Andrzej Wajda

(1926-2016)

Andrzej Wajda nemcsak a 20. század egyik legnagyobb hatású filmrendezője volt, hanem nagyszerű színházrendező is, akinek több előadása (és az előadások nyomán készült szövegkönyve, adaptációja) látható volt Magyarországon. Egyik leghíresebb színházi előadásának felidézésével búcsúzunk tőle.
Sándor L. István | 16. 10. 10.

A 70-es, 80-as években Budapesti Művészeti Hetek címmel rendeztek őszi kulturális fesztivált, amelyen a gazdag zenei program mellett bőséges színházi kínálat is volt. 1980-ban például a lengyel Stary Teatr három előadással szerepelt a programban.

A 70-es években a krakkói Stary Teatr elsősorban Konrad Swinarski, Jerzy Jarocki és Andrzej Wajda rendezéseivel szerzett hírnevet. Swinarski jelentős munkái közül egy Wyspianski-előadást láthatott a budapesti közönség az Operettszínházban. (A rendező ekkor már nem élt, mert 1975-ben repülőbalesetben meghalt. „Konrad Swinarski tragikus halála után a Stary Teatr elvesztette szárnyait" – írta Wajda. – „Jerzy Jarocki akkor már többet dolgozott külföldön, mint idehaza, én pedig visszatértem a filmcsináláshoz."– WAJDA)

 

nastasja-filipovna-2-f

A Nasztaszja Filipovna nyilvános próbái

 

Wajda először 1963-ban dolgozott a Stary Teatrban, Wyspiański Menyegzőjéből készített előadást (a darabból 1972-ben nemzetközi sikerű filmet is forgatott). Aztán 1971-ben tért vissza a krakkói színházba, ekkor rendezte talán leghíresebb színházi előadását Dosztojevszkij Ördögök című regénye nyomán. A produkció 15 éven keresztül volt műsoron. 1974-ben ismét Wyspiański-darabból, a Novemberi éjből készített előadást Krakkóban. 1976 áprilisában vitte színre Mrozek darabját, az Emigránsokat, majd 1977 februárjában a Nasztaszja Filipovnát (Dosztojevszkij Félkegyelműje nyomán). Budapesten ez a két előadása vendégszerepelt 1980 őszén. (Az előbbit a Pesti Színházban, az utóbbit a Zichy kastélyban játszották.)

A Nasztaszja Filipovna különleges előadás. Nemcsak végeredményét tekintve, hanem készítési módja miatt is. Ezért is a bemutató különleges helyszíne. A Zichy kastély termébe belépve „ránk tör a félhomályból a sejtelmes, félelmetes atmoszféra... Semmi nem történik még, de már tudjuk, hogy ezt a drámát csak itt, ebben a térben, ebben a zárt, nyomasztó sötét világban lehet eljátszani. Itt nincsenek fények, csak kormos petróleumlámpák pislákolnak, s a szent ikon előtt vibrál az olajmécs, az arcok is alig kivehetők. A roletták lehúzva, a szöveten csak a fehér éjszakák fénye sugárzik át, de nem fényhozón, hanem még kísértetiesebbé téve a benti sötétséget." (ILLÉS)

Az előadás Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényére épül, de abból csak két szereplőt és egyetlen szituációt választ ki. Nasztaszja Filipovna meggyilkolása utáni éjszaka együtt virraszt Rogozsin és Miskin herceg. Ebbe a szituációba sűrűsödik bele minden, ami a történetben fontos. „Kettejük... egymást tépő, vádló és önkínzó párviadala szinte rögtönzésszerűnek hat. Az ötletek mintha itt, ebben a pillanatban születnének, az előadás egyszerre kelti a tökéletes megkomponáltság és a születés élményét." (ILLÉS) Ez nem csak így hat, hanem ez az előadás lényege: „A dialógusok nem lehetnek kötött szövegek, hogy a színészek improvizálhassanak (körülbelül kétórányi szöveget tudnak). Minden este csak egy részét használják fel ennek az anyagnak, saját igényük és kedvük szerint" – írja Wajda. Sőt maga az előadás is improvizációk segítségével született: a két színész „egyfolytában improvizált, én pedig, teljesen lenyűgözve, egy kis ezüstcsengővel jeleztem, ha megítélésem szerint jó irányba mennek a dolgok." (WAJDA)

