Egy élet a Vígszínházban

Tahi Tóth László (1944–2018)

Ha elmegy egy nagy színész – főleg ha a színpad volt az igazi otthona –, akkor azt kérdezzük, hogy mi az, amit a közös emlékezet képes megőrizni belőle. Hisz a színész a pillanat hőse, de az igazán fontos az, amit az időnek üzenni képes. Amit a kor emberéből saját magába sűrít. De ahogy múlik az idő, fakulnak a képek, előtérbe tolakodnak a későbbi benyomások, és eltakarják azt, amit megőriznünk kellene. Különösen érvényes ez egy olyan művészre, akinél a pályája fókusza a fiatalabb éveire esik.
Sándor L. István | 18. 02. 28.

 

Pályakezdés

 

Tahi Tóth László 1966-ban végzett a színművészeti főiskolán, többek között Huszti Péter, Iglódi István, Káldi Nóra, Kovács István, Szakács Eszter, Voith Ági osztálytársaként. Az osztályfőnökük Várkonyi Zoltán volt, így Tahi Tóth László már főiskolás korában sokat játszott a Vígszínházban, és a diploma megszerzése után is a Várkonyi igazgatta színházhoz szerződött. Itt lépett először színpadra, és ennek a társulatnak volt tagja egészen haláláig. Tehát színházi pályájának alakulása elválaszthatatlan a Vígszínház történetétől. A színház erősebb korszakaiban a meghatározó színészeire is nagyobb figyelem fordul. Viszont az útkeresés időszakaiban egy színész is nehezebben játszhat fontos szerepeket, így pályája alakulása is bizonytalanabbá válik.

Tahi Tóth a 60-as évek második felében eleinte kisebb szerepeket játszott a Vígszínházban, kereste a helyét a hierarchiában (közben a Bartók Gyermekszínházban is vállalt szerepeket). Első nagy sikerét nem is színpadon, hanem filmben aratta, Bacsó Péter Szerelmes biciklisták című 1965-ös művében. „Kamaszos szertelenség, némi meg nem értett zsenialitás, egy csipetnyi világfájdalom; remek átütő erejű alakítás" – írta róla Bátki Mihály.

Bátki szerint az első vígszínházi szerepek közül Ann Jellicoe drámájában, a Trükkben játszott figura volt leginkább Tahi Tóthnak való. Kapás Dezső rendezte az 1967-es előadást. Tahi Tóth ebben játszott figuráját így jellemezte a kritikus: „Félénk, befelé forduló, suta, de ezt rettentő mód szégyelli, görcsösen igyekszik, hogy mindezek ellenkezőjének mutassa magát."

 

Felfedezett drámák fiatalja

 

A 60-as évek második felében, a 70-es évek elején műsorpolitikája emelte ki a Vígszínházat a budapesti színházak közül. Például az, hogy számos olyan darabot mutattak be, amelyek máshol nem voltak láthatók.

Meglepetést keltett, amikor 1968 őszén Kapás Dezső rendező Tahi Tóth Lászlóra bízta Rezeda Kázmér szerepét Krúdy Gyula elfeledett színművében. A vörös postakocsi Krúdy egyetlen egész estés színdarabja, 1920-ban írta a Nemzeti Színház számára, de ott végül nem került bemutatásra. Csak 1968-ban jelent meg, és a Vígszínház még abban az évben műsorára tűzte. (Ez mintegy része volt Krúdy akkoriban zajló újrafelfedezésének, amelynek csúcsa Huszárik Zoltán 1971-ben készített filmje, a Szindbád volt.)

 

tahi-voros-postakocsi-halasz

A vörös postakocsi (Tahi Tóth László, Halász Judit)

 

„Tahi Tóth túl fiatal Rezeda Kázmérnak. ... Darvas Iván viszont nem elég öreg Alvinczi szerepére, ő Rezeda Kázmér korában van" – írta a Vígszínház bemutatója kapcsán a kritika. „Aki nem olvasta az eredeti darabot, azt hitte, hogy Rezeda negyvenéves, és Darvas Iván fogja játszani" – reagált erre Kapás Dezső rendező. „Aztán kiderült, hogy Rezeda huszonhat éves, és a színmű nem arról szól, hogy egy középkorú férfi egy idősebbtől elszedi a nőt, hanem arról, hogy két fiatal ember egymásra néz, és egymásé lesz. Minden plusz, ami a színpadi Rezedában van, ezt a vonzást erősíti. Sajnálatos, ha a néző vagy a kritikus nem tudja észrevenni a színház szándékát."

„Nagyon nehéz ebben a darabban Rezedát játszani" – mondta Tahi Tóth László. „Ha Tulipán Jenőnek hívnák, könnyebb lenne. Kisebb volna a tét. Más ez a Rezeda, mint Krúdy egyéb írásaiban. Nem lehet mindazt eljátszani, amit »rezedásnak« tartanak. A színmű hősének más a funkciója. Ellenpontot kell alkotnia Alvinczivel szemben, Alvinczi lenyugodott életével szemben; tehát a fiatalságot kell hangsúlyoznia."

A bemutató az ellentmondásos kritikai fogadtatás ellenére közönségsikert aratott, és 108 előadást élt meg. De mintha Kapás Dezső néhány év múlva engedett volna a közvárakozásnak, és 1976-ban színre vitt előadásában már Darvas Iván játszotta Rezeda Kázmér alakját. A Rezeda Kázmér szép élete című produkció az író különböző műveinek – főleg a hasoncímű posztumusz regénynek felhasználásával hozott létre egy kvázi Krúdy-drámát. Ebben is fontos szerepet kapott Tahi Tóth. „Rezeda ifjú és idős hasonmását Tahi Tóth László, illetve Tomanek Nándor játssza. A múltak ködéből fel-felbukkanó ifjúnak jobbára csak az a szerepe, hogy az érett férfiút a fiatalság romantikájára és hevületére emlékeztesse, és felhívja figyelmét erejének lankadására. Tahi Tóth ezt a feladatot jól oldja meg: egy-egy csepp keserű iróniával feloldja az érzelmesnek induló jelenetek hangulatát" – írta a bemutatóról Barta András.

Tahi Tóth következő fontos színpadi szerepét szintén egy felfedezés értékű előadásban játszotta és szintén Kapás Dezső rendezésben. 1969 őszén újították fel Déry Tibor Tükör című drámáját, amely 1939-ban játszódik, a háború kitörésének napján, és egy tükörszerkezetre épül. A történet két síkon játszódik: egy polgári családban, amelyet egy megelevenedő rádiódráma ábrázol, majd látjuk a rádiót hallgató család életét is. Ami a rádiódrámában lejátszódik, az tükröződik a hallgatóságban. Kapás rendezésének alapötlete – alapjaiban különbözik ebben a Nemzeti Színház 1947-es ősbemutatójától –, hogy a két család tagjait ugyanazok a színészek játsszák.

