Ellenfény Offline - Archívum - 2016 - 2016/7. - Nagyítás - „A Világ Utolsó Háborújának Elején”

„A világ utolsó háborújának elején”

Wajdi Mouwad: Futótűz – Radnóti Színház

Wajdi Mouwad Futótűz című darabját megrázó erejű előadásban mutatta be a Radnóti Színház. A darabot és az Alföldi Róbert rendezte előadást Sándor L. István és Szűcs Mónika elemzi.

Sándor L István-Szűcs Mónika

 

[...]

 

Beleragadva a haragvásba

 

De a kegyetlenség nem a háborúval érkezik: már eleve ott van abban a világban, ahol Nawal felnevelkedik. A lány 14 éves korában szerelembe esik Wahabbal (egy menekült fiúval), akitől gyereke is fogan, de a fiút elviszik messzire, Nawalt pedig az anyja bezárja a házba, amíg meg nem szüli a gyermekét. Az újszülöttet aztán elragadják a fiatal anyától, és egy árvaházba viszik. „Történjék bármi, én mindig szeretni foglak" – hallja Nawal a búcsúzó Wahab hangját, és ő maga is ezt hajtogatja gyermekének, miközben kitépik a karjaiból.

A feltétlen engedelmességet és térdhajtást kívánó családban csak haldokló nagyanyja, Nazira (Csomós Mari) biztatja Nawalt, hogy ne nyugodjon bele előre kiszabott sorsába: „Ne hagyd magad! Mondj nemet! Tiltakozz!" A tiltakozás egyetlen módja pedig Nazira szerint a tanulás. „Ez az egyetlen esélyed, hogy ne legyél olyan, mint mi" – magyarázza unokájának. Beszél neki arról az örökségről is, ami a nők nemzedékének hosszú sorát a saját nyomorúságához béklyózza: „Mi olyan nagyon régen beleragadtunk a haragvásba: én haragudtam az anyámra, a te anyád pedig haragszik rám, ahogyan te is haragszol az anyádra. És te is örökül hagyod majd a lányodra ezt a haragvást. Meg kell törni a sort ... Ezért tanulj meg olvasni, tanulj meg írni, tanulj meg számolni, tanulj meg beszélni!"

És Nawal elmegy, megtanul írni, olvasni, számolni (első nőként a faluban), és csak évek múlva tér vissza a falujába. Ígéretéhez híven rávési a nagyanyja nevét a sírjára, majd újból útnak ered, hogy megkeresse a fiát. Ekkor találkozik Sawdával (Lovas Rozi), aki ismerte Wahabot, mert ugyanabban a menekülttáborban voltak, és hallotta azt is, ahogy a fiú Nawal nevét üvölti, amikor elhurcolják. Sawda azért csatlakozik Nawalhoz, mert ő is tanulni akar. Számára az írás az emlékezés eszköze, és ő, akit a szülei folyton felejtésre intettek, emlékezni akar. „Felejts!" – hajtogatják neki, és tényleg már felejteni kezdi „a falut, a hegyeket és a tábort, anyám arcát és apám kiégett szemét".

És miközben Nawal írni-olvasni tanítja Sawdát, járják az árvaházakat, mindhiába Az egyik helyen egy ott maradt orvos (Gazsó György) szerint már minden gyereket elvittek, mert „háború van". És amikor a lányok rákérdeznek, hogy miféle háború, rezignáltan így válaszol: „ki tudja... Testvérek lőnek a testvéreikre, apák a saját apjukra. Háború. De hogy miféle háború?" Aztán egy konkrét példával próbálja megvilágítani a helyzet felfoghatatlanságát: „Egy nap 500000 menekült érkezett a határ másik oldaláról. Azt mondták: »Elkergettek minket a földjeinkről, engedjétek meg, hogy itt éljünk veletek.«

Az itteniek egy része igent mondott, az itteniek másik része nemet mondott, néhányan pedig az itteniek közül elmenekültek. Több millió emberi sors. És már senki sem tudja, ki lő kire, és azt sem, miért. A háború már csak ilyen." Nazira annak idején az anyák nemzedékről nemzedékre szálló haragjáról beszélt Narwalnak, az orvos most azoknak az eseményeknek a hosszú láncolatát, a bosszú szülte bosszút próbálja elmesélni a lányoknak, ami a jelen háborúhoz vezetett: „Szó szót követ, a haragvás haragvást, a fájdalom bánatot, az erőszak gyilkosságot szül, amióta csak világ a világ."

