Ellenfény Offline - Archívum - 2015 - 2015/3. - Reflektorfényben - A Jel Színház - Az Utolsó Mentsvár - Nagy József, Jel Színház, Sardar Tagirovsky, Csehov, Réti Anna

Az utolsó mentsvár

Beszélgetés Nagy Józseffel és Bicskei Istvánnal

Nagy József (Szkipe) és Bicskei István (Bütyök) Wilhelm-dalok című előadása meghívást kapott az idei POSZT versenyprogramjába. Az előadás alkotó-előadóival Pécsett beszélgettünk. Nemcsak a produkció jellegzetességei, alkotómódszerük sajátosságai kerültek szóba, hanem saját művészi helyzetük, lehetőségeik, terveik is, sőt a magyarországi színházi viszonyokról is szót ejtettünk.

 

Politikus aggyal gondolkodni?

 

– Az utolsó kérdésem az – nem tudom, lehet-e erre válaszolni –, hogy félig kívülről, félig belülről nézve milyennek látjátok a mai magyar színházi közeget, amiben létezni, dolgozni, működni kellene?

Bicskei István: Hát igen, benne vagyunk mi is ebben keményen. Valami kétségbeejtő ez a megosztottság. Egyszerűen nem értem, hogy művészemberek hogyan tudnak politikus aggyal gondolkodni.

– Vagy hogy miért akarnak politikus aggyal gondolkodni?

Bicskei István: Én a politikával nem foglalkozom. Azt látom, hogyan működik a gazdaság, merre halad az ország, merre viszi ez a kormány, merre vitte a másik kormány. Erről megvan a magam véleménye. Erről alkalomadtán szívesen vitatkozom is. De az képtelenség, hogy a színházművészetet ezen keresztül lássuk. Ami értékes, annak értékesnek kellene lennie – a politikától függetlenül. És ezeket az értékeket kellene támogatni, nem a politikai hovatartozás alapján ítélni. Benne voltam különféle kuratóriumokban, és teljesen ledöbbentem attól, hogy Magyarországon 164 független színház létezik – legalábbis ennyien pályáztak arra a keretre, amit szét kellett osztanunk. Milyen mérce alapján tegyük ezt? Volt, aki azt mondta, hogy egyenlően osszunk, hogy mindenki kapjon. De ha így teszünk, akkor azokkal a csoportokkal és színházakkal szúrunk ki, akik igazán értékes dolgokat csinálnak. Akkor őket rövidítjük meg. Szerintem a legjobbakat kéne támogatni, másoknak pedig meg kellene adni a lehetőséget, hogy bizonyíthassanak. (És ha ez megtörtént, akkor pedig előbbre juthassanak.) De nem lehet mindenkit támogatni. Ám ha ezt elmondod, abban a pillanatban a független csoportok ellenségévé váltál. Pedig nem erről van szó. Szóval rettenetesen elkeserítő ez a megosztottság. Kicsit ez is szerepet játszott abban, hogy megjelent a fejemben a gondolat, hogy abba kéne hagyni a pályát.

Nagy József: Rövid ideje vagyok ténylegesen jelen a magyar színházi életben, két-három éve, mióta a Trafót bevállaltam. Valójában nem ilyen közeghez voltam szokva. Franciaországban soha nem voltunk kitéve politikai csatározásoknak, pedig ott is váltakozott a jobb- és a baloldal, és vitatkoztak is egymással rendesen. De ennek soha semmilyen hatása nem volt ránk. Nem kellett állást foglalnunk, nem soroltak be bennünket ide vagy oda. Én mindig is kívülállónak éreztem magam, Franciaországban is, Magyarországon is. Most azt konstatálom, hogy teljesen meg van fertőzve ez az egész közeg. És azt érzem, hogy ki kellene józanodnia mindenkinek. Ki kell mindenkit gyógyítani ebből a politikai kórból, mert ez nem tesz jót senkinek. Nagyon kevés az olyan alkalom, amikor színházat szerető emberek valóban magáról az ügyről lennének képesek egymással beszélni. El kell távolodnunk a politikától, hogy egyáltalán szót érthessünk egymással. Magunktól vonjuk el a levegőt, ha ezt nem tesszük meg.

– Azt mondod, hogy ki kell gyógyulni ebből az állapotból. Te látsz erre valamilyen gyógymódot?

Nagy József: Minden oldalról vissza kellene venni a sértődöttségből, és ápolni kellene a nyitottságot. De még tanácsot sem tudok igazán adni, mert alapjáraton sem értem, hogy miért kellett ennyire belegabalyodni ebbe az egészbe.

– Mindez a saját működésedet érinti valamennyire?

Nagy József: Valószínűleg érinti. Például amiatt is, hogy nem akarom magamat besorolni egyik oldalhoz sem. Úgy érzem, hogy ez talán kihat kicsikét a lehetőségeinkre is, de ez engem nem tántorít el. Mindenféleképpen önálló szeretnék maradni, magam kiépíteni a munkateremet, az életteremet – akár segítséggel, akár segítség nélkül. Csinálni fogom továbbra is a dolgom.

 

 

Részlet egy hosszabb beszélgetésből, mely teljes terjedelemben jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2015/3. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

 

 

15. 07. 21. | Nyomtatás |