 

tahi-tukor-pap-eva

Tükör (Tahi Tóth László, Pap Éva)

 

A szereplők közül kiemelkedett Tahi Tóth László alakítása. „Rádióhallgató fiatalembere úgy váltott át egyik szerepéből a másikba, hogy közben mozgásban, mimikában, szövegmondásban semmit sem változtatott. Belül változott meg" – olvassuk Bratmann Mihály kritikájában. „Éreztük, hogy ez a fiú, akin ugyanaz a szürke ruha, ugyanaz a nyakkendő és ugyanaz a cvikker van, most másképpen gondolkozik, másképpen érez, mint két perccel ezelőtt; másfajta gondok nyomják, és másfajta örömök hevítik. Tahi Tóth mestere az ismétléseknek. Sokáig emlékezetes marad például az a különbség, amely a következő két mondata között feszült: »Ez az apám háza és nem az enyém! Ez az apám háza és nem az enyém!« Az első mondatban félszeg, ijedt és magyarázkodó – a másodikban már tehetetlen düh, kitörni készülő indulat és mélységes elkeseredettség is van: a két mondat együtt tökéletes jellemrajz, felér egy pszichológiai tanulmánnyal."

 

Az első főszerepek

 

Fontos szerep jutott Tahi Tóth Lászlónak az 1971 februárjában bemutatott O'Neill-drámában, az Eljő a jegesben, amelyet Horvai István rendezett. Mondhatnánk, hogy főszerepet játszott, ha ebben a darabban nem lenne szinte minden szerep főszerep. Parritt alakjában „kifejezően ábrázolja a figura egyre idegtépőbb szorongását, a megtisztító gyónás utáni vágyát" – írta Tahi Tóthról Majoros József.

 

tahi-eljo-a-jeges

Eljő a jeges (Tahi Tóth László, Darvas Iván)

 

Vitathatatlan főszerep jutott Tahi Tóth Lászlónak a Marton László rendezte Tennessee Williams-darabban, a Nyár és füstben, amelyet 1971 tavaszán mutatott be a Vígszínház. John Buchanan „hanyagul zsebre dugott kézzel, arcán az előző éjszakai dorbézolás nyomaival" jelenik meg először a színpadon – írta Bátki Mihály. „Fáradt, kiélt, koravén ez a huszonöt éves fiú: nem orvosnak, de utcasöprőnek sem való. A dráma végén mégis a járvány elleni harc hőseként, egy tiszta szerelem ragyogásában látjuk viszont: útja nyílegyenesen vezet a Moon Lake-i kaszinó kockaasztalától a járvány sújtotta falvak betegágyai közé. ... Egy pillanat alatt változik meg az ifjú doktor is apja halála után, csodálkozásra is alig hagyva időt. Ilyen egyszerű az élet, ilyen egyszerűen történik minden".

Bátki így jellemzi a fiatal színészi eszköztárát: „Hanyagul zsebre vágja a kezét, kissé hátradől, felhúzza a vállát, nyakát előrenyújtja, fejét kissé oldalra billenti, himbálódzva jár, kezével kis, suta félmozdulatokat tesz", ezeket „az eszközöket variálja, kevergeti, az egyikből kicsit többet vesz, a másikból kevesebbet, s megteremt egy-egy figurát."

 

tahi-bella-halasz-fel

Bella (Halász Judit, Tahi Tóth László)

 

Felfedezés értékű előadás volt, amikor egykori házi szerzőjének, Szomory Dezsőnek Bella című darabját tűzte ismét műsorára a Vígszínház. Az 1972 tavaszán Marton László által rendezett produkcióban fontos szerep jutott Tahi Tóthnak, sőt egy kritikus úgy látta, hogy „az egész előadás hangsúlya áttolódik a férfiszerepekre, Tahi Tóth László tragikomikus irizálású Talpra-Magyarjára, az egész előadást galvanizáló Darvas Iván csábító és felszarvazott grófjára, Tordy Géza komolyságában is biztos humorú »lelépő« vőlegényére." (Nagy Péter)

 

Fiatalok kollektív színháza

 

1972 novemberében egy Katajev-vígjáték, A kör négyszögesítése mulatságos előadásában aratott sikert Tahi Tóth. A Marton László rendezte előadást a Pesti Színházban egy fiatal színészcsapat játszotta (Halász Judit, Tordy Géza, Venczel Vera, Kern András). Tahi Tóth László „úgy tud otthon lenni ebben a tárgyi és érzelmi rendetlenségben, hogy egy pillanatig sem érzi magát otthonosan benne" – írta az alakításáról Sziládi János.

Ezután következett 1973 márciusában a hatalmas siker, a több százas szériát megélt Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról bemutatója a Vígszínházban. Ennek főszereplőjét, Józsefet Tahi Tóth László játszotta. Marton László rendezése a darab szellemének megfelelően a közösségi játékra helyezte a hangsúlyt, és a kritika is ezt értékelte. „A színészi munkát most a közös teljesítmény részének kell felfognunk, s az is valóban, de úgy, hogy az együttes munkában felerősödnek a szép egyéni teljesítmények is, a vendégként közreműködő Almási Éva lírai-tragikus Esztere, Tahi Tóth László szerelmét kereső, ítélkező, tiszta Józsefe, Szegedi Erika kétségbeesett-vágyakozó Beverley-je, Béres Ilona józan Marianne-ja, a stílust pompásan értő Balázs Péter, Ernyey Béla Kern András alakítása" – írta Hámori Ottó.

 

tahi-kepzelt-riport-alamasi-balazs

Képzelt riport... (Almási Éva, Tahi Tóth László, Balázs Péter)

 

Három évvel később készült el a „folytatás". 1975 márciusában, a felszabadulás 30. évfordulójára időzítve mutatták be a Harmincéves vagyok című musicalt, amelyhez szintén Presser Gábor és Adamis Anna írták a dalokat. Ez afféle „képzelt riport" volt 1944/45-ről. „Az előadás „a meglehetősen szürke pesti színházi évad legszínesebb, örömteli eseménye lett" – írta a bemutatóról a 26 éves Tarján Tamás. „Az előadás alkotói, szereplői egy egész nemzedék nevében bizonyítanak: a mai harmincéveseknek igenis van érzékük a hagyomány iránt. Szinte szemérmes tisztelettel, olykor egy-egy könnycseppet sem rejtő pátosszal nézik-hallgatják, s játsszák-élik azután újra az előző generáció hősi erőfeszítéseit. Főleg a sötétebb tónusú, a háború eseményeit megidéző első részben találhatni megrendítően – igen, megrendítően – szép, s a rendezői és színészi munkát illetően is remekbe formált példáit ennek."

 

tahi-harminceves-vagyok-balazsovits-fel

Harmincéves vagyok (Balázsovits Lajos, Tahi Tóth László)

 

A kollektív játékban Tahi Tóth mellett többek között Balázs Péter, Balázsovits Lajos, Kern András, Kovács István, Kútvölgyi Erzsébet, Lukács Sándor, Nagy Gábor, Sörös Sándor, Szombathy Gyula, Venczel Vera és a főiskolás Bánfalvi Ági, Bordán Irén és Hegedűs Géza vett részt.

 

Az első Csehov-szerepek

 

Tahi Tóth László 1972 októberében kapta első Csehov-szerepét a Vígszínházban: Andrejt alakította a Horvai István rendezte Három nővérben, olyan partnerek társaságában, mint Béres Ilona (Natasa), Ruttkai Éva (Mása), Békés Rita (Olga), Pap Éva (Irina), Darvas Iván (Versinyin), Benkő Gyula (Kuligin), Páger Antal (Csebutikin).

„Ez az előadás az utóbbi évek legjobb Csehovja magyar színpadon" – írta akkoriban Koltai Tamás. Néhány évvel később Peterdi László így értékelte a bemutatót és hatását: a „Vígszínház új játékstílusának és ezen belül is Horvai nagy kísérletének – a pszichológiailag is árnyalt, jól motivált modern színpadi realizmusnak beérő gyümölcse [az előadás]. Nem véletlen tehát, hogy éppen ennek az előadásnak kapcsán ütköztek meg a Csehov-játszás hívei és ellenfelei. Együtt találtuk itt mindazt, amiről az utóbbi években annyit vitatkoztunk: az elidegenedés mint társadalmi és az elidegenítés mint színházi fogalom, a modern szcenika, az új ritmus, az új játékstílus. Az előadás alaposan megbolygatta a kedélyeket, megmozgatta a gyakran sémákba merevedő kritikusi gondolkodást. Ez önmagában is értékmérő."

 

tahi-harom-nover

Három nővér

 

Az előadásban „alapos elemzést kap" mindegyik figura, így Andrej is, „akitől oly sokat várnak a nővérek, ám az még az ő erényeikkel sem bír, akaratgyenge, puha ember" – írta Tahi Tóth Andrejéről Fencsik Flóra.

1974 januárjában egy újabb Csehov-szerep következett Tahi Tóth pályáján. A Horvai István rendezte Cseresznyéskertben Trofimovot, az örök egyetemistát játszotta. Ebben az előadásban sem az egyéni alakítások fontosak, hanem az együttes játék. Például Vitalij Vulf szovjet kritikus ezt írta: „Az előadásban számos színészi telitalálat van." „Lenyűgözően játszik Ruttkai Éva. Egyszerre vidám és szomorú, elkeseredett és mosolygó." „A magyar színházi élet egyik legnagyobb színésze, Darvas Iván játssza Firszet, ritka igényességgel. Kiváló alakítások Gajev szerepében Tomanek Nándor, Trofimovéban Tahi Tóth László és Varjáéban Kútvölgyi Erzsébet. Tahi Tóth László Petya Trofimovja mögött érezni az örök diákság levegőjét, az »ősbölcsészét«, egy olyan emberét, aki szenvedélyesen szereti az elmegyakorlatoztató monológokat, és imádja hallani a saját hangját."

 

Magyar drámák ősbemutatóiban

 

A Vígszínház a 70-es években elsősorban az új magyar drámák színháza lett, számtalan színháztörténeti jelentőségű ősbemutató zajlott itt. 1970 tavaszán mutatták be a Pesti Színházban Szakonyi Károly hosszú szériát megélt (és sokfelé bemutatott) darabját, az Adáshibát. „Várkonyi Zoltán az utóbbi idők legfrissebb és legmagvasabb vígjátéki előadását rendezte meg a Pesti Színház színpadán" – írta Létay Vera. A legendás előadásban Tahi Tóth László Krisztus modernkori megfelelőjét, Emberfit játszotta. „Egy jámbor, szakállas hippi képében, saruval a lábán ... kísérletet tesz a megváltásra – de hiába" – írta Papp Antal.

 

tahi-adashiba-2

Adáshiba (Tahi Tóth László, Kiss István, Páger Antal, Halász Judit, Ernyei Béla, Bulla Elma)

 

1974 márciusában Örkény-darab ősbemutatója volt a Vígszínházban. A Várkonyi Zoltán rendezte Vérrokonokban Tahi Tóth László – ahogy Hámori Ottó fogalmazott – „a tudományok erejében hívő, de korán fáradó s álmos" Bokor Péter szerepét alakította.

 

 tahi-szechenyi-es-az-arnyak-varkonyi-fel

Széchenyi és az árnyak (Tahi Tóth László, Várkonyi Zoltán)

 

1973 októberében mutatta be a Pesti Színház a Széchenyi és az árnyakat. „Eörsi István nem az egykori politikai tragédiát akarja újraértelmezni, hanem a Széchenyi-figurát akarja másképp – mondjuk pl. deheroizáltan – láttatni" – írta a darabról Almási Miklós. A címszerepet Várkonyi Zoltán alakította, mellette Dr. Goldberg szerepében jelent meg Tahi Tóth László. „Végre elkezdte lehámozni gesztusairól a »tahitótos« ragadványokat, s az elmekórház Freud előtti freudista orvosának megformálásával egészíti ki a groteszk hatást" – írta Almási. Hogy mit értett „tahitótos" ragadványokon, nem fejtette ki. Bizonyára arról van szó, amit más vígszínházi színészeknél is emlegetnek a kritikusok, ha nem találkoznak erős rendezői kézzel, akkor a külső formákhoz, gesztusokhoz nem feltétlenül kapcsolódnak belső tartalmak. Tahi Tóthról a vígjátéki szerepei kapcsán olvashatunk efféle kritikusi véleményeket.

 

Vígjátéki és drámai szerepek

 

Tahi Tóth László a kezdetektől kapott vígjátéki feladatokat is. (Például 1971 őszén ziccerszerepet játszott a Marton László rendezte Bolha a fülben előadásában. Ő alakította Camille-t, a beszédhibás fiatalembert.)

Az 1975/76-os évad végén mutatták be Marton László rendezésében a Mirandolinát, amelyben Tahi Tóth Forlipopoli őrgrófot játszotta. (Mirandolina: Halász Judit; Rippafratta lovag: Tordy Géza.) „Tordy mindvégig a »darabon belül« marad, s minden akcióját belülről, tudati vagy érzelmi folyamat eredményeként indítja. Forlipopoli őrgrófja, Tahi Tóth László néha függetleníti magát a darabtól, s olykor a külsődleges eszközöktől sem riad vissza" – írta Tarján Tamás. „Miközben például a lovag a gróffal vív vagy a fogadósnővel társalog, a nézőtéren gyakran hullámzik végig a sustorgás: »Nézd a Tahit!« A színész vállalkozása roppant veszélyes, hajszál híján merényletet is jelent a vígjáték egésze, sőt a színész-kollektíva ellen. Úgy véljük azonban, Tahi Tóth László nem vétette el a határt, nem tolt minden és mindenki elébe egy túlbohóckodott karakterszerepet, hanem éppenséggel arra volt képes, hogy – messze valós súlya fölé emelve az őrgrófot – néha mozdulatokkal, mimikával ő játsszon el egy tőle független szituációt (például a vívójelenetet). Ezekben a pillanatokban mindig visszatér a darabba, amelyet – egy-egy poén, vicc, magánszám kedvéért – néha elhagyni látszik. Remélhetőleg ez a visszatérés a harmincadik előadás táján sem marad el – s akkor továbbra is nagyszerű karakter lesz Tahi Tóth László őrgrófja."

 

tahi-utazas-tordy-varkonyi

Utazás az éjszakába (Tordy Géza, Tahi Tóth László, Várkonyi Zoltán)

 

Más – elsősorban drámai – szerepekben épp az ellenkezőjét, a teljes azonosulást emelik ki a kritikusok Tahi Tóth játéka kapcsán. 1977 decemberében mutatták be a Pesti Színházban O'Neill drámáját, az Utazás az éjszakába címűt Horvai István rendezésében. James Tyront Várkonyi Zoltán, a feleségét Ruttkai Éva, a két fiukat Tordy Géza és Tahi Tóth László játszotta. Ez volt Várkonyi Zoltán utolsó szerepe. „A rendező Horvai István és a szinte »klasszikus kvartett« négy szólamát megszólaltató színész: Ruttkai Éva, Várkonyi Zoltán, Tordy Géza és Tahi Tóth László, nyilvánvaló módon arra vállalkozott, hogy azonosul a példaszerűnek szánt sorsokkal, és hűséges kíméletlenséggel mond ítéletet csődbe jutott emberi életekről" – írta Székely György. A darab akár „melodramatikus is lehetne. Ha nem hitelesítené a mindvégig átélt, pontos lélekrajz. De az az ötvözet, amelyben Tordy Géza és Tahi Tóth László a színpad eszközeivel a valóságot tudja felmutatni, nem elérzékenyülést kelt, hanem katarzist teremt."