 

„A szörnyű gépezet"

 

A Futótűzben fokozatosan ismerjük meg a szereplők által átélt borzalmakat, és eközben feltárulnak a kegyetlenség mechanizmusai is. Maga Nawal is megtapasztalta a bosszúból születő erőszakot, amikor majdnem ott hal meg a menekültekkel tele buszon, amelyet felgyújtanak a milicisták. Majd Sawda kénytelen lelőni két katonát, akik az életükre törnek. A két tanult nőt azért üldözik, amiért „írnak, és mindenféle gondolatokkal tömik az emberek fejét". Egy lapot is szerkesztenek, ám azt is az erőszak némítja el: mindenkit, aki a lapnál dolgozott, megöltek, sőt azokat is utolérte a pusztító harag, akik csak olvasták a lapot.

Mindez Nawalt mélységes keserűséggel tölti el. Úgy látja, hogy apokaliptikus méretű borzalomba hullik bele a világ. „A világ utolsó háborújának elején vagyunk" – mondja. „Szégyenben felnőtt nemzedék vagyunk". „Ha ez a háború véget ér, az az idő végét is jelenti majd. Az emberek nincsenek tudatában, de ha nagyon gyorsan nem vetünk véget valahogyan ennek a mészárlásnak, akkor soha nem fékezhetjük meg."

Hamarosan azonban az is bizonyossá válik, hogy képtelenség kilépni az erőszak szüntelen gépezetéből. A menekülttábori mészárlások után, amiben minden rokona, ismerőse odaveszett, Sawda mindenképpen tenni akar valamit. Nawal csitítani próbálja: „Áldozat vagy, de ha megölsz mindenkit, aki az utadba kerül, hóhér leszel, egészen addig, amíg rád nem kerül a sor, és megint áldozat leszel." De Sawda nem akar, nem tud vigasztalódni, és iszonyatos képekben részletezi a testközelből látott borzalmakat. „A vért nem moshatjuk le magunkról – válaszolja Nawal –, és ebben a helyzetben egy anya fájdalma sokkal kevesebbet számít, mint az a szörnyű gépezet, amely mindannyiunkat felmorzsol."

Ennek a gépezetnek a működésével szemben nem lehet ösztönösen cselekedni, mert ez csak megerősíti a kegyetlenség mechanizmusait. „Bosszút akarsz állni, házakat akarsz gyújtogatni, azt akarod, hogy más is érezze, amit te érzel, hogy megértsék, hogy megváltozzanak, azt akarod, hogy azok az emberek, akik ezt csinálták, teljesen átalakuljanak?" – kérdezi Sawdát Nawal. „De ennek az őrült játéknak éppen az a butaság és éppen az a fájdalom a táptalaja, ami most téged is elvakít" – teszi hozzá. „Hát nem látod, hogy vannak emberek, akiket már lehetetlen meggyőzni? Emberek, akikkel már lehetetlen bármit is elfogadtatni?"

De ha elfogynak az érvek, csak valami nagy és erőteljes tett képes hatni az emberekre – ezért vállalkozik arra a döntőnek szánt lépésre, hogy megöli a milicisták vezetőjét. Tette előtt világossá teszi: nem a bosszú vezeti, hanem a vágy, hogy „újra szeretni akarunk, szenvedélyesen". Mert már csak egy végletekig kiüresített világot érzékel maga körül: „Teljesen kifosztottak minket. Nincsenek többé értékek, amelyekhez tarthatnánk magunkat, úgyhogy kénytelenek vagyunk más, apró értékeket találni magunknak."

 

[...]

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/7. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

17. 08. 29. | Nyomtatás |