Empátia, humor, drámaiság

Beszélgetés Keresztury Tiborral és Mészáros Tiborral

Most jelentette meg a Selinunte Kiadó A mi országunk című drámaantológiát, amely Tar Sándor nyomán készült színdarabokat adott közre. A kötetben négy darab olvasható. Keresztury Tibor író, szerkesztő, kritikus, publicista készítette A te országod című adaptációt, amit a Forte Társulat mutatott be 2015 decemberében. Mészáros Tibor színész, rendező Istent a falra festeni címmel írt színdarabot Tar Sándor nyomán, amiből maga rendezett előadást a debreceni Csokonai Színházban 2014 szeptemberében. A két szerzővel Sándor L. István beszélgetett az Írók Boltjában.

 

Írói nagyság, emberi gyengeség

 

– Keresztury Tiborról tudom, hogy jól ismerte Tar Sándort, követte a pályáját, az utolsó szívszorító interjút is ő készítette vele a Magyar Narancsba. De azt nem tudom, hogy Mészáros Tibor ismerte-e őt személyesen.

Mészáros Tibor: Nem, én nem találkoztam vele, csak azután kerültem Debrecenbe, miután elhunyt.

Keresztury Tibor: Én valóban egész közelről követtem végig Sándor utolsó éveit. Akkor Debrecenben éltem, az Alföld című folyóirat szerkesztője voltam húsz éven át, és jó barátságban voltunk egymással. Drámai volt azt megélni, hogy korunk egyik legnagyobb írója a Tescóba járt maradékokat ebédelni, mert azután, hogy ügynökként lelepleződött, gyakorlatilag mindenki elfordult tőle. Nem álltak vele szóba se a kiadók, se a lapok, sőt a barátok többsége sem. Egészen kevesen maradtunk a közelében. Több öngyilkossági kísérlete után végül a pszichiátriára került, gyakorlatilag oda járt haza, az említett interjú is ott készült.

– Korunk egyik legnagyobb írójának nevezted Tar Sándort.

Keresztury Tibor: Meggyőződésem, hogy ő a legnagyobb kortárs novellista.

– Ez közmegegyezés a magyar szellemi életben vagy olyan állítás, amiért harcolni kell, érvelni mellette?

Keresztury Tibor: Egyértelműen megváltozott Sándor megítélése azután, hogy kiderült az ügynök múltja. A kilencvenes évek volt az ő nagy korszaka, szinte kultusza volt a könyveinek. Innen zuhant a mélybe – emberileg is, mert azt kell, hogy mondjam, mélyen megbűnhődött azért, hogy besúgó volt. Egyáltalán nem volt könnyű élete azután, hogy ez napfényre került.

– Elég sok emberről kiderült, hogy a Kádár-rendszerben III/III-as vagy III/II-es ügynökként tevékenykedett, de Tar Sándoron kívül nem tudok senkit, aki ebbe belebukott, belepusztul volna.

Keresztury Tibor: Neki is ez volt a fő sérelme. Ezt nem tudta lenyelni, hogy a hajdani ügynökök közül ő volt az egyetlen, akinek erre ráment az élete. Ezt én is mélyen igazságtalannak tartom, hiszen tele van a világirodalom meg a magyar irodalom is jellemtelen fráterekkel, akik ettől nem lettek kisebb írók. Balassi Bálint vagy Ady Endre, Villon vagy Rimbaud se volt a morál megtestesítője (és még sorolhatnám a neveket), de ez semmit nem rontott a műveik értékén, ettől ők nem lettek kisebb írók.

– Azt mondod, hogy érdemes szétválasztani az emberi és az írói nagyságot?

Keresztury Tibor: Határozottan ezt állítom. Az én szememben Tar Sándor ugyanolyan jó író maradt attól, hogy aljasságokat követett el. 1978-ban szervezték be, és '87-ig adott jelentéseket, sajnos valóban komoly jelentéseket, nem mismásolta el a feladatot, mint sokan mások, és tényleg fontos információkkal szolgált a hatóságoknak. Ez az az emberi gyengesége, ami kapcsán arról is kellene beszélni, hogy mi mindennel zsarolhatták. Ezzel kapcsolatban van egy csomó rejtély és van egy-két tény is. Például ilyen az, hogy az '56-os forradalom után még kollégistaként elrejtettek néhány fegyvert. A fegyverrejtegetés mellett valószínűleg a homoszexualitás vádjával is zsarolták, legalábbis sokáig tartotta magát ez a vélekedés. És nagy rejtély a bátyja halála, aki rendőr volt, egy vasúti sínen találták meg holtan, de később kiderült, hogy nem a vonat ütötte el, már halott volt, amikor odavitték. Valószínűleg a bátyjával is sakkban tarthatták Sándort. A lelepleződése után nagyon nehéz volt benne tartani a lelket. Borzasztóan megbűnhődött azért, amit tett. Ő is nagyon szégyellte magát, a szakma pedig teljesen ejtette őt. Az az irodalmi közeg, amely a kilencvenes években a csillagos égbe emelte – teljes joggal –, az 1999-es lelepleződése után gyakorlatilag semmibe vette.

 

[...]

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2019/3. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft

 

 

 

20. 10. 7. | Nyomtatás |