 

A kor hősei

 

Tahi Tóth színészi játékának e kettős megítélése ezután is gyakran jelent meg a kritikákban.

1978 decemberében Csurka István-ősbemutató volt a Vígszínházban. A korszak egyik fontos színházi sikerét, a Házmestersiratót Horvai István rendezte. Konsztantyin Rudnyickij szovjet kritikus nagyon fontos előadásnak nevezte a bemutatót. Egyrészt azért mert „Csurka István igen temperamentumos, gazdag tehetségű író, s ami rendkívül ritka, csalhatatlan színházi ösztönnel, meglepő színpadérzékkel rendelkezik". Másrészt azért, mert nagyszerűek a színészek, „kitűnő alakítást nyújt benne Tábori Nóra, Szabó Sándor, Tahi Tóth László, Hernádi Judit és Koncz Gábor", és érezhető az előadásban „az az állhatatos törekvés, hogy a legszorosabb közelségbe kerüljön a mai, való élettel, hogy ne hagyja figyelmen kívül az élet legcsekélyebb, de jellemző apróságát, egyetlen hiteles részletét sem." Tahi Tóth László egyik legfontosabb szerepe volt a Házmestersiratóban játszott Herceg Pista. Földes Anna így ír az alakításról: „az alkoholgőzbe borult író figurájában sikerült megőriznie valamit önmaga eltékozolt lehetőségeiből. Minden mondatában érezzük, hogy szerepet játszik, de ez nem Tahi Tóth, hanem Herceg Pista szerepjátszása."

 

tahi-hazmestersirato

Házmestersirató (Bánsági Ildikó, Tábori Nóra, Tahit Tóth László)

 

A korszak sokat játszott szovjet drámaírója volt Alekszandr Vampilov (aki 1972 nyarán, két hónappal harmincötödik születésnapja előtt egy motorcsónak-kiránduláson belefulladt a Bajkál-tóba), minden műve eljutott magyar színpadokra is. 1979 szeptemberében a Vígszínházban mutatták be Oleg Jefremov vendégrendezésében a Vadkacsavadászat című darabját, amelynek főszereplője Tahi Tóth László volt, aki „az alkoholista és önsorvasztó Zilovot játszotta, aki csak távolról hasonlít az író mindig küzdő-töprengő-jobbat akaró központi hőseire." „Vibráló, nyughatatlan, áttekinthetetlen, megfoghatatlan „szeszit" látunk személyében a színpadon. Megéli a figurát. Jobban szeretnénk, ha eljátszaná kárhozatos tulajdonságait. Ennek a – nem elég érthetően artikuláló – Zilovnak az a baja, hogy közel sem hétpróbás. Hiányzik mögüle az a sok eleve kilátástalan kitörési kísérlet, nincs meg benne az a rosszra való hajlandóság, aminek következtében nemcsak szánalmas, hanem – mert egyeseket el tud kápráztatni – önveszélyességén túl közveszélyes a figurája" – írta Iszlai Zoltán. De azt is hozzátette, hogy „Tahi Tóth kissé ütődöttnek, gyengeelméjűbbnek mutatja be Zilovot. Elhibázottan kabarézik például az öngyilkossági kísérlet kulcsfontosságú jelenetében. Nem győzi erővel az azt megelőző »címkiosztó« vendéglői botrányokozást sem."

 

tahi-vadkacsavadaszat

Vadkacsavadászat (Tahi Tóth László)

 

1979 végén egy másik Csurka-hőst is eljátszott Tahi Tóth László. Tíz évvel a megírása után mutathatták be a Pesti Színházban a Deficitet. Horvai István azzal a szokatlan megoldással állt elő, hogy ugyanazt a darabot két különböző szereposztásban, két teljesen eltérő rendezői felfogásban állította színpadra. Tahi Tóth László a második, a sötétebb változatban játszotta Z szerepét, a partnerei Tordy Géza (X), Hernádi Judit (Y), Szegedi Erika (W) voltak. „Nemcsak Tahi Tóth alakítása, de a szöveg némi módosítása következtében Z is sokkal lényegesebb tartalmakat hordoz" – írta Bécsy Tamás. „Új szövegei és az alakítás erősítették a tisztességérzést. S ezért válik mélyebb igazságokat megmutatóvá, amikor bűnbánat támad benne."

 

tani-deficit-hernadi

Deficit (Hernádi Judit, Tahi Tóth László)

 

1980 nyarán újabb ősbemutató következett. Előbb Gyulán, majd ősztől a Pesti Színházban játszották Székely János Protestánsok című történelmi drámáját. Ebben „Tahi Tóth László meggyőző mint Rochette, változatlanul ő a legmaibb figura: biztos szellemi támaszt hajszoló, idegérzékeny XX. századi fiatalember. Arra a további erőfeszítésre azonban nem volt hajlandó, ami legutóbbi szerepei fölé emelte volna ezt a karaktert" – írta Tarján Tamás.

 

Korunk hőse: Platonov

 

1981 áprilisában mutatták be Csehov darabját, a Platonovot.

„Magyar színpadokon Horvai István kezdte a legkövetkezetesebben újrarajzolni Csehov-képünket" – írta a bemutató kapcsán Mészáros Tamás. „Már Ványa bácsijából, Három nővéréből is elhagyta a kötelező »pasztellességet« és fáradt melankóliát, majd a Cseresznyéskertben jutott a legtovább egy kemény – bárha helyenként kissé »sarkosan« becketti felfogás felé. A Platonov bemutatója most a Pesti Színházban méltó betetőzése ennek a sorozatnak – s hadd szögezzem le mindjárt a magam véleményét: mestermunka. Ez az előadás-alkotás az utóbbi évtized kevés olyan produkciója közé sorolandó, amelyek valóban előrébb vitték a hazai színjátszást."

„Régen született Magyarországon ilyen egységes, dinamikus előadás" – vélekedett Balogh Tibor, kiemelve a szerepértelmezések összetettségét és az együttes színészi játékot. „Az előadás nagyszerű színészi munkával valósul meg" – írta Morvay István. „Felsőfokú jelzőkkel kellene egyenként minősíteni minden alakítást. Ennek a szereposztásnak egyszerűen nincs gyenge pontja. [Szása: Halász Judit; Trileckij: Tordy Géza; Anna: Szegedi Erika; Vojnyicev: Lukács Sándor; Szofja: Béres Ilona; Grekova: Venczel Vera.] Tahi Tóth László Platonovja a teljes azonosulás magasiskolája. A színész ennek a gazdag jellemnek egyetlen vonásával sem marad adósunk, és úgy hasonítja karakterét saját alkatához, hogy minden felhördülését, minden kaszáló mozdulatát hitelesnek érezzük."

