„A modern balett Bartók-balett"

A fából faragott királyfi három változata Eck Imre koreográfiájában

Az első modern magyar balettet, A fából faragott királyfit 1917-ben mutatták be az Operaházban. Bartók zenéje Balázs Béla szövegkönyvére készült, amely mesei keretben beszélt férfi és nő viszonyáról. A balett színre állításának történetében Eck Imre volt az első, aki radikális módon közelített a szövegkönyvhöz, sok összetevőjét átértelmezte a történetnek. Az előadást 1964-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokra készítette a Pécsi Balett. A többnyire elutasító kritikai fogadtatás hatására Eck újragondolta koreográfiáját, amikor 1965 őszén Pécsett is színpadra állította.1 Később, 1981-ben újabb változatot készített a darabból.

Mátyás Edina

 

Mese a férfi-nő viszonyról

Bartók Béla 1912-ben kapott megbízást balett komponálására az Operaháztól. Az intézmény új kormánybiztosának, Gróf Bánffy Miklósnak ez volt az egyik első intézkedése. „Bánffy és az Opera általa kijelölt főrendezőjének, Hevesi Sándornak a kezdeményezését bizonyára a Gyagilev-féle Ballets Russes 1912 márciusában lezajlott szenzációs vendégjátéka sugallta, aminek az Operaház frissen támadt vetélytársa, az 1911-ben megnyílt Népopera adott otthont" – írta Tallián Tibor. Bartók megbízatása Mohácsi Jenő és Vészi Margit librettójának megzenésítésére szólt, de ez nem tetszett a zeneszerzőnek, viszont Balázs Béla felelevenítette régi ígéretét, hogy „egy groteszk egyfelvonásos pantomimet ír" a barátjának. Ez a Nyugat 1912. karácsonyi számában meg is jelent A fából faragott királyfi librettója. „Vagyis eredendően az író ötlete volt, hogy elkészíti az opera [A kékszakállú herceg vára] párdarabját – a tragédia szatírjátékát, a férfi, nő örök harcának mesés, játékos, komolytalanul komoly változatát."2

Az operában „a kérdést 1911-ben így fogalmazta meg a zeneszerző: lehetséges-e társra lelnie a végletes férfinak, a teljes embernek, a művésznek? A problémát a férfi és a művész vetette fel, a tragédia a férfilélekben játszódott le, és ennek az irreális színnek megfelelt a probléma időtlensége. Elvont jelkép volt a tragédia két hőse: az örök férfi és az örök nő" – írta Kroó György. A táncjáték, A fából faragott királyfi „története a természetben játszódik (a szín konkrét, bár általános), meseszerű környezetben, időtlenül. Szereplői mesefigurák, vannak köztük reális és irreális alakok. ... Visszatér a próbára tevés, a megkísértés motívuma is: amott a hét ajtó titka, emitt a megelevenedett erdő. Fontos eltérés azonban a két koncepció között, hogy míg az ajtók titka végzetes szenvedélyt vált, amely a nőt magát teszi a boldogság gátjává, a táncjáték erdeje férfinak, nőnek egyaránt próbája lesz. Ezúttal a férfi-nő ellentétet sem fogja fel abszolútnak Bartók... A királykisasszonyban azt a nőt formázza meg, akinek az élet játék és szórakozás, aki nem lát túl a külszínen. A férfi nézőpont itt is megmarad: az elhagyott királyfi bánata, szenvedése kívánja a megoldást."3

Az Orosz Balett második, 1912-es vendégjátéka, amely immár az Operaházban zajlott – és Sztravinszkij Tűzmadara is szerepelt a műsoron –, „megerősítette Bánffy elhatározását, hogy mesebalettet írat a vezető magyar modernistával", a magyar Sztravinszkijjal. (TALLIÁN 151.) Bartók azonban ódzkodott a feladattól, inkább A kékszakállú herceg vára bemutatását szerette volna elérni. Végül 1913 novemberében szerződést kötött a balettre, nyilván azt is remélve, hogy az új mű talán színpadra segítheti az operát is.

De nehezen készült A fából faragott királyfi. Az első világháború kitörésekor Bánffy távozott az Opera éléről, utódjával, a zenekritikus Kern Auréllal viszont Bartók nem volt hajlandó szóba állni. Így csak akkor folytatta a balett komponálását, amikor Bánffy 1915-ben visszatért a pozíciójába. Tallián Tibor szerint viszont nemcsak külső, hanem belső okai is lehettek annak, hogy nehezen készült A fából faragott királyfi. Szerinte Bartók „a feladat vállalásakor nem hitt őszintén a férfi-nő közötti konfliktus mesés megoldásának lehetőségében. Általánosabban fogalmazva: nem hitt abban, hogy a természet mítosza segítségével a városi ember kimenekülhet az elidegenedésből." (TALLIÁN 151.)

 

Túllépni a hagyományon

 

A fából faragott királyfi százéves története4 azt bizonyítja, hogy az egymást követő színpadra állítások többnyire a mese foglyai maradtak. Nem Eck Imre volt az első, aki az Operaházon kívül vitte színre a művet5 , de ő próbálta először kiszabadítani a balettet a mesei keretek közül, és ezáltal a rögzülni látszódó megközelítésektől is elszakadni. Ez összefüggött azzal, hogy Eck és az általa 1960-ban alapított Pécsi Balett a tánc korszerű lehetőségeit kereste.

A modernség az Eck Imre vezette Pécsi Balett meghatározó törekvése volt. Erről radikálisan beszélt a koreográfus A fából faragott királyfi szegedi műsorfüzetben: „Egész munkálkodásunk a konzervatív ízlés utóvéd-állásainak elszánt támadása. Ez is Bartók Béla szellem-közelségét feltételezi együttesünk életében."6 Ehhez annyit tesz hozzá egy interjúban, hogy „a modern balett Magyarországon Bartók-balett elsősorban"7 . Sőt úgy látja, hogy a modern balett és Bartók szelleme nemcsak Magyarországon fonódik össze: „a modern balett szerte a világon most fedezi fel Bartók életművében a nagy lehetőséget a maga számára" – olvassuk a műsorfüzetben.

[...]

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

18. 07. 10. | Nyomtatás |