Tar Sándor és a fizikai színház

2014-ben készítette el az akkori főiskolai osztályával az első Tar Sándor-előadását A mi utcánk című novellaciklus alapján. 2015 decemberében rendezte meg a Forte Társulattal A te országodat, amelyet a legjellegzetesebb Tar-novellák alapján Keresztury Tibor írt színpadra. 2017 decemberében mutatta be a Stúdió K Horváth Csaba rendezésében a Szürke galamb című előadását. (Tar Sándor regényének adaptációját Mikó Csaba készítette el.) 2019 júliusában előbb Bécsben, majd októberben Budapesten is bemutatta a Forte Társulat az újabb Tar Sándor nyomán készült előadását, az El valahovát, amelyben a szerző novelláit Monteverdi Tankréd és Clorinda című drámai kantátájával kapcsolták össze. Tar Sándorról és a művei nyomán készült előadásokról (és a fizikai színház természetéről) Horváth Csabával és a Forte színészeivel beszélgettünk.

[...]

Egyetemes módon beszélni a periférián élőkről

– Horváth Csaba rendezésinek listáját végigtekintve nyugodtan kijelenthetjük, hogy Tar Sándoron kívül nincs olyan szerző, akinek négy előadást is szentelt volna.

Horváth Csaba: Valóban nincs.

– Miért ragaszkodsz ennyire Tar Sándorhoz?

Horváth Csaba: Egyrészt azért, mert mindig elragad az a fogalmazásmód, ahogyan ír, és vonz az az eredetiség is, ami őt jellemzi. Az a különlegessége, hogy teljesen belülről ábrázolja a kisemberek világát, amelyről a műveinek döntő többségében beszél,hiszen ő maga is ebben a világban élt, nyakig benne volt ebben, sőt ebbe is fulladt bele. Ilyen értelemben is különleges íróról van szó, aki nem kívülről tekint az ábrázolt világára, hanem belülről fogalmazza meg azokat a sorsokat, karaktereket, akik megjelennek a történeteiben.

De az is a különlegessége, hogy erről egyetemes módon képes beszélni. Pedig egy nagyon speciális, lokális környezetet ábrázol, így tulajdonképpen ő maga is egy lokális író (és nem egy nagyvilágba kitekintő szerző), hisz nagyon szűk kört céloz meg: a periférián élők magyar valóságát ábrázolja. De erről olyan egyetemes módon tud beszélni, hogy az embernek az az érzése, hogy valójában egy görög drámát olvas. Legalábbis a novellákban megjelenő sorsokat követve sokszor úgy érzi az olvasó, hogy egy görög tragédia természetével szembesül.

Szóval egyszerűen rajongok Tar Sándorért. Rajongok a fogalmazásmódjáért, rajongok azért, mert soha nem engedi meg magának, hogy meghatódjon önmagától, miközben meghatódhatna, mert van akkora nagyság, hogy egyszer-egyszer megengedhetné magának ezt a luxust. Mégsem teszi meg,mint ahogy a karakterei ábrázolásából is,nehéz sorsuk ellenére,száműzi az önsajnálatot. Ez a fajta művészi szerénység is az írói nagyságát bizonyítja. Ezek olyan szimpatikus jellemvonások, amelyek áradnak a csodálatos novelláiból és nagyon megfognak engem.

Egyébként a feleségem, Földeáki Nóra (aki szintén a Forte tagja) ismertetett meg Tar Sándorral, ő hívta fel a figyelmemet rá. A mi utcánk említett adaptációját is ő szerkesztette, majd az El valahová szövegkönyvét is ő csinálta. De az már nem egyszerű válogatás, hanem adaptáció.

– Mi a különbség a kettő között?

Horváth Csaba: A mi utcánkat úgy csináltuk, hogy tömörítettük a novellákat, és bizonyos helyeken – de nagyon minimális módon – kicsit bele is nyúltunk a szövegbe, például az elbeszélő részeket átalakítottuk dialógusokká. Az El valahová esetében már sokkal erőteljesebben változott az eredeti anyag, miközben persze abszolút hűségesek maradtunk Tarhoz. Egyébként ez az a két előadásunk, A mi utcánk és az El valahová, amelyben legjobban sikerült – akár formailag, akár tartalmilag – kifejtenem a Tar iránti rajongásomat.

– Nem említetted A te országodat, amely abban mindenképpen különbözik a másik két adaptációtól, hogy itt nem mozaikszerűen egymás mellé illesztett történeteket követünk, hanem végül is egy folyamatos történet bomlik ki a Tar-novellákból.

Horváth Csaba: Ezt a darabot Keresztury Tibor írta. Ő egyébként egy abszolút autentikus Tar-adaptőr, hiszen szinte barátok voltak. Gyakorlatilag ő volt az utolsó ember, aki Tar mellett maradt, azután is, amikor mindenki elfordult tőle, mert kiderült az ügynök múltja. Keresztury viszont élete utolsó stádiumáig, egészen a haláltusájáig végigkísérte Tar Sándort, így ő az egyik leghitelesebb ember, aki ismerheti a gondolatait. Én kerestem meg őt azzal, hogy csináljunk együtt egy Tar Sándor-előadást. Nagyon felvillanyozta őt a feladat. Ekkor írta meg A te országodat – néhol irodalmian, de alapvetően forgatókönyvszerűen. És azt is kitalálta – dramaturgiailag nagyon ravaszul –, hogy a mozaikszerű építkezés egyszer csak miképp kezd el szűkülni, egészen addig, hogy már csak egyetlen szereplő útját követjük, egészen addig, míg a sorsa a halálba nem torkollik. Keresztury dramaturgiailag remekül rakott össze egy nagyon jól kezelhető anyagot, amiből A te országod előadás készült. Ő elsősorban Tar szellemes történeteire és fordulataira épített, míg az El valahová-ban inkább az író nyelviségére,fogalmazásmódjára helyeztünk nagyobb hangsúlyt.

[…]

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2019/3. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft