Ellenfény Online - Heti Ajánló - A Hét 10 Legfontosabb Eseménye

A hét 10 legfontosabb eseménye

1. rész – fesztivál, színház, tánc

Októberben elkezdődik az őszi fesztiválszezon, és újabb fontos bemutatók is várhatók – mind a tánc, mind a színház területén. Emellett bepótolhatunk olyan előadásokat is, amelyekről lemaradtunk az előző évadban.
Ellenfény | 17. 10. 2.

 

I. MAGDAFESZT – Csokonai Nemzeti Színház (2017. október 2−10.)

 

Hétfőn kezdődik Debrecenben az a kilencnapos fesztivál, melyet Szabó Magda születésének 100. évfordulójára rendez a Csokonai Színház. A fesztivál programját a debreceni írónő műveiből készült vagy általuk inspirált produkciókból állították össze.

A debreceni színház két korábbi előadását tűzi ismét műsorra a fesztiválon. A Régimódi történetet még 2013-ban mutatták be Csikos Sándor rendezésében, Az ajtó pedig 2016-ban került színpadra Naszlady Éva rendezésében. Mindkét előadás főszerepét Kubik Anna játssza.

 

regimodi-debrecen-fel

Régimódi történet

 

A debreceni színház két ősbemutatót is tart a fesztiválon. Bemutatják Szüts Apor A hallei kirurgus című kortárs operáját, ami Szabó Magda azonos című rádiójátéka alapján íródott. Az előadás rendezője Gemza Péter. A francia rendező Adélaïde Pralon George Sand életének és művészetének motívumaiból építkező darabot visz színre Ha álom az élet címmel.

Szabó Magda egyik leghíresebb regénye, az Abigél alapján készült Kocsák Tibor, Somogyi Szilárd és Miklós Tibor musicalje, amely a Budapesti Operettszínház előadásában (Somogyi Szilárd rendezésében) három alkalommal is színre kerül Debrecenben. Zenei esemény lesz a fesztiválon Miklósa Erika énekesnő Szirtes Edina Mókus hegedűművész koncertje, amelyen a Csokonai Színház énekkara is közreműködik.

 

az-ajto-debrecen-fel

Az ajtó

 

Szabó Magdát, a lírikust állítja középpontba a Gózon Gyula Kamaraszínház Agyigó című produkciója. Kortárs női költők műveiből állította össze az E-Mancik Színházi Manufaktúra a Verslábak neccharisnyában című műsorát. Látható lesz a fesztiválon a Mosonyi Aliz meséjéből készült Az öreg kisasszony autósmeséi című produkció Takács Katalin előadásában. Emellett beszélgetésen mutatják be az Alföld folyóirat Szabó Magdára emlékező írásait. A fesztivál ideje alatt Tisztuló horizont címmel álló- és mozgókép-installáció tekinthető meg a színházban, valamint tematikus szabadulószoba is várja az érdeklődőket.

A Magdafesztet hagyományteremtő szándékkal rendezi meg a Csokonai Színház. Ebben az évben Szabó Magda munkássága áll a középpontban, de a tervek szerint a jövőben olyan női alkotók köré is szerveződik majd fesztivál, akik hasonlóképpen egyedülálló alkotásokat hoztak létre, mégis kevesebb figyelem fordul feléjük.

 

 

Danilo Kis: Borisz Davidovics síremléke – Újvidéki Színház (2017. szeptember 2.)

 

Hétfőn tart bemutatót az Újvidéki Színház: Danilo Kis egyik legismertebb műve alapján készült előadást mutatnak be.

Az író életútját és életművét egy szabadkai konferencia kapcsán így foglalta össze Radics Viktória: „Danilo Kis 1935-ben született Szabadkán, és 1989-ben halt meg Párizsban; az akkortájt még kozmopolita Belgrád volt szellemi otthona az otthontalanságban. Apja, Kis (Kohn) Ede magyar zsidó volt, anyja montenegrói, ő szerbül írt, s a noteszeibe olykor magyarul jegyzetelt... Szerette mondani, hogy Ady hatására lett író – merthogy költőként nem tudta őt utolérni". „Danilo Kist a nyomorúságos kerkabarabási gyerekkora és az apja halála köti Magyarországhoz; Kis Edét 1944-ben a zalalövői körzetből hurcolták gettóba, majd onnan Auschwitzba. A magyar nacionalizmus és fasizmus egy életre megsebezték az első fogalmazásait magyarul rovó, nagy szegénységben élő kisgyereket – az antropológia ezt »negatív történelmi-társadalmi-interetnikus tapasztalatból következő mentális sérülésnek« nevezi. 47-ben Kis az anyjával elkerült Crna Gorába, és pozitívra fordította a sérülést: máris elkezdte Adyt fordítani."

 

danilo-kis

Danilo Kis

 

„A Korai bánat