Egy pálya fordulata

Kárpáti Péter: A Pitbull cselekedetei

Kárpáti Péter mindeddig utolsó drámakötete, A Pitbull cselekedetei határpontot mutat az író eddigi pályáján. A kötet négy darabjából kettő még kőszínházak számára készült, és a hagyományos színházi működés szerint került színre. De a két utolsó darab, a Szörprájzparti és A Pitbull cselekedetei már másfajta színházi működést és másfajta drámaírói gondolkodást mutat.

Szűcs Mónika

 

A kötet(1.) első darabja, Az öldöklő tejcsarnok a tatabányai színház, a második darab, a Búvárszínház az Örkény Színház számára készült. Ahogy az lenni szokott, a drámaíró megírta a szövegeket, a színházak elfogadták, és a felkért rendező – Novák Eszter – a társulat tagjaival megrendezte. A kötet utolsó két darabjából viszont teljesen más metódus szerint született előadás: mind a Szörprájzparti, mind A Pitbull cselekedetei bemutatója független produkcióként készült. A szerző maga gyűjtötte a színészcsapatot, ő irányította a próbákat, de a hagyományos rendezői szerep gyakorlása helyett valódi kollektív alkotásra törekedett, ahol a játszók (és bizonyos értelemben a nézők is) egyenrangú partnerekké válhatnak. Ezt segíti a színházi tér is. Míg a kötet első két darabja nagyszínpadi előadásként került színre, a Szörprájzparti és A Pitbull cselekedetei nem hagyományos színházi terekben (egy „titkos lakás"-ban közel az Astoriához, illetve a Trrafótól nem messze lévő Tündérgyár helyiségében) valósult meg.

Vajon miért szakított Kárpáti Péter a kőszínházakkal, és miért kezdett alternatív színházi működésbe? Vélhetően nem előre megfontolt, tudatos döntésről volt szó, inkább a külső körülmények változásáról. Arról, hogy Kárpáti mögül lassanként elfogytak azok a színházak, ahol otthon érezhette magát, ahol dolgozhatott, ahol alkotótársakra talált. Az első nagy veszteség a Székely Gábor vezette Új Színház megszűnése volt, ahol Kárpáti Péter és legfőbb rendezője, Novák Eszter is társulati tag volt. Ezután egy nagy reményekkel és tervekkel induló színházi alkotóközösség, a Bárka Színház tagja lett, ám innen Csányi János rúgta ki azt a társaságot, amelyhez Kárpáti és Novák is tartozott. A következő hely, ahol egy ideig úgy tűnt, hogy lehet dolgozni, építkezni, közösen gondolkodni, a tatabányi Jászai Mari Színház volt, ám amikor lejárt Harsányi Sulyom László igazgatói mandátuma, Kárpátiék „virtuális társulatának" innen is mennie kellett. Így számolódott fel, siklott ki az az intézményi háttér Kárpáti mögül, amelyben a megszülető daraboknak volt helyük, volt hol és kikkel színpadra állítani őket. Egy olyan drámaíró számára azonban, aki nem az íróasztalnak ír, hanem igazán színházi alkotóközösségekben tud létezni, nem volt valódi alternatíva, hogy békésen várja a felkéréseket, vagy házaljon az elkészült darabokkal. Sokkal természetesebb választásnak tűnt, hogy immár függetlenként maga próbálkozzon – társakat gyűjtve maga köré – az előadások megvalósításával: így született meg (majd később kapott nevet is) a Titkos Társulat. Ez a független színházalkotói létezés azonban nemcsak művészi szabadságot jelent, hanem egyben nagyobb felelősséget is minden résztvevő számára.

A Szörprájzparti és A Pitbull cselekedetei nemcsak színházi létezésmódjában, hanem drámai formájában is változást jelent Kárpáti Péter pályáján. Mindkét darab kortárs témát dolgoz fel, és alapvetően a köznyelvre támaszkodik. Korábban (például az előző kötetében, A kivándorló zsebkönyvében(2.) olvasható darabokban is) Kárpáti jobbára kész történetekhez nyúlt, sokszor meséket, legendákat dolgozott fel. De ilyen talált történet a kiindulópontja A Pitbull cselekedeteiben olvasható Az öldöklő tejcsarnoknak is, amely Rejtő egyik kisregényének szabad feldolgozása, vagy a Búvárszínháznak, ami Nagy Endre A kabaré regénye című művét veszi alapul. Ezekhez képest is változást mutat a Szörprájzparti és a A Pitbull cselekedetei, amelyek nem mesélnek újra régi történeteket. Köznapi helyzetek nagyítódnak fel bennük, válnak olykor abszurddá, de ezekből nem áll össze egy végigmesélhető cselekmény. A történet helyett inkább a szituációk többértelműsége, kaleidoszkópszerű egymásba játszása válik hangsúlyossá, amely magukat a figurákat is kiismerhetetlenné teszi. A szereplők azonosíthatóságát az író azzal a formai megoldással is elbizonytalanítja, hogy a kötet két utolsó darabjában a szereplőknek nincs saját szerepnevük: a dialógusokon belül ugyan elhangzik némelyik szereplő neve, ám ezt a megszólalásaik előtt többnyire egy-egy piktogram helyettesíti (például a férfi és a nő, pontosabban a nőstény és a hím biológia ikonja, napocska, szív stb.).

A Szörprájzpartiban egy szerelmi háromszögből látunk jeleneteket, amelyekben mindenki szakítani akar mindenkivel – élőszóban, telefonon, sms-ben –, ám ez valahogy mégsem sikerül senkinek, így csak még inkább összekuszálódnak a viszonyok, mélyebbé válnak a személyes válságok, kaotikusabbá az életkilátások...

 

Lábjegyyzetek:

1. Kárpáti Péter: A Pitbull cselekedetei. Palatinus, 2011. 298 o.

2. Kárpáti Péter: A kivándorló zsebkönyve. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2004.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

17. 08. 2. | Nyomtatás |