Nosztalgia egy halott világ iránt

Békeffy István és Kellér Dezső 1954-es átdolgozása

A Csárdáskirálynő sikertörténete folytatódott a második világháború után is: a megváltozott magyarországi viszonyok között módosult az operett státusza, de nem kopott népszerűsége. Megfejtendő kultúrtörténeti rejtély, hogy miért épp ez a frivol hangütést melodrámával keverő mű válhatott nemzeti operetté. A mai közönség azonban már nem az eredeti darabot ismeri, hanem annak későbbi, 1954-es átdolgozását. Az újabb bemutatók rendre ebből indultak ki. Az alapelemek megmaradtak benne – Kálmán Imre zenéje és a Gábor Andor fordította dalszövegek alig változtak –, de a szövegkönyv jelentősen átalakult, ezáltal módosult a Csárdáskirálynő szelleme is.

 

A Csárdáskirályné új életre kel

A Csárdáskirályné mindig is népszerű volt az orosz közönség körében. 1917-ben Pétervárott és Moszkvában is bemutatták Szilvia címen, 1944-ben orosz filmváltozat készült belőle. 1945 áprilisában a szovjet városparancsnok kérésére tűzte ismét műsorra a darabot a Fővárosi Operettszínház. (Az előadásban Szilviát Dobay Lívia, Edvint Sárdy János, Stázit Csikós Rózsi, Bónit Latabár Kálmán, Kerekes Ferkót Bilicsi Tivadar játszotta.) Az előadás egy hónap után érdeklődés hiányában lekerült a műsorról, úgy tűnik, a romos Budapestet nem hozta lázba a mű. De jöttek a vidéki bemutatók, 1945-ben Pécsett, 1946-ban Kaposvárott, 1948-ban ismét Pécsett, majd 1949-ben Szegeden játszották.

1948-ban a Fővárosi Operettszínházban újból színre került a darab. Az ekkor megjelent újságcikkek egy része megkérdőjelezte, hogy egyáltalán szükség van-e még hercegekről és grófokról szóló operettekre. A kommunista vezetők egy része ki akarta szorítani a műfajt, mert burzsoá jelenségnek tartotta. Romániában és Csehszlovákiában egy időre tiltólistára is kerültek az operettek, de Magyarországon a kultúrpolitika irányítói úgy döntöttek, hogy inkább felhasználják a népszerűségüket. Ekkor az operettszínház műsorán hangsúlyosabbá váltak a szocialista témájú művek, a klasszikusok esetében pedig az átdolgozásuk mellett döntöttek.
Így került sor a Kálmán Imre-operett átdolgozására is, amely ekkor kapta a Csárdáskirálynő címet. Békeffy István és Kellér Dezső alaposan átírta a szövegkönyvet, Innocent Vince Ernő azonban csak kisebb mértékben nyúlt bele a dalszövegekbe.1 Az átalakított darabot 1954-ben mutatták be, a hatalmas siker az ősbemutatóét is felülmúlta, hiszen 1964 szeptemberében már nyolcszázadszor játszották, végül összesen több mint ezerszer ment.

Közben a vidéki színházi repertoárban is állandó darab lett a Csárdáskirálynő. 1954-ben a vidéket járó Déryné Színház, illetve a szolnoki, a pécsi, a győri, a debreceni, a szegedi színház mutatta be. A következő évben Békéscsabán, Kecskeméten, majd Kaposvárott és Egerben játszották.

 

Egyértelműbben, viccesebben

 

A mai közönség alapvetően ezt a Békeffy István és Kellér Dezső készítette változatot ismeri, bár a későbbi előadások is módosítottak némileg a szövegkönyvön. Érdemes néhány pillantást vetni az 1954-es átdolgozásra, és mérlegre tenni, hogy mi és hogyan változott benne, és mindez milyen irányba módosította az eredeti operett szellemiségét.2

A Békeffy–Kellér-féle változat első felvonása is egy budapesti orfeumban játszódik, itt is a külföldre készülő Szilviát ünnepli a közönség (aki nem Amerikába, hanem Párizsba indul). De másként folytatódik a darab. Ráérősen a háttérből indít az átdolgozás, az orfeumi vendégek beszélgetnek arról, hogy párbaj készül a Szilviába szerelmes Edvin és Bóni között. (Ilyesmiről szó sincs az eredetiben.) A herceg féltékeny a grófra, sőt előző nap még tettlegességre is ragadtatta magát (azaz felpofozta a barátját). Érkeznek a segédek, hogy egy hosszadalmas jelenetben egyezkedjenek a készülő párbaj részleteiről. Mindezzel a szocialista operettszínház a letűnt úri világ kimódolt szokásait igyekezett nevetségessé tenni.

Dramaturgiai szempontból teljesen fölösleges ez a betoldás, hisz a párbajból végül nem lesz semmi. De nem is ezért került bele az átdolgozásba, inkább azért, hogy a segédek beszélgetése fontos információkat hintsen el a főszereplőkről. Kerekes Ferkót például „öreg skribler"3 -nek nevezik. Az eredeti műből nem derül ki róla semmi, csak annyi, hogy vidéki nemes, itt viszont afféle firkászként beszélnek róla (aki újságcikkek mellett a regényírással is kacérkodik. Például amikor az hangzik el, hogy „a herceg és a chansonette szerelme" „nagyon szép regény", akkor azt mondja: „meg is fogom írni".)

Az eredeti Csárdáskirályné alkotói egyáltalán nem rajzoltak hátteret a figurák köré, nincs múltjuk, és néhány általánosságnál többet a környezetükről, a családi, társadalmi hátterükről sem tudunk meg. Viszont az 1954-es átdolgozás készítői – egy más kor másfajta színházeszménye nevében – ezt fontosnak tartották. Mint ahogy a jellemrajzok megerősítését is. Az eredeti mű alkotói egyáltalán nem törekedtek erre, inkább csak a műfaj megkövetelte szerepkörökben gondolkodtak, ezekhez egy-két egyéni vonást kapcsolva tették érdekessé a figurákat. Az átdolgozásban ezzel szemben direkt jellemzők is elhangoznak az egyes szereplőkről. Például Kerekes Ferkóról azt mondják, hogy „a múltja nem kifogástalan", és „fűnek, fának tartozik". Bónit viszont a segédek egyszerűen „tökfilkó"-nak nevezik, aki „minden szoknya után szalad". És azt is hozzáteszik, hogy „ha egy nő megtetszik neki, dadogni kezd". Ez az átdolgozás olyan vicces ötlete, amelyből az egész darabra kiterjedő mulatságos játékokat lehet kibontani. Az állítás azonnal be is bizonyosodik, amikor Bóni a kacéran hozzásimuló Lujzának csak dadogva tud válaszolni.

 

[...]

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

18. 07. 10. | Nyomtatás |