Egy korszak vége – egy siker kezdete

A Csárdáskirályné születése, ősbemutatója Bécsben és Budapesten

Balázs Béla és Bartók Béla szimbolikus mesét mondott a férfi-nő kapcsolatokról 1917-ben, Kálmán Imre és szerzőtársai azonban teljesen másképpen beszéltek róla az első világháború idején született Csárdáskirálynéban. Az 1915-ös bécsi bemutatón még diadalait ünnepelte a Monarchia, de 1916-ban, a magyarországi premier idején már inkább búfelejtőként szolgált a háborús megpróbáltatások ellen. A budapesti bemutató után három héttel meghalt Ferenc József, és ezzel lezárult egy korszak, még ha a Monarchia teljes széteséséig hátra is volt néhány év. A darab így önkéntelen búcsút is jelent a Habsburg birodalom süllyedő világától.

 

Bartók Béla és Kálmán Imre személyesen is ismerték egymást. Kálmán egy évfolyammal járt Bartók fölött a Zeneakadémia zeneszerzés szakára, többek között Jacobi Viktor, Weiner Leó és Szirmai Albert volt az évfolyamtársa. Tanulmányai végén társaival együtt engedélyt kért arra, hogy még egy évig folytathassák tanulmányaikat. Így lett Kálmán Imre is a Koessler János vezette zeneszerzés-csoport tagja, többek között Bartók Béla, Kodály Zoltán társaságában. Koessler professzor ismertette össze Bartók Bélával, aki egy időben rendszeresen Kálmánéknál ebédelt.

Kálmán Imre a 20. század első évtizedének közepén több díjat is nyert komolyzenei műveivel. Ezek lehetővé tették, hogy külföldi tanulmányutakra menjen, illetve hogy külföldön keressen kiadót a komolyzenei műveinek. De ezen próbálkozásai nem jártak sikerrel, így fordult fokozatosan a könnyű műfaj felé. Előbb kuplékat írt, verseket zenésített meg, majd énekes játék zenéjét szerezte. Első operettjét, a Tatárjárást 1908-ban írta, ami váratlanul nagy sikert ért el a Vígszínházban, majd külföldön is nagy szériákban játszották. De az első nagy siker(eke)t félsikerek követték, ezért Kálmán úgy döntött, hogy a következő darabjával biztosra megy. Így bécsi librettistákat kért fel a szövegkönyv és a dalszövegek megírására.

A Csárdáskirályné ugyanúgy az első világháború korának terméke, mint A fából faragott királyfi. 1914 májusában, még a világháború kitörése előtt fogott munkába a zeneszerző Leo Steinnel és a magyar származású, de Bécsben élő Jenbach Bélával. Eredetileg az Éljen a szerelem! címet szánták az operettnek, de a bemutatására vállalkozó bécsi színház hasonló címmel előtte nem sokkal játszott már egy darabot, így módosították a címet Die Czardasfürstinre. A bemutatóra 1915 novemberében került sor a Johann Strauss Theaterben, és 1917 januárjában már négyszázadszor tűzték műsorra. Közben bemutatták Berlinben is, ott is jelentős szériában ment.

A magyarországi bemutatóra 1916. november elején került sor a Király Színházban. A premier előtti hónapokban rengeteget cikkeztek a bemutatóról a magyar lapok (ezzel is felkeltve iránta a figyelmet és előkészítve a sikert). Ekkor még Csárdáshercegnő címmel emlegették, de az operettet végül Csárdáskirályné címmel mutatták be. A szövegkönyvet és a verseket Gábor Andor fordította. Némileg át is dolgozta a librettót, ami így „szelídebb és romantikusabb" lett. Ekkor változott a primadonna román neve Sylva Varescuról Vereczki Szilviára, aki orfeumi számában még a havasok emlékét idézi, de gyerekkora falujaként már az alföldi Tiszaddát emlegeti („Tiszalök mellett").

A bécsi és a pesti bemutató között nagyot változott a világ. [...]

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

18. 07. 10. | Nyomtatás |