 

tahi-platonov-2

Platonov: Tahi Tóth László

 

Balogh Tibor azt írja, hogy „Tahi Tóth László szerepformálása – Horvai páratlanul érzékeny és értő színészvezetése révén – megteremti azt a varázslatot, hogy e jellegzetesen orosz, jellegzetesen magyar, jellegzetesen közép-európai, jellegzetesen XIX. századi s ugyanakkor jellegzetesen mai figurát a maga teljes összetettségében tudja megmintázni. Amikor hirtelen elhal a zene, s ő fölébred, ócska köntösében olyan lompossággal vackolódik elő, mint Oblomov, de a zene emléke és szemének egy-egy villanása rögtön Viszockijt is fölidézi bennünk. Amikor provokál, leleplez, fantommáglyákat gyújtogatva tehetségéből ég porig, olyan fölénytudattal szól, mint Csackij, s olyan agresszivitással, mint Bazarov, ám legjobban mégis a Házmestersirató Herceg Pistájára emlékeztet.

Ez utóbbi párhuzam aligha véletlen. A két Horvai-interpretáció sok tartalmi és szerkezeti hasonlóságot mutat. Horvai Platonovja, akár a Házmestersirató, folytonos lélekvetkőztető szeánsz. Platonov (mint Herceg) rétegekben hántja le nemzedéktársairól a társadalmi közlekedés során reájuk rakódott énrejtő maszkokat. Végül ott állnak mindkét színpadon megkínzottan, belső meztelenségben. A provokáló hős kilép az életükből, ők pedig egyesülnek valami közös illúzióban, de soha többé nem gombolhatják már össze magukon a lélek láthatatlanná varázsló ködmönét: mindnyájukkal – visszafordíthatatlanul – megtörtént Platonov (Herceg Pista).

A Platonov és a Házmestersirató közötti párhuzamosságot a szereposztás is hangsúlyozza. Tahi Tóth Platonovja és Herceg Pistája a legerősebb kapocs, de Béres Ilona két szerepének (Szofja – Poós Zsuzsa) dramaturgiai funkciója is azonos: fellépése idézi elő a cselekményben a detonációt. Venczel Vera (Grekova – Felleg Anna) itt is, ott is merev erkölcsű, demagóg, jellemének hirtelen önellentétébe forduló személyiséget alakít. Koncz Gábor (Oszip – Rudi) biológiai szükségleteit, primitív erkölcsrendjét nyíltan vállaló, s ezért a legpozitívabb figura. Lukács Sándor mindkét darabban puhány, karrierista pojáca, akiből a legkevesebb érték marad a lélekvetkőztetés végén."

 

tahi-platonov

Platonov (Szegedi Erika, Tahi Tóth László)

 

Koltai Tamás is hasonlóképpen látta az előadást: „Platonov ön- és világbecsmérlő cinizmusa, józan és részeg állapotainak összetéveszthetően azonos fásultsága, bizarr őrlődése az őt megmenteni kívánó nők – feleség, szerető, kékharisnya – inkább idéz egy mérleghiányos életét tovább tékozló Csurka-figurát, ... mint holmi nosztalgiával körülglóriázott Csehov-hőst."

„De lehet-e Csehovot Csurka felől nézni" – kérdezi Koltai. És természetesen igennel válaszol arra a kérdésre, hogy „szabad-e egy múlt század végi történetben megérezni – de nemcsak megérezni, hanem megjeleníteni – tipikusan mainak vélt szellemi és fizikai gesztusokat: a lázadás gyanánt szolgáló értelmiségi köldöknézést, a nyárspolgári házasság bohózatát".

Az előadás 1981-ben megkapta volna a színházi kritikusoktól a legjobb előadás díját, ha nem maradt volna el abban az évben a díjkiosztás. Ugyanis a hatalom meg akarta akadályozni, hogy Kornis Mihály Hallelujája megkaphassa a legjobb új drámának járó díjat. Pedig egy évvel korábban nem gördítettek akadályt az elé, hogy Csurka korábban betiltott Deficitje megkaphassa ugyanezt a díjat.

 

Epizódszerepek

 

A nagy főszerep után furcsa mód epizódszerepek következtek Tahi Tóth pályáján.

1982 márciusában volt a Vígszínházban Peter Shaffer Amadeusának magyarországi bemutatója. Ezt a már akkor is világhírű, később magyar színpadokon is sokat játszott darabot Kapás Dezső rendezte, és Tahi Tóth László egy fontos mellékalakot játszott. „II. Józsefe az este legokosabb színészi alakítása. E rezignált epizódszerepet annyi finom humorral, méltósággal, árnyaltsággal alakítja, ami feltétlen az egész előadás érdemévé lesz. Császárkénti legyintgetése és unalma, kívülállása egy idő után, a második részre mintha idézőjelbe kerülne, s önmagára és az előadásra vonatkozna" – írta György Péter, aki nem igazán rajongott a bemutatóért.

1982 májusában a Vígszínházban dolgozott Harag György, az Úri murit állította színpadara. Ebben – az egyik kiemelkedő epizódalakításként – Lekenczeyt játszotta Tahi Tóth. A nyáron előbb Gyulán, majd ősztől a Pesti Színházban játszották Székely János darabját a Vak Béla királyt. A címszerepet Lukács Sándor játszotta, „Kovács János, Mádi Szabó Gábor és Tahi Tóth László stabil pontjai a darabnak – markáns gesztusokkal igyekeznek pótolni a jellemeket" – írta a darabot is bírálva Szekrényesy Júlia.

 

tahi-vak-bela

Vak Bála király (Tahi Tóth László, Lukács Sándor)

 

1983 márciusában mutatták be Valló Péter rendezésében Pirandello Hat szerep keres egy szerzőt című drámáját a Vígszínházban. Hermann István kritikája Mádi Szabó Gábor mellett Tahi Tóth László alakítását emelte ki: „akiben ezúttal semmiféle erőltetettség nincsen, még a Rendező alakjának mechanikus szavajárását és szófordulatait is annyira variálni tudja, hogy alakjában néhány pillanatra az az irónia is felcsendül, amellyel tulajdonképpen ma igazán értelmesen lehet játszani Pirandellót."

Mivel Tahi Tóth pályáján elmaradtak az újabb fontos alakítások, a kritikusok – a Vígszínház működését is érintő elégedetlenségüket jelezve – a korábbiakat idézik vissza.

1983 szeptemberében Michael Frayn Ugyanaz hátulról című darabját mutatták be a Vígszínházban Kapás Dezső rendezésében. A kritikus elégedetlen volt az előadással – és általában a társulat teljesítményével –, mert az önismétlést érzékelte benne. „Tábori Nóra – minden kiválósága ellenére – a sokadik zsémbes, ámde tűzrőlpattant asszonyság. Tahi Tóth László a Házmestersirató Herceg Pistije óta csak delíriumosokat és kissé ütődötteket játszik, a saját hangján időtlen idők óta nem szólalt meg. Venczel Verához a szelíd jóság és béketűrés örökös címkéje tapad itt is, anélkül hogy kiderülne, milyen tartalékai vannak még. Balázs Péter vicces, ragyogó, ügyetlen és szétszórt – mint mindig. Kern András a sokadik fáradtan lázongó entellektüelt állítja elő. Szombathy Gyula – ezúttal kissé halványabban – az esetlen színpadmester. Halász Juditnak van egy kis lehetősége, hogy áldott jó szívvel megvert pletykás színésznét alakítson, igen frappánsan" – írta Budai Katalin.