 

nastasja-filipovna-3-f

 

Az előadás különlegessége az is, hogy a nézők előtt zajló nyílt próbákon készültek, amelyekre a közönség jegyet válthatott. („Ha a nézők előtt próbálunk, játszani majd üres nézőtér előtt fogunk" – jegyezte meg az egyik színész.) Ezt a módszert bizonytalansága miatt találta ki Wajda. Egyrészt „Dosztojevszkij akkoriban tilalmi listán szerepelt" Lengyelországban, nem biztos, hogy előadás lehet belőle, másrészt zavarba hozta A félkegyelmű titokzatos összetettsége. „Azt gondoltam, ha nem tudom, hogy melyik úton induljak el, akkor természetes módon, a próbák alatt kell rátalálnom a helyes útra. És hogy a próbák intenzívek legyenek, a színészekre nagyobb bátorságot, magamra maximális erőkifejtést kényszerítsek – nézőket hívtam." (WAJDA)

A Huszonhét próba (ennyi próbát hirdettek meg a nézőknek) és a mennyezetről lelógó egyetlen villanykörte győzte meg Wajdát és díszlettervezőjét, hogy „a villanyvilágítás ellensége a darabnak. Ezért váltottunk át petróleumlámpákra és gyertyákra. Fojtott szaguk egybeolvadt a tömjén illatával, amelynek füstje kissé meglágyította a színpadképet". (WAJDA) Ezért is támadhat a nézőnek az a benyomása, hogy „több ez, mint színház, olyan mint valami mágikus szertartás, az iszonyat látványosságának megszerkesztése". „Minden motívum extrém és provokálóan bátor. Wajda módszere az intim teatralitás, amelyben a félhomálynak, a sötét árnyalatainak, a zenei effektusoknak, sőt még az óraütésnek is szigorúan megszabott formai és lélektani jelentősége van." (ILLÉS)

 

nastasja-filipovna-1

Jerzy Radziwiłowicz és Jan Nowiczki

 

De az előadás sikerének nyilván az a legfontosabb titka, hogy „Wajda két csodálatos színészt talált, választott alkotótársul. Miskin herceg szerepében Jerzy Radziwiłowicz, Rogozsinként Jan Nowiczki élt, lélegzett ebben a fantasztikus töménységű drámai játékban." (ILLÉS)
Mindkét színész jól ismert a magyar közönség előtt is, elsősorban filmekből. Jan Nowiczki a 70–80-as évek fordulóján állandó szereplője volt a magyar filmeknek, elsősorban Mészáros Márta alkotásainak (az Útközben című filmjében hosszasan idéz is az Ördögök és a Nasztaszja Filipovna színházi előadásaiból), de más rendezők filmjeiben is játszott.

Jerzy Radziwiłowiczhoz frissebb élmény köthette a Nasztasztja Filipovna 1980-as budapesti vendégjátékának nézőit, hisz csak az előző évben mutatták be a magyar mozik Wajda filmjét, a Márványembert, amelyben Radziwiłowicz a címszerepet játszotta, sokak számára elementáris élményt adva. (Ugyancsak ő alakította a Vasember főszerepét is.)

 

Hivatkozott írások:

Andrzej WAJDA: A film és más hívságok. Osiris Kiadó, Budapest, 2002, 337 o.

ILLÉS Jenő: A Stary Teatr vendégjátéka. Film Színház Muzsika 1980. november 1. 14. o.

 

Részletek Sándor L. István: A Katona és kora. A kezdetek című könyvből.

 

A kiadvány megvásárolható:

a Színházi könyvek webáruházban