Jubileum helyett...

Az Ellenfény 20. születésnapjára készült. De most kiderült, hogy nincs mit ünnepelni. Ugyanis nyilvánossá váltak az NKA idei folyóirat támogatási döntései, amiből az derült ki számunkra, hogy egész évben nem tud folyamatosan működni az Ellenfény. Tehát az sem biztos, hogy októberben – amikor húszévesek leszünk – egyáltalán még létezünk. Ugyanakkor az is világos, hogy ez a katasztrofális döntés nem az Ellenfényre, hanem az egész magyar folyóirat-struktúrára vonatkozik.
Ellenfény szerkesztősége | 16. 04. 20.

Az elmúlt években az NKA minden szintjén – a pályázati asszisztensektől a kurátorokig – csak segítőkészséget tapasztaltunk. Ennek ellenére a rendszer maga mégis úgy működik, hogy – miközben senki nem vitatja, hogy milyen fontos kulturális funkciót töltenek be, és azt sem mondja ki senki, hogy nincs is rájuk szükség – lassan lehetetlenné teszi a folyóiratok működését.

Tavaly májusban egy sajtóbeszélgetésen a folyóirat-kiadási kollégium vezetői – az NKA igazgatójának egyetértő jelenléte mellett – kijelentették, hogy még szeptemberben kiírják a kiemelt folyóiratok pályázatát (amelyek közé az Ellenfény is tartozott), és szándékaik szerint ez újból három évre fog szólni. Az NKA pályázati naptárában mindvégig ez a szeptemberi dátum szerepelt, de amikor egyre csak késett a pályázat kiírása, bizonyossá vált, hogy a folyóirat-kiadási kollégium nincs már abban a helyzetben, hogy betartsa az ígéretét.

November táján különféle cikkek jelentek meg a folyóiratok tarthatatlan helyzetéről, tiltakozó, javaslatokat tevő levelek születtek. Erre a nyomásra az év utolsó napjaiban az NKA végül kiírta a 2016-ra vonatkozó folyóirat pályázatot: fele akkora összegre, mint az előző évi keret volt. 2015-ben a folyóirat-kiadási kollégium (az NKA honlapja szerint) 655 millió Ft-ot oszthatott szét, ehhez képest 2016-ra 350 millió Ft-ban határozták meg a folyóiratokra szánt keretösszeget, ami 46,6 %-kal kevesebb, mint az előző évi volt. Az érthetetlenül alacsony összeg láttán teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ebből nem lehet megtartani egy teljes folyóirat-struktúrát.

Közben átalakult az NKA, új kollégiumi struktúra állt fel. Megszűnt a folyóirat-kiadási kollégium, és a folyóiratok – meg az időközben már beadott pályázataik – visszakerültek az egyes szakmai kollégiumokhoz. Az átalakulás nem érintette a folyóiratokra szánt összeget, meghagyták a pályázati kiírásban szereplő 350 milliós keretet, s az NKA főbizottsága ezt az összeget osztotta szét – a beadott pályázati igények aránya szerint – az egyes szakmai kollégiumok között. Ebből abszurd számok jöttek ki. Például a színházi kollégium kerete 21,35 millió Ft lett, holott 2011-ben – amikor utoljára döntött a színházi kollégium a színházi folyóiratokról – még 48,4 milliót osztottak szét. 2012-re már 60 milliós kerettel írták ki a pályázatot, igaz, a beadott pályázatokról már nem a színházi, hanem az újonnan felállított folyóirat-kiadási kollégium döntött. (Még abszurdabb a táncművészeti kollégium helyzete. Nekik összesen 3,85 millió Ft jutott folyóiratra, miközben 2011-ben 19,5 millió Ft-ot fordítottak lapok támogatására.)

Nem tudni, hogy az NKA tudatosan írta-e ki félpénzre a 2016. évi folyóirat pályázatot, vagy valamiféle matematikai hiba történt. Ugyanis a véletlen vagy tudatos figyelmetlenség eredményeként – ahogy ezt a Magyar Nemzet megírta – csak a nem kiemelt folyóiratok pályázati keretét rendelték hozzá a 2016-os pályázatoz, és elfeledkeztek a kiemelt folyóiratok keretéről. Erről ugyanis még 2012 végén döntött – három évre előre – a folyóirat-kiadási kollégium. Ez alapján 2014-ben 433 millió, 2015-ben 457 forint jutott kiemelt folyóiratokra. Így az elmúlt két évben valójában 700 millió forint fölött költött az NKA a folyóiratok támogatására.

Az sem tudni, hogy mennyire cinikus az a döntés, hogy végül is a szakmai folyóiratok halálos ítéleteit maguknak a szakmai kollégiumoknak kellett kimondaniuk. Ugyanis ezen alacsony keretösszegek alapján nem lehet jó döntéseket hozni. A színházi kollégium a megadott keret, a 21,35 millió helyett végül 27,7 milliót osztott szét, tehát némileg emelte az összeget a saját – egyébként is szűkített – forrásaiból, de nem tudta kiegészíteni annyival, hogy a döntése ne tűnjön minden folyóirat számára halálos ítéletnek. Ezeknek a támogatásoknak a segítségével egyik lap sem tud folyamatosan működni. És vajon mi értelme van egy rendszertelenül, kiszámíthatatlanul megjelenő folyóiratnak?

Még nem tudjuk, hogy miképp lesz tovább. Még csak a döbbenet perceit éljük. Rengeteg dolgunk lett volna, rengeteg feladatunk lenne. Gyakorlatilag december óta nem működünk. Az Ellenfény létezésének látszatát azzal próbáltuk fenntartani, hogy a 2015-os két utolsó számunk terjesztését elcsúsztattuk 2016-ra. De most újra kell gondolnunk, hogyan tovább? Merre lehet egyáltalán tovább?

Addig is elnézést kérünk minden alkotótól és előadótól, akik fontos és figyelemre méltó előadásokat hoztak létre, hogy nem tudunk méltó módon foglalkozni velük. Hogy nem tudjuk nekik megadni azt a szakmai figyelmet, amit megérdemelnének. Tudjuk, hogy mi lenne a feladatunk. De nem tudjuk, hogy ezt miképp tudjuk teljesíteni.