 

tahi-hazmestersirato-2-fel

Házmestersirató (Mády Szabó Gábor, Tahi Tóth László, Koncz Gábor)

 

1984 januárjában egy újabb – és ismét csak elkésett – ősbemutató következett a Vígszínházban. Weöres Sándor A kétfejű fenevad című darabját Valló Péter rendezte. „Kulcsfontosságú Tahi Tóth László Radonay-Ibrahim-Mandellije is" – írta kritikájában György Péter. „Ha Radonay-alakításával, amely jóval árnyalatlanabb és egyértelműbb, még ki is békülhetünk, s az Ibrahim-szerep mindössze játék a játékban, nos akkor a Mandelli személyének megvalósítása az előadás egyik legkérdésesebb pontjává lesz. Hadd bocsássam előre, nem a színész miatt. Mindazt, amit Tahi Tóth eljátszik, jól játssza. Így tehát hangsúlyaival, mozdulataival, gesztusvilágával valóban remekül állít elénk egy hamisítatlan, kiszólásokért, poénokért a lelkét eladó kávéházi pesti zsidót. Egyet azok közül, akit megírhatott volna akárki bizonyosan, de nem írt meg Weöres. Mindez végső soron egyenesen elképesztő, hiszen a közvetlen aktualizálás, Mandelli ismerőssé tételének ezen megoldása nagymértékben hozzájárul az egész előadás indokolatlan szimplifikálásához. Nincsen ennek más haszna és eredménye, mint az egyébként valóban létező közönségsiker."

1984 decemberében mutatta be a Vígszínház Tankred Dorstnak a kerekasztal legendáját feldolgozó darabját, a Merlin avagy a puszta ország címűt, amelyben Tahi Tóth a „tiszta emberségű" Artust játszotta.

 

Az érett színész főszerepei

 

Negyvenéves korában, 1984 májusában kapott újabb főszerepet Tahi Tóth László. Horvai István – mintegy a Csurka-ciklusának folytatásaként – színpadra állította a Pesti Színházban a Ki lesz a bálanyát, a szerző talán legsikeresebb darabját. Ebben a négyszereplős darabban ismét főszerep jutott Tahi Tóth Lászlónak. Tordy Géza, Szilágyi Tibor és Hegedűs D. Géza mellett a kártyázó társaság egyik tagját játszotta, Fényt, a matematikust. „Tahi Tóth visszafogott mozdulatokkal, vontatott, olykor szavakat keresgélő beszéddel, ritka és csak hozzá mérten szenvedélyes kitörésekkel egyensúlyoz társai közt. Mélységet, rezignált keserűséget, változtathatatlan kiégettséget visz Fény alakjába, s miként a Házmestersiratóban Herceg Pistát, a végleg önnön lehetőségei alá csúszott értelmiségit, most ezt a matematikust teszi elegánsan az előadás szenzációjává. Tahi Tóth László méltán és már-már természetesen dicsért szerepjátszások szinte észrevétlen sorozatán át nagy színésszé érett" – írta Csáki Judit.

 

tahi-ki lesz-a-balanya

Ki lesz a bálanya? (Tahi Tóth László)

 

1986 márciusában vendégként Verebes István rendezte Simon Gray Kicsengetés című darabját. Az előadásról így írt Apáti Miklós: „Tahi Tóth László figurája áll a középpontban, azon egyszerű oknál fogva, hogy ő a legmagányosabb. Nem tud, nem is nagyon akar mit kezdeni az életével. Áldott jó ember, de pocsék tanerő. Tanerőtelen. Balek, szerencsétlen, szórakozott, pechmen. Mindenkivel törődik, mindenkit végighallgat, mindenkire odafigyel. Kíméletből tartják, amíg csak tehetik. – Az új igazgató első dolga, hogy kirúgja. És most is ő a megbocsátó, a gondoskodó, a szolgálatkész. Igen, őt ki kell rúgni. Akkor majd jobban mennek itten a dolgok."

1986 decemberében a Pesti Színházban Kapás Dezső rendezésében két Ionesco-egyfelvonásos került színre. A kritikus A kopasz énekesnőből a Mr. Martint játszó Tahi Tóth László kiváló alakítását emelte ki. „Egész lénye maga a kétségbeesett formákba kapaszkodó ártatlan ostobaság" – írta Bérczes László. Feltűnő, hogy ez volt Tahi Tóth utolsó munkája Kapás Dezsővel, pedig eleinte nagyon sokat dolgoztak együtt, és a rendező 1993-ban bekövetkezett haláláig továbbra is rendszeresen rendezett a Vígszínházban.

Továbbra is számított viszont Tahi Tóthra élete legmeghatározóbb rendezője, Horvai István. 1987 márciusában az Oszlopos Simeon került színre Horvai rendezésében a Pesti Színházban, és Tahi Tóth a főszereplőt, Kiss Jánost alakította. Az előadás nem aratott különösebb sikert, és a kritika az alakításokkal sem volt elégedett. „Ha fájdalmas is leírni, ez a rendkívüli képességekkel bíró sokoldalú művész ezúttal nem bírt a szereppel" – írta Apáti Miklós. (Viszont annál inkább dicsérte Tábori Nórát Vinczéné szerepében.)

 

tahi-victor-kutvolgyi

Victor avagy a gyeremekuralom (Kútvölgyi Erzsébet, Tahi Tóth László)

 

1987 októberében ismét egy új Csurka-darab került színre ismét Horvai rendezésben. „Fontos műve lehetett volna Csurkának ez a Vizsgák és fegyelmik. Nagy kár, hogy a dráma nem ér fel a mondandóhoz. Következésképp az előadás sem" – írta Csáki Judit. „Haller Dezső zsűritag, Házmestersirató Herceg Pistája, a Bálanya Czifrája" folytatása, így Tahi Tóth László „tovább fogalmazza" egykori figuráit.

1988 októberében Roger Vitrac szürrealista darabját tűzte műsorra a Pesti Színház. A Csiszár Imre rendezte a Viktor avagy a gyermekuralomban a címszereplőt Tahi Tóth László játszotta. Csiszár vendégként dolgozott a Vígszínházban, és nem feltétlenül talált hangot a színészekkel. Ez tükröződik a kritikákban is. „Szemmel láthatóan kívül marad a Viktorban lejátszódó lelki folyamatokon, mintha nem átélné, csak újrajátszaná, esetleg elmesélné az egészet. Viselkedésében nyoma sincs a gyermeki lázadásnak és a felnőttes kiábrándultságnak; egyfajta pasztell jelenlét az egész, meglehetősen lassú, vontatott szövegmondással" – írta Csáki Judit. „A házi főpróbát látva úgy tűnt: amennyire egy igazi Viktor hiányában a Viktor avagy a gyerekuralom című előadás létrejöhet, annyira létre is jött Csiszár rendezésében. Igaz, a bohózatra, felhőtlen kacagásra számító közönség ennek láttán biztosan csalódott volna".

 

tahi-gyorgyike-pap

Györgyike, drága gyermek (Pap Vera, Tahi Tóth László)

 

1991 márciusában Tordy Géza rendezésében mutatták be Szomory Dezső darabját, a Györgyike, drága gyermek címűt. A címszerepet Pap Vera játszotta. „Míg Pap Vera reménytelen küzdelmet folytat Györgyikével, Tahi Tóth László fel sem veszi a harcot Hübnerrel" – írta Stuber Andrea. „Úgy dönt, hogy méltóságteljes és imponáló külsőt ad a gavallér milliomosnak, a belbecsét nem bocsátja közszemlére. Halvány jelét sem mutatja annak, hogy ez a gáláns úriember egy-egy szabad percében esetleg gondolkodik. Netán morfondírozik, találgat, rosszat sejt. (Hiszen csak a vak nem látja az első felvonásban, hogy leendő feleségével valami nincs rendben!)"

 

Kabarészerepek

 

Ötven felé közelítve feltűnően megritkulnak Tahi Tóth László szerepei a Vígszínházban. A Szomory-darabban játszott szerepe mellett csak a Gyáva oroszlánt játszotta az Óz a csodák csodája 1991-es vígszínházi előadásban (rendező: Gárdos Péter).

Így egyre gyakrabban vállal vendégjátékot, köztük kabarészerepeket is. 1985 decemberében a Pesti Vigadóban szerepelt a Kabaré című összeállításban, 1988 áprilisában az Anna csak egy van (Szex a lelke mindennek) című előadásban játszott a Vidám Színpadon, 1989 márciusában a Karinthy Színházban a Miből élnek itt az emberek? című összeállításban szerepelt. 1989 decemberében a Játékszín Janika című előadásában játszott (Udvaros Dorottya partnereként). 1990 novemberében szintén a Játékszín Bánk bán előadásában alakította II. Endrét. 1990 szilveszterén a Pesti Színház is kabarét mutatott be Balázs Péter és Szombathy Gyula rendezésében Régi pesti kabaré címmel. 1991-ben a Vidám Színpadon A harapós férj című előadásban játszott. 1991 áprilisában a BM Kultúrpalotában szerepelt az Örökké téged! című előadásban. Majd 1992 szilveszterén a Magyar Állami Operaház A denevér című Strauss-előadásában játszotta Frosch bohózati szerepét. Közben a televízióban is szaporodtak a kabarészerepek.

A sajnálatos az, hogy a nézői tekintetekben valahogy ez utóbbi benyomások váltak erősebbé. Ez tükröződik a kritikákban is. „Tahi Tóth László is olyan, mint mindig, de ez inkább sajnálatos: kabarétréfákból rákövült mozdulattal simítja végig a haját égi Fogalmazóként, egy ideje csak ily módon képes kifejezni a »ne idegesítsen már, mert mindjárt megőrülök« érzetét – írta Magyar Judit Katalin a Liliom 1993-as, Babarczy László rendezte előadása kapcsán.

 

Újra Horvaival

 

1993 októberében ismét Horvai István-bemutatót tartottak a Pesti Színházban. Turgenyev legjelentősebb színpadi művét, az Egy hónap falunt mutatták be. „Horvai István „megannyi szikárrá és kopogóssá csupaszított Csehov-interpretáció után érzelmesen szenvedélyes és ironikusan fanyar Turgenyev-átiratot mutatott be a Pesti Színházban" – írta a kritika. Ebben – Eszenyi Enikő, Murányi Tünde, Kern András és Alföldi Róbert partnereként Tahi Tóth László is fontos szerepet játszott. „Bár a premieren tapasztalható apró szövegtévesztések, disszonáns hangok is arról tanúskodtak, hogy az előadás »nem készült el« teljesen, a szereplők többsége rutinosan hozta a rendező által rászabott figurát. Tahi Tóth László kiégett, cinikus orvosának azt hisszük el leginkább, hogy végképp elege van magából: megcsömörlött, életunt Spigelszkije megrendítően önleleplező volt, mikor házassági ajánlatnak álcázott életbizonyítványát kántálta elő" – írta Kovács Dezső.

 

tahi-ivanov-szoboszlay-lukacs

Ivanov (Tahi Tóth László, Szoboszlay Sándor, Lukács Sándor)

 

1995 novemberében egy újabb Horvai István rendezte Csehov-előadás következett, az Ivanov. Tahi Tóth ebben fontos szerepet kapott, a Szervét Tibor játszotta címszereplő mellett ő volt Sabelszkij, az öreg gróf. (A két női főszereplőt Pap Vera és Murányi Tünde játszotta.) Az előadás nem volt igazán átütő erejű. Elsősorban azért nem, mert Szervét erős intenzitású játéka mellett könnyedebb játékstílus jellemezte a többi figurát, és a különböző megközelítésmódok nem álltak össze egységes élménnyé. „Tahi Tóth László Sabelszkije megint csak ernyedten tébláboló, nyafogásra hajló figura. Némi önironikus felhangot kap az alak akkor, amikor Lebegyevék szalonjában új életre kel: a gróf most tényleg fölvállalja a bohóc szerepét" – olvassuk a korabeli kritikában.

 

Ötvenen túl

 

Az 52 éves Tahi Tóth László sorra kapta a szerepeket a Vígszínházban. De a színháznak ez nem volt igazán sikeres korszaka, nem születtek átütő erejű produkciók, így a kritika is csak ritkán volt elégedett a színészek teljesítményével. Például 1996 januárjában a Máté Gábor rendezte Hermelin kapcsán ezt írta Tarján Tamás: „Tahi Tóth László (Szűcs Mihály) pöffeszkedő, buta és borongós amorózója még ezeket a vonásokat, érzületeket is teátrálisan mímeli" – írta Tarján Tamás.

Vendégként érkezett Mohácsi János rendező is 1996 áprilisában, amikor a Mágnás Miskát állította színpadra. „Bejön Tahi Tóth László mint Korláth gróf, első látásra igazi karikatúra, ez ígéretes; leinti a zenekart, amikor meg akar szólalni, ez kicsi poén, de ez is ígéretes. Majd bejön Mixi és Pixi, raccsolnak, ahogy kell, de szemlátomást nem gügyék. Bejön a grófné, ő is karikatúra, Halász Judit feltűnő eper-málna-cseresznye ajkat festett a szája helyére." De „amikor megérkezik a primadonna, nincs mit tenni, operettet kell játszani" – írja Csáki Judit, utalva a produkció kettős természetére, illetve számtalan eldöntetlenségére.

 

tahi-colombe

Colombe (Rajhona Ádám, Lukács Sándor, Tahi Tóth László)

 

1996 decemberében Alföldi Róbert rendezte Anouihl Colombe-ját. „Rajhona Ádám, Lukács Sándor, Tahi Tóth László: három jobb sorsra érdemes, rossz karban lévő, megpocakosodott színész versenyt emelgeti a lábát. Most tényleg szeretni valóan esendőek, ahogy itt ugrabugrálnak egy habókos ötlet nyomán, ahelyett hogy azt csinálnák, amit tudnak, színészkednének" – írta az előadásról Lajos Sándor.

1997 szeptemberében Gurney Sylvia című darabjában játszott Tahi Tóth László. A Marton László rendezte előadás nagy siker volt, másfél évtizedig volt műsoron, több mint kétszázszor játszották. A darab alapötlete, hogy egy öregedő férfi (Lukács Sándor), miután a gyerekei már kirepültek, egy kóbor kutyával, Sylviával (Eszenyi Enikő) állít haza a feleségéhez (Halász Judit), és ebből a helyzetből furcsa háromszög-történet alakul ki.

„Tahi Tóth Lászlónak Gurney hármas szerepet írt; a szerző egyébként is kedveli ezt a mindig hálás, nézőámuldoztató, de egyszersmind óhatatlanul ripacskodásra csábító technikai fogást. Mint macho kan kutya – a szerelmi rivális – macho gazdija, még elegánsan tompított, de a levedlett alkoholizmusával jellemzett barátnő csiklandós transzvesztita szerepében már poénra dolgozik, és pszichiáterként végképp besétál Gurney utcájába; a pszichiáter, a hírhedett „shrink" az amerikai középosztály mitológiájában olyan „tipo fisso", mozdíthatatlan viccelem, mint nálunk Móricka, a buta rendőr vagy Arisztid és Tasziló" – írta kritikájában Szántó Judit.

 

tahi-sylvia-3

Sylvia (Halász Judit, Tahi Tóth László, Eszenyi Enikő)

 

1999 októberében Thronton Wilder A mi kis városunk című darabját mutatta be a Vígszínház Hegedűs D. Géza rendezésében. „Talán nem is meglepő, hogy a Pesti Színházban nem mutatott új, kivirult és megfiatalodott arcot A mi kis városunk. De még a mű finom iróniájára és költői szépségére sem fogékony a produkció. A szereplők amúgy korrektnek mondható igyekezete ellenére is érzéketlen, fásult hangulatú és levegőtlen az előadás" – írta Stuber Andrea. „A férjurak, Balázs Péter, illetve Tahi Tóth László kisvárosiak, ahogy kell." „A mi kis városunkkal ezúttal nem jutunk többre, mint hogy színészek és nézők becsülettel teszik a dolgukat."

2000 októberében egy Shakespeare-darabot rendezett Keszég László. „A Vígszínház Lóvátett lovagok előadásából hiányzott a só, mint az ismert meséből. Feltálaltatott a spanyol konyha megannyi finomsága, csak éppen a fűszer nem találtatott fel ott, s netán a játék azzal áltatott, hogy majdcsak nem altat el. De nem hatott" – írta Deres Péter. „Tahi Tóth László szaggatott szövegmondásában nem először érzek valami zavaró következetlenséget és követhetetlenséget."

És közben újból egyre több külső feladatot vállalt Tahi Tóth László. 1997-ben az Operettvilág Együttes turnézó társulatával is eljátszotta Frosch börtönőr szerepét A denevérben. 1998-ban az Operettszínház Hello, Dolly előadásban kapott főszerepet. 2001-ben a Vidám Színpad kabaré-műsorában szerepelt (Ezt is túléltük), ugyanebben az évben az Újpest Színház zenés vígjátékában lépett fel (Tombol az erény), sőt a Karinthy Színház Bolond vasárnap című produkciójában is szerepet vállalt. Majd 2002 elején is itt játszott Karinthy Ferenc Szellemidézés című darabjában. 2003-ban a Buda Stage Orfeumban játszott. Ezek nyilván személyes sikereket jelentettek, de nem teremtették meg a pályán az előrelépés, a megújulás lehetőségét.

 

Biztonság vagy művészi kockázat

 

Fiatalabb korábban Tahi Tóth László tétova, belső bizonytalanságokkal teli, sőt önpusztító értelmiségi figurák megtestesítőjeként színháztörténetei jelentőségű előadások alkotótársa volt. Idősebb korában azonban nem találták meg hasonló fontos szerepek, s nem találkozott olyan rendezőkkel sem, akik valami mást láttak volna meg benne, mint amit korábban játszott. „Tahi Tóth László rutinja hasznosul a szállodatulajdonos, orgazda, valamint az igazgató szerepében" – írta Szántó Judit a Kitty Flynn kapcsán. (Hamvai Kornél új darabját Novák Eszter rendezte 2002-ben.) „Tahi Tóh László ütődöttségig bárgyúnak látatja Luka Lukics Hlopov tanfelügyelőt. Mókás rozmárbajusza mögé bújik, és ül rezzenéstelenül" – írta Perényi Balázs A revizor kapcsán. (Gogol darabját Valló Péter rendezte 2004-ben.)

 

tahi-a-kertesz-kutyaja

A kertész kutyája (Tahi Tóth László, Szőcs Artúr)

 

„Tahi Tóth László finálé-papája az agyér-elmeszesedés tüneteivel elhiteti a mese képtelenségét" – írta A kertész kutyájáról MGP. (Lope de Vega darabját Ács János rendezte 2006-ban.) „Korrekt, bérletben adható előadás. De szárnyalásról szó sincs." Így „a színészek többsége", köztük Tahi Tóth László teljesíti, amit kell" – írta a Molnár Ferenc-bemutatóról, a Harmóniáról Bóta Gábor. (Az előadást szintén Ács János rendezte 2006-ban.) „A színészek a szövegükkel, a nézők az unalommal küszködnek" – írta Bóta Gábor a 2008-as Wedekind-bemutatóról, a Luluról. „Tahi Tóth László cinikus semmit- és mindent tudással veszi birtokba a históriából hamar kihaló Dr. Gollt (az első férjet)" – írta Tarján Tamás.

„A Vígszínház a közelmúltban inkább utánjátszott, mint teremtett. Inkább ráült a sikereire – amelyek között kétesek is voltak –, mintsem körülnézett volna az országban és a világban. Inkább kielégíteni akarta nézőit, mint ráébreszteni a valóságra. Inkább a biztonságot választotta, mint a művészi kockázatot" – összegzett Koltai Tamás 2009-ben.

 

Az utolsó szerepek

 

De azért néhány emlékezetes alakítás lehetőségét megadta a sors a pálya végén Tahi Tóth Lászlónak. Ilyen például a 2009-es Játék a kastélyban Lakáj szerepe, amit „Tahi Tóth László jelen színészi képességeinek maximumán teljesített: a vígjátéki hangban megelevenedő játéka kellemes meglepetést jelentett" – írta László Ferenc.

 

tahi-monokli-2

Monokli (Kern András, Szegedi Erika, Tahi Tóth László, Halász Judit, Lukács Sándor, Venczel Vera,

Rajohona Ádám, Harkányi Endre

 

Külön ajándék volt a Vígszínház idősebb generációja tagjainak, amikor Fesztbaum Béla rájuk építve 2012-ben megrendezte a régi pesti kabarészövegekből összeállított előadását, a Monoklit. „A Vígszínház idősebb generációjának meghatározó színészei – Halász Judit, Venczel Vera, Szegedi Erika, Tahi Tóth László, Kern András, Lukács Sándor, Harkányi Endre, Rajhona Ádám – lépnek fel az előadásban. Ami nyilvánvalóan része az alapkoncepciónak, hiszen rajtuk keresztül a színház régebbi játéktradícióját idézi meg a produkció" – írta Urbán Balázs. „Jó formájukat hozzák mindannyian" – tette hozzá Koltai Tamás –, például „Tahi Tóth László a krakéler típusát és »Samuként« a szinte csehovi fájdalmat tolmácsoló kisembert".

2013-ban a Vígszínház a Képzelt riport bemutatójának 40. évfordulójára emlékezett, a társulat fiatal színészei mintegy újrajátszották, a maguk képére formálták a Popfesztivált, de ebben megejtő emlékidézést jelentett Tahi Tóth László és Almási Éva jelenléte is.

 

tahi-don-juan

Don Juan (Hajduk Károly, Tahi Tóth László, Hegedűs D. Géza)

 

Az utolsó főszerepét 2013-ban a József Attila Színházban játszotta Tahi Tóth László. A Verebes István rendezte Hattyúdalban Tamburást alakította. Utolsó szerepét a Vígszínházban kapta: 2016 novemberében a Kovács D. Dániel rendezte Don Juanban játszotta Dimanche urat.

 

A leadképen Tahi Tóth László és Almási Éva a Popfesztivál 40 című előadásban.