy Barbara). Fontos döntést hoztak azzal, hogy nem az egész trilógiát, hanem annak csak az első kötetét vették alapul...

A miskolci alkotók másik fontos dramaturgiai döntése az volt, hogy a Tündérkerthez képest megerősítették Bethlen Gábor alakját, amely csak a trilógia következő két kötetében válik igazán főszereplővé. De a miskolci előadásban lényegében egy Báthory Gáborral egyenrangú (hasonló súlyú) szereplőt látunk. Ez eleve egy kétpólusú világ lehetőségét rajzolja ki. A hangsúlyváltásokat a szerkezeti változtatások is jelzik...

A történet középpontjába egyértelműen Báthory Gábor mértékvesztését helyezték, ennek ellenpontjául pedig Bethlent állították. Báthory belső és külső ellenségeket keres. Mielőtt háborúba indulna, felszítja a gazdag szászok ellen lappangó gyűlöletet: „Szebent beveszem, Brassót megostromlom... az oláhokat szézúzom... Moldvát bekebelezem, a lengyel koronát felteszem, és úgy megyek a törökre... Meglátja még Európa, hogy kicsoda Báthory Gábor..." – foglalja össze ambiciózus terveit Géczynek a fejedelem. A legyilkolt szebeni polgárok pénzéből indított oláh háborúnak azonban véget vet a szultán utasítása, hogy térjenek haza. Báthory vállalkozásai máskor is kudarchoz vezetnek, de ezek őt arra sarkallják, hogy folyton újrafogalmazza a terveit. Csak a nagyság álma marad állandó bennük. De sosem az ország nagyságáról álmodik („ez a rohadt, semmi ország ebben sem segít"), inkább mindig csak önmagáról beszél.

„Egy fejedelem nem ítélheti meg aszerint az eseményeket, hogy azok neki jók-e vagy rosszak: hanem hogy az országnak hasznosak-e" – szegezi ezzel szembe Bethlen. Erre azt válaszolja Báthory, hogy ő „a szabad és független Erdély"-ről álmodott, „amely mint egy vár áll a világ közepén, és szövetségese minden szomszéd hatalom: körös-körül a sok lapos föld, s közepén az erdélyi tündérkert". Bethlen viszont úgy gondolja, hogy „a fejedelem nem álmodhat olyan álmot, amilyet akar: csak amilyet lehet... Nem is csak amit lehet: de amit kell... S itt nincs más álom, csak az az igazság, hogy szegények vagyunk, kicsik vagyunk, tudatlanok vagyunk, s mi vagyunk másoknak a rabszolgája... Hol ezeké, hol azoké..." 

Báthory köré egyre inkább olyan emberek gyűlnek, akiknek nincsenek morális gátlásaik. Ugyanakkor az országon belül meglévő vallási, nemzetiségi ellentéteket a fejedelem az erő szavával negligálja. A nemzeti egység számára hatalmának megkérdőjelezhetetlenségét jelenti: „Én békét akarok, jobbról is balfelé, meg balról is jobbfelé! És nem tűröm, hogy valaki más véleményen legyen, mint én vagyok: nekem az ország dolga számít, az egész magyarságra van az országnak szüksége, és nem csak a katolikusokra s nemcsak a kálvinistákra... Én ezt az országot úgy akarom tartani, mint egy tündérkertet... kardunk és haragunk csak kifelé gyújtogasson..." Ezzel szemben Kornis Boldizsárt ágyú torkára kötözve végezteti ki, a leggazdagabb száznegyven szebeni polgárt kivégezteti, az ellenségeit megöletteti, Szilassy Pált (aki nem szerette eléggé) maga szúrja le. (Báthory csak eszköznek képes tekinteni az embert. Erről éles vitát folytat Bethlennel, aki azt mondja, hogy „az ember nem ló", nem az „a dolga, hogy húzzon." „Ló!" – vágja rá Báthory. – „És ha valaki ellenkezni mer, azt ostorral vágom szájon, és akkor majd húz tovább, szó nélkül.")

„Csak vége legyen már ennek az őrületnek" – mondja Bethlen, és elindul Konstantinápolyba, hogy a törökkel fejedelemmé tétesse magát Báthory ellenében.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2015/1. számában.

Az Ellenfény korábbi és aktuális számai kaphatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában, megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft

A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

15. 05. 20. | Nyomtatás |