Ellenfény Offline - Archívum - 2017 - 2017/4. - Pontfény - Dragomán György - Minden Mögött Ott A Dráma árnyéka - A mi osztályunk, Tatabánya

Minden mögött ott a dráma árnyéka

Beszélgetés Dragomán Györggyel

Dragomán György 1973-ban született Marosvásárhelyen. A családjával 1988-ban települt át Magyarországra. Első regénye, A pusztítás könyve 2002-ben jelent meg, ezt követte A fehér király (2005) és a Máglya (2014), illetve a novellákat tartalmazó Oroszlánkórus (2015). 2003-ban írta első drámáját Nihil címmel. Ezt követte 2006-ban a Kalucsni, amelyet 2016-ban mutatott be a Kolozsvári Állami Színház, majd 2017-ben az Ódry Színpad. A darab most jelenik meg a Menni vagy maradni? című drámaantológiában. Ebből az alkalomból beszélgettünk Dragomán Györggyel az Írók Boltjában. Az alábbiakban a beszélgetés szerkesztett változatát közöljük.

Sándor L. István

 

„Nem vagyok színházi ember"

 

– Mi a viszonya a színházhoz? Szereti, jár színházba, érdeklődik iránta?

– Szeretem. Járok, de nem eleget. Íróként viszont felemás a viszonyom a színházhoz. Írok darabokat, de nem vagyok színházi ember. Az írás számomra magányos tevékenység, és a színdarabokat is egyedül írom. Nem beszélgetek dramaturgokkal, nem keresek kapcsolatot rendezőkkel, nem vagyok műhelyviszonyban semmiféle színházzal. Nyilván másképp dolgozik az, aki közvetlen kapcsolatban van a színházzal, felkérésre dolgozik, eleve színészekre ír, bejár a próbákra. Én magamnak írtam a darabokat.

– Elsőként 2003-ban, még a pályája elején a Nihil címűt.

– Amikor megjelent az első regényem, adtam egy interjút, amiben arról is beszéltem, hogy érdekel a színház. Mindig is érdekelt, gyerekkoromban Vásárhelyen komoly dolognak számított a színház, apám sokat járt oda, néha engem is elvitt. Amikor Szombathelyre kerültünk, apám egyik fő mániája az lett, hogy Szombathelyen is létesüljön állandó színház. (Ez csak jóval később valósult meg.) Szóval a színházat mindig fontosnak tartottam, és íróként is úgy éreztem, hogy látok a színpadon, azaz tudnék darabokat írni. De amíg az első regényemen dolgoztam, nem érdekelt a műfaj. Az interjú után azonban fölhívott Radnóti Zsuzsa, és kért, hogy írjak egyszer darabot. Aztán a Katonában volt egy olyan elképzelés, hogy magyar évadot tartanak, és elhívtak vagy féltucat írót, és mondták, írjunk a színháznak. Így született meg a Nihil, de nem lett vele semmi, és úgy emlékszem, magyar évad se lett. Rá két évre aztán Radnóti Zsuzsán keresztül kaptam egy ösztöndíjat kifejezetten darabírásra. Így írtam meg a Kalucsnit. Itt aztán abba is maradt a kezdeti lendület, mert nem szeretek az asztalfióknak dolgozni. A regényeim, novelláim megjelentek, de ezekkel a darabokkal nem történt semmi.

– Könnyebben kerülnek a regények a könyvespolcokra, mint a darabok a színpadra?

– Az én esetem ezt bizonyítja. Tíz évnek kellett eltelnie, hogy az egyik darabot bemutassák. De a másikkal azóta sem történt semmi. Egyszer Pécsett felolvasták.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

18. 05. 5. | Nyomtatás |