Kiszolgáltatottak és megnyomorítottak

Büchner: Woyzeck - MU Színház

Ahogy egyre inkább tudatosodik a színházi közvéleményben, hogy a Woyzeck csakis töredékekben létezik, és minden kiadása vagy előadása csakis egy-egy rekonstrukciós kísérlet lehet, úgy válnak egyre különbözőbbé a Büchner-dráma újabb és újabb bemutatói. Ezt erősíti a színházi nyelv változása is, amely egyre kevésbé igényli a klasszikus drámai formákat, és egyre természetesebbnek tűnnek azok a rövid jelenetek és gyakori helyszínváltások, amelyekre a töredékek épülnek.
Kondorosi Zoltán | 19. 09. 10.

Így az újabb előadások is egyre szabadabban kezelik az alapanyagot, és nem ragaszkodnak valamely kiadás szövegéhez, hanem sokszor egy-egy saját változatot állítanak színpadra. Ilyen Szabó Mátyás Péter rendező és Kautzky-Dallos Máté dramaturg Woyzeckje is, amely a Zsámbéki Színházi Bázis és a MU Színház közös produkciójaként került bemutatásra. A gyors villanásokból, váratlan váltásokból összeállított montázs Büchner töredékeit karakteres, egyéni olvasatban állítja elénk.

[...]

Büchnernél a szavak többsége maga is kép, ezt azonban Szabó Mátyás Péter rendezése részben a visszájára fordítja, és a szavak egy részét is képekké alakítja. Az előadást indító gyors villanások egyúttal a produkció jelrendszerébe is bevezetik a nézőket. Csupa töredéket fogunk látni, egy töredékes darabból kiemelt többnyire rövid (csak néha hosszabb) jeleneteket, amelyek – sokszor asszociatív módon kapcsolódva – kötetlenül válthatnak át egymásba. Miközben nem épül fel belőlük semmiféle végigmesélt történet, ugyanakkor mégis csak határozottan kirajzolnak egyfajta folyamatot, egy tágabban fölfogott emberi történést. Ezáltal Büchner enigmatikus szóképláncolatának is értelmet ad az előadás, nem magyaráz meg minden nagy erejű kifejezést, de az egészet jelentéssel telíti.

 

Kezdet és vég

 

Szabó Mátyás Péter rendezésének fókuszában a férfi-nő kapcsolat áll. Az előadást bevezető képek Woyzeck és Marie kapcsolatának kezdetét is megmutatják (ami teljességgel hiányzik a darabból): az előadás terében szétszórtan található, térdig érő fekete fakockákból a pár közös elhatározásból összetol néhányat, fekhelyet alakítanak ki belőlük, amelyre összehangolt mozdulatokkal terítenek rá egy lepedőt (mintha közös otthont találnának). Majd a sötétből felvillanó újabb képen már azt látjuk, hogy a lepedő Marie kezében pólyává alakul (és a kockákból kirakott négyzet tetejére újabb kocka kerül).

A megmutatott kezdet után azonban az előadás egyértelműen a végre irányítja a figyelmet. „Tudod, hogy mióta, Marie?" – kérdezi Woyzeck. „Pünkösdkor lesz két éve" – válaszolja a lány. „És azt tudod, hogy meddig tart még?" – kérdez újra a fiú. És ez a (még az első kéziratvázlatból való) párbeszéd – afféle vezérszólamként – még kétszer elhangzik majd az előadásban. A végről beszél az is, hogy a felvillanó képek előtt, mintegy az előadást indító mottóként, az egyik kockán üldögélő Andres olyan gondolatot idéz, amely nem a Woyzeck-kéziratokból való: „A vég minden dolog számára rendkívüli jelentőséggel bír." És ez már nemcsak egy emberi kapcsolat befejezésére, hanem a tágabb értelemben felfogott végre irányítja a figyelmet.

Andres imént idézett mondata egy rövid történet tanulságaként hangzik el. A Kárpáti Pál játszotta fiú egyébként is afféle „mesemondóként" van jelen az előadásban, három példázatot is elmond (és néhány Büchner-szövegrészlet is hasonló meseként hangzik a szájából). „Egy távoli vidéken létezett egy doboz, amit csak az év egy napján használtak. Amikor eljött az idő, virágokkal díszítették, és nagy ünnepség közepette kézről kézre adták. Másnap aztán elhajították és sárba tiporták" – meséli Andres. Ez a tanmese nemcsak az élet egyszeriségének tragikus élményét közvetíti, hanem az előadás terét is értelmezi. A négyzet alakú játékteret négy oldalról ülik körbe a nézők, és a térben szétszórtan elhelyezkedő sötét fakockákból alakulnak ki a különféle helyszínek, térformák. Ezek a „dobozok" fel is nyithatók, és sokszor valóban titkokat rejtenek, olyan tárgyak kerülnek elő belőlük, amelyek fontos szerepet kapnak a történésekben. (Az előadásban egy-két hangsúlyozott funkciójú tárgyon kívül más kellék nem szerepel.)

 

„Sötét van"

 

Az előadás egyértelműen egy mai fiatal párt állít a középpontba. Marie egyszerű ruhája és Woyzeck rövid ujjú, világos inge nemcsak kortársainknak mutatja őket, hanem közülünk való hétköznapi embereknek is. Woyzeck alacsony, kissé pocakos, a feje búbján kopaszodó fiú, sem a testtartása, a beszédmódja nem emlékeztet a klasszikus drámák hőseire. (A rendező szerint „a Woyzeck alapvetően a shakespeare-i világ kapuőreinek, sírásóinak, szolgáinak drámája". ) Sőt az előadás kifejezetten esetlennek is mutatja a főszereplőt. Például amikor Woyzeck úgy érzi, hogy a csecsemőt zavarja a fény, le akarja azt kapcsolni (mintha a villanyt oltaná el a szobában), de amikor „lekapcsol" egy-egy fényforrást, máshol mindig újabb gyullad. A többedik sikertelen kísérlet után dühösen dobbant egyet, mire kialszik az összes fény. „Most meg sötét lett" – reagál kelletlenül Marie. (Ekkor hangzik el Woyzeck és Marie már idézett párbeszéde a kapcsolatuk kezdetéről és végéről. A „meddig tart még?"– kérdésére így a lány kitérően azt mondhatja: „sötét van".)

Ebből a sötétből szólal meg az Orvos (György Zoltán Dávid), és vált át az előadás egy másik jelenetbe. Az Orvos a négyszög alakú játéktér centrumában ül, vele szemben Woyzeck. (A tér egy-két kocka elhúzásával alakult át orvosi rendelővé.) „Mutassa a pulzusát!" – szól az Orvos. „Eszi rendesen a borsóját?" – kérdezi a vele szemben ülő fiútól. Ez a nyugodt, rövid párbeszéd teljesen más szituációba kerül, mint a darabban (ahol a Doktor dühösen számon kéri Woyzecken, hogy miért a nyílt utcán pisál). Itt egy megértő orvos-beteg viszonyt látunk. Így van értelme annak, hogy a fiú arról panaszkodik, hogy néha elsötétül előtte a világ, az orvos viszont nyugtatgatja, hogy már nem tart soká.

„Mozgassa meg kicsit a fülét!" – kéri aztán váratlanul az Orvos, mintha csak a vizsgálat folytatódna, de a helyzet lassanként abszurdba fordul, majd átalakul egy furcsa demonstrációvá.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft