Egy drámaíró indulása

Kárpáti Péter: Fogolyszöktetés (Szingapúr, végállomás)

A 70-es évek legvégén, a 80-as évek elején egy új nemzedék (Nádas Péter, Kornis Mihály, Bereményi Géza, Schwajda György, Spíró György) jelentkezése a magyar dráma megújulását jelentette. A 80-as évek második felében Kárpáti Péter indulása egy még újabb nemzedék jelentkezését és egy teljesen egyéni drámaíró szemlélet megjelenését eredményezte.

Sándor L. István

 

A Fogolyszöketetés című Kárpáti-darabot Szingapúr, végállomás címen(1.) 1988. január 8-án mutatta be a Radnóti Színpad(2.). A szerző előző év áprilisában töltötte be a 26. évét. Ritkaságnak számított (akkor is), hogy egy drámaíró ilyen fiatalon jut színpadi bemutatóhoz.(3.) Az előadásról író kritikusok egy része teljesen ismeretlennek nevezte a fiatal írót(4.) , mások „első drámás" szerzőnek titulálták(5.), néhányan viszont emlékeztek arra, hogy „a Szingapúr, végállomás már a második premierje. Szolnokon mutatkozott be6 egy színre alkalmazott E. T. A. Hoffmann elbeszéléssel" (MGP), sőt már egy tévéjátékát is bemutatták 1985-ben Ördögmagiszter(7.) címen)8.).

Az előadásról és a drámaíró bemutatkozásáról viszonylag sok kritika jelent meg. A legtöbben elismerik a szerző tehetségét(9.), de nem tartják igazán jónak a művét(10.). „A Szingapúr, végállomás... odaadó figyelmet kíván a nézőtől. Mindenekelőtt azért, mert zavarbaejtő" – olvassuk az egyik cikkben (Mészáros). De a többi korabeli kritikákban is érezhető egyfajta zavar, hogy miképp is ragadható meg a darab lényege (a művel szembeni hiányérzetek, kifogások is leginkább ebből a bizonytalanságból fakadnak.)

 

Valóságábrázolás?

 

Abban azért összecsengenek a kritikák, hogy a Szingapúr, végállomást a legtöbb írás a témája alapján igyekezett megragadni. A kritikusok a darab jellemzői közül elsősorban a valóságábrázolásra való törekvését emelték ki(11.) , sőt ezt a mű egyik legnagyobb erényének tartották(12.). Az egyik írás szerint Kárpátit „a társadalom peremén, alján vegetáló deviánsok, fél- és negyed-alvilágiak élete, az önmaguk kifejezésére, gondjaik megfogalmazására képtelenek, kisiklott életűek sorsa" érdekelte. Ehhez azt teszi hozzá a kritikus, hogy mindez „mint drámai alapanyag... nem „felfedezés", hiszen Schwajda és főként Spiró egy-egy színpadi művében már ennél sokkal erőteljesebben, karakteresebben jelent meg" (Nádra). A Spiró Györggyel, illetve az 1986 októberében bemutatott darabjával, a Csirkefejjel való párhuzamok más írásokban is felbukkannak.(13.) Az egyik kritikus viszont Fejes Endrét és Moldova Györgyöt nevezi meg Kárpáti elődjének, „akik sikerüket egykor egy nem vagy alig ismert életanyag tényei feltárásának köszönhetik."(14.) A Szingapúr, végállomás válóságábrázolásra való törekvését annyira fontosnak érzik a recenziók, hogy az egyik egyenesen az újnaturalista drámával hozza összefüggésbe a művet (és ez alapján nevezi sikertelennek).(15.)

Tévedés azonban a Szingapúr, végállomást a realista-naturalista hagyománnyal összefüggésbe hozni, pontosabban csak ez alapján értelmezni. De ez a „félreolvasás" egyrészt benne volt a korban, hiszen a késői szocializmus éveiben is érvényben volt még az a művészi-esztétikai kánon, amely a legmagasabb rendű alkotó tevékenységnek a valóságábrázolást tekintette (még ha a társadalmi deviancia ábrázolása – amire Kárpáti is vállalkozott – nem is számított támogatott tevékenységnek). De maga a szerző is „hozzásegítette" nézőit ahhoz, hogy a valóságábrázolást „keressék" művében. Kárpáti Péter ugyanis fontosnak érezte a műsorfüzetben, illetve a különböző nyilatkozataiban hangsúlyozni, hogy a Szingapúr, végállomást megtörtént események alapján írta, főszereplőjét valóságos szereplőről mintázta. A valószerűség érzetét erősíti a darabban az is, hogy a szerzői instrukciók pontos dátumokat és részletes, valósághű helyszínleírásokat tartalmaznak.

 

Tér és idő

 

A Fogolyszöktetés minden egyes jelenetének pontosan meghatározza a helyét és az idejét. Az események 1983. július 20. és 1983. december 25. között játszódnak. Amikor időugrás történik, akkor a szerző azt is pontosan jelöli, hogy mennyi idő telt el a két jelenet között. A reális időhasználat ezen elsődlegessége mellett azonban felsejlik a mitikus idő is a darabban. Az utolsó jelenet karácsonykor játszódik (ezt a dialógusok számos utalása hangsúlyozza), de az első jelenetben felidéződő gyerekdal(16.) is visszautal a karácsonyra, pontosabban a télapóra és a télre. Az első jelenetben két egykori gyerek, Gábor és Noémi találkozik, akiket óvodáskori emlékeik kötnek össze, az utolsó jelenetben egy apa (Lajos) látogatja meg fiát, Gábort a börtönben, és miközben kedélyesen arról érdeklődik, hogyan telt itt a karácsonya, felsejlik, hogy valójában elárulta a fiát. Így a darab a karácsonyra, mint a család hamissá vált mítoszára utal.

 

Lábjegyzetek:

1. Az alábbi elemzésben a Fogolyszöktetés címet használjuk akkor, amikor a darabról lesz szó, és a Szingapúr, végállomás címet akkor, amikor az előadásról, illetve annak fogadtatásáról írunk.

2. Ekkor még így hívták a Radnóti Színházat, melynek 1985-tól volt igazgatója Bálint András, rendezője Verebes István. Radnóti nevét a Nagymező utcai épület átépítése után vette fel az Irodalmi Színpad, mely 1957-től működött itt. 1971-től 1985-ig Keres Emil volt a társulat igazgatója. A Radnóti Színpad – a határozott profilváltást jelezve – 1988 őszén vette fel a Radnóti Színház nevet.

3. „Kárpáti huszonhat évével csecsemőszámba megy drámairodalmunkban, ahol bemutatkozási lehetőségüket nagypapa korukban érik el az író." Molnár Gál Péter: Kisablak. Új Tükör 1988. I. 31. A továbbiakban MGP.

4. „Róla eddig nem tudtunk semmit" – írta Kállai Katalin. Peremlét szürkében. Esti Hírlap 1988. I. 19. A továbbiakban Kállai.

5. Koltai Tamás: Akcióhős Csepelen. Élet és Irodalom 1988. II. 5. A továbbiakban Koltai. Mészáros Tamás: Az élet sűrűjében. Magyar Hírlap 1988. január 23. A továbbiakban Mészáros.

6. A Cinóber című gyerekdarabot 1985. szeptember 14-én mutatta be a Szolnoki Szigligeti Színház Zoltán Gábor rendezésében, Tóth József főszereplésével. Az előadásról csak a helyi sajtó számolt be.

7. Sólyom András rendezte.

8. Nádra Valéria: Kárpáti Péter: Szingapúr, végállomás. Kritika 1988. április. A továbbiakban Nádra.

9. Kárpátit „rendkívül tehetsége fiatal írónak" nevezi Molnár Gál Péter. „Szembetűnő drámai érzék"-ről beszél Koltai Tamás. Kállai Katalin ezt írja: a darab „hirtelen ér véget. Ott, ahol minden jel szerint elkezdődik egy drámaíró pályája."

10. Nádra Valéria „többé kevésbé kiérleletlen munká"-nak tartja, Molnár Gál szerint a darab „nem győz meg drámaírói kvalitásairól", Mészáros Tamás szerint „az előadás sokkal jobb, mint a darab".

11. „A színpadon történeteket szívesen néznénk nyers valóságnak, – vagy leghívebb másának –, de a darabnak nem a nyersesség az erénye. (Kállai)

12. „Ábrázolt világa érdekes. Bemutatása színházművészetünk jelenlegi előrehaladott skorbutjára figyelmeztet. A valóság hiánya sorvadást eredményez. A klasszikusok, félklasszikusok, vélt klasszikusok konzervtápláléka mellé ma már úgy kell belopni a valóságot a színházba" (MGP)

13. „Spiró Csirkefeje óta nemcsak a szociográfusok tudják-látják, miféle új rétegek alakulnak ki társadalmunkban, hanem az egyszerű színházi nézők is. Kárpáti Péter darabja Spirónál is tragikusabb képet fest eme új rétegről." Apáti Miklós: Szingapúr, végállomás. Film Színház Muzsika 1988. I. 30.

14. P. Müller Péter: Beilleszkedési zavarok. A Szingapúr, végállomás a Radnóti Színpadon. Színház, 1988. április 11. o.

15. „Kárpáti Péter írni akart egy keményen realista, sőt egy divatosan újnaturalista darabot, de sem a történetet, sem a figurákat, de még a helyzeteket sem tudta fegyelmezetten összefogni, megszerkeszteni, létrehozni." (Mészáros)

16. Hull a hó, hull a hó, / Mesebeli álom, / Télapó zúzmarát, / Fújdogál az ágon, / A kis nyúl didereg, / Megbújik a földön, / Nem baj, ha hull a hó, / Csak vadász ne jöjjön.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

17. 08. 2. | Nyomtatás |