Lengyel Pál (1943-2012)

Meghalt Lengyel Pali. Nagyon fog hiányozni lényeglátó, szarkasztikus humora, sokszor próbált tudása, vitathatatlan szakmai elkötelezettsége. Nélküle biztosan egész más lesz már a bábvilág.
Sándor L. István | 12. 02. 21.

Lengyel Pál a 60-as évek második fele, a 70-es évek eleje amatőr színházi mozgalmának egyik fontos tagjaként került bele a színházi életbe. A legendás miskolci Manézs színpadnak volt a vezetője, rendezője. Az Egyetemi Színpad Universitas társulata, a Szegedi Egyetemi Színpad, az Orfeo Stúdió (később Stúdió „K”) mellett ez a társulat is részese volt annak a nagy színházi robbanásnak, amely az egész magyar színjátszást új utakra kényszerítette.

Mint a mozgalom számos képviselője, Lengyel Pál is hivatásos rendezővé vált. De mindvégig megmaradt kapcsolata az amatőr mozgalommal, számtalan fesztiválon zsűrizett, nagyon sok tanfolyamon tanított, sőt egy ideig az egyik amatőr színházi szakmai szervezet vezetője is volt. Vitathatatlan tekintély volt, akinek véleményére mindig nagy szükség volt.

Hivatásos rendezőként Kaposvárott kezdett dolgozni, ahol elsősorban gyerekelőadásokat készített. Így vált a műfaj elkötelezettjévé, majd így szerződött 1981-ben az Állami (mai nevén Budapest) Bábszínházhoz, ahol több mint két évtizedet töltött el, s közben a bábművészet egyik legfontosabb magyarországi rendezőjévé vált. 1992-ben alapító tagja volt a Kolibri Színháznak is.

 

lengyel-pal

 

Aztán saját színházhoz jutott: 60 évesen megpályázta és elnyerte az egri Harlekin Színház igazgatói posztját, amelyet betegsége elhatalmasodásáig igazgatott. Egerben nagyon világosan mérte fel, hogy mik egy vidéki bábszínház feladatai és lehetőségei, és ezek között a kényszerek között (a politika csapdáit is kerülgetve) próbált meg izgalmas műhelyt létrehozni. Az utóbbi években fiatal társulatot szervezett, amely szemmel láthatóan tele van energiákkal.

Lengyel Pál bábrendezőként sokféle műfajban, számtalan technikával alkotott, kivételes volt az a műfaji és kifejezésbeli gazdagság, amely az előadásait jellemezte. De sosem csak azt akarta használni, amit már tudott, hanem mindig hajtotta a felfedezés vágya is. Így hozott be új darabokat a gyerekszínházakba. Több Lázár Ervin-mese Lengyel Palinak köszönheti színpadi életét. Az ő ösztönzésére és közreműködésével íródott színpadra például A legkisebb boszorkány, amiből aztán megejtően gyönyörű előadást rendezett a Budapest Bábszínházban 2000-ben.

 

legkisebb-boszorkany-bp-babszinhaz2

A legkisebb boszorkány (Budapest Bábszínház)

 

De ő beszélte rá Hamvai Kornélt is, hogy írjon színpadi változatot első nagy sikerű regényéből, a Marton partjelző fázikból, amit 1998-ban meg is rendezett a Merlin Színházban Jordán Tamással a címszerepben. Nem tudom, hogy felnőtt-színházi rendezőként nem maradt-e rengeteg minden Lengyel Paliban, amit a körülmények okán nem tudott megvalósítani. Emlékszem például, hogy az egyik zsámbéki nyári amatőr színházi tanfolyamon nagyszerű, vérbő humorú, izgalmas mozgásanyagú lazzikat segített világra jönni Gozzi Turandotjából. Talán ezekből a jelenetekből értettem meg igazán, hogy hús-vér valójában mit is jelent a commedia dell’arte. Ősszel azonban szomorúan figyeltem, hogy egy kőszínházi társulat mennyire nem érti ezt a nyelvet, és hogy képtelenek a rendezőnek segíteni abban, hogy új életre keljen az archaikus műfaj.

Ugyancsak a vásári műfajt idézte a korai egri Harlekin Bábszínházzal készített Szamártestamentum című előadása. De Lengyel Pali valóban műfaji változatosságra és állandó nyitottságra törekedett. Láttam tőle izgalmas zenei bábszínházat (például a már az igazgatása alatt álló Harlekin Bábszínházban a Gyermekeknek ciklusra készített Bartók-etűdöket). De készített különleges tárgyjátékot is: különböző üvegek játszották el Shakespeare Vízkeresztjét Melis László zenéjére. Szintén Melis volt a zeneszerzője a Madarak tanácskozásának, amely izgalmas vizsgaelőadása volt az első bábszínész osztálynak, amelynek ő volt az egyik vezetője.

 

lengyel-pal-kecskemeten

Szakmai beszélgetés Kecskeméten

 

Lengyel Palinak köszönhetem azt, hogy szeretem a bábszínházat, hogy szívesen nézek bábos előadásokat. A „beavatásomat” 1996-ban végezte el, amikor a budapesti Unima-fesztivál egyik szervezőjeként felkért arra, hogy szerkesszek egy naponta megjelenő fesztiválújságot. Ekkor rengeteg izgalmas előadást láttam, többről is írtam, és a bábvilág több fontos személyiségével készítettem interjút. Még ugyanebben az évben meghívott a békéscsabai nemzetközi bábfesztiválra zsűrizni, ahol nemcsak az előadásokból tanultam sokat, hanem azokból a szakmai beszélgetésekből is, amelyeket ő vezetett.

Nagy tudású művész volt, aki azonban egyáltalán nem tartotta fontosnak, hogy ezt mindenki tudja róla. Szarkasztikus humora mélyén bölcsesség rejlett, amely tisztában volt azzal, hogy a világ úgy is olyan, amilyen, és bizonyára olyan is marad. A legutóbbi pécsi felnőtt bábfesztivál óta készültem vele egy hosszabb, egész gazdag életművét bejáró beszélgetést készíteni. Aztán ahogy ez lenni szokott, húzódott, halasztódott, hogy most már végleg így is maradjon. Az összegzést immár nélküle kell elvégeznünk.

 

legkisebb-boszorkany-bp-babszinhaz

A legkisebb boszorkány (Budapest Bábszínház)