Apátlanság (Platonov)

Radnai Annamária fordíátsa: 2. rész

Csehov fiatal kori darabja Radnai Annamária fordításában először jelenik meg nyomtatásban. Az első rész az Ellenfény 2018/7. számának drámamellékleteként közöltük. A szöveg második része az Ellenfény 2019/1. számának drámamellékleteként olvasható.
Anton Pavlovics Csehov | 20. 02. 13.

Második felvonás Második kép

Erdő. Irtás. Az irtás szélén, baloldalon – iskola. Az irtás végén távolba vezető vasúti sín, ami az iskola mellett jobbra kanyarodik. Távíróoszlopok sora. Éjszaka.

 

Első jelenet

 

Szása (a nyitott ablaknál ül) és Oszip (hátán átvetett puskával, az ablak előtt áll)

OSZIP: Hogy hogyan történt? Nagyon egyszerűen... Megyek az irtáson át, nem messze innen, nézem, ő meg állt a vízmosásban: feltűrte a ruháját, és egy lapulevéllel vesz vizet a patakból. Kimer egy adagot, issza, kimeri és issza, aztán bevizezi a fejét... leereszkedtem, közel mentem hozzá, és nézem... Ő meg rám se köp: „Azt mondja, te ostoba paraszt, miért is kéne, hogy észrevegyelek?" ezt mondja... Mondom, „Nagyságos asszony, mondom, méltóságám, megkívánt egy kis hideg vizet", mondom? – Azt mondja: „Hát neked meg mi közöd hozzá? Takarodj vissza, ahonnan jöttél!" mondja, de rám se néz... Hát, erre azért elanyátlanodtam... Meg el is szégyelltem magam, és fájt, hogy csak paraszt vagyok... „mit bámulsz rám, fafej?" -azt mondja – „Nem láttál még fehér embert, vagy mi?" És nézett rám lesújtóan... „Vagy netalántán tetszem neked?"– azt mondja. „Rettenetesen tetszik", mondom! „Amilyen csudás, finom teremtmény, maga, méltóságos, olyan egy szépség is", mondom... „Szebbet az életbe se láttam... Minálunk az a faluszépe Mányka, a rendőr lánya, mondom, egy tehén, egy teve magához képest... És mennyi finomság van magában! Ha megcsókolhatnám, itt helyben, azon nyomban szívesen meghalnék!" Erre elneveti magát... „Hát, azt mondja, csókolj meg, ha úgy odavagy érte!" Elöntött a forróság ezekre a szavakra. Odaléptem hozzá, megfogtam szépen a vállát, és erősen megcsókoltam éppen itt, ni, az arcát, meg a nyakát...

SZÁSA: (kacag) Mire ő?

OSZIP: „Most aztán, azt mondja, menj innét! Mosdjál gyakrabban, és ne növeszd meg ennyire a körmöd!" Én meg odébbálltam.

SZÁSA: Milyen bátor nő! (ad Oszipnak egy tányér scsít) Ne, egyél! Ülj le valahol!

OSZIP: Nem vagyok én úr, állva is tudok... Nagy hálával vagyok a kedvességéért, Alekszandra Ivanovna! Egyszer még meghálálom a sok kedvességét...

SZÁSA: Vedd le a sapkád... Sapkában enni bűn. És imádkozz evés előtt!
OSZIP: (leveszi a sapkáját) Régóta nem tartom már én ezeket a szentségeket... (eszik) És azóta valahogy ki vagyok fordulva magamból...elhiszi? Nem eszem, nem alszom... mindig tisztára a szemem előtt van... Van, hogy becsukom, és ott látom őt a szemem előtt... Olyan érzések törtek rám, hogy majd belehaltam! Majdnem megfulladtam a sóvárgástól, volt, hogy agyon akartam lőni a tábornokot... Amikor megözvegyült, igyekeztem neki mindenféle szolgálatot tenni... Foglyot lőttem, fürjet fogtam, szép színesre festettem a lugast...Egyszer vittem neki egy élő farkast... Mindent megtettem, hogy a kedvében járjak... nem tudott olyat kérni, amit meg ne tettem volna... ha azt mondja, végezzek magammal, végeznék... A gyöngéd érzések... nincs mit tenni ellenük...

SZÁSA: Igen... Amikor beleszerettem Mihail Vasziljicsba, és még nem tudtam, viszont­szeret-e, én is szörnyen odavoltam... Néhányszor már halálért könyörögtem az Istenhez, én bűnös...

OSZIP: Hát, látja... Vannak ilyen érzések... (kiissza a tányérból a levest) Nem kérhetnék magától még egy kis scsít? (a tányért nyújtja)

SZÁSA: (Elmegy, és fél perc múlva megjelenik az ablakban egy kis edénnyel) Scsí nincs már, de nem akarsz egy kis krumplit? Libazsíron sült...

OSZIP: Merci...(elveszi az edényt, eszik) Szörnyen jóllaktam!... És így jártam, járkáltam, mint a háborodott... Még ugyanarról beszélek, Alekszandra Ivanovna... És jártam és jártam... Tavaly húsvét után vittem neki egy nyuszit... „Engedelmet kérek, méltóságám... hoztam magának egy nagyfülű kisnyulat!" Elvette tőlem, megsimogatta, és azt kérdi: „igaz-e amit beszélnek, Oszip, hogy rabló vagy?" –„úgy, ahogy mondják, igaz, azt mondom. Minek is állnának neki hazudozni a népek..." És akkor rendre elmondtam neki mindent... - Meg kell javulnod, azt mondja. Menj, azt mondja, menj el gyalog Kijevbe. Kijevből meg Moszkvába, Moszkvából a Szentháromság kolostorba, A Szentháromság Kolostorból, azt mondja, az Új Jeruzsálembe, és onnan haza. Menj, és egy év múlva más ember leszel." Magamra erőltettem akkor az istenességet, felvettem a zarándokbatyut és elindultam Kijevbe... de nem értem oda! Javultam én, de nem egészen... Nagyon finom krumpli! Harkov előtt találkoztam egy tiszteletreméltó társasággal, elittam a pénzem, verekedtem egyet és visszafordultam. És még a passzusomat is elveszítettem

Szünet

 

[...]

A teljes szöveg jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2019/1. számában.

(Radnai Annamária fordításának első része az Ellenfény 2018/7. számában jelent meg.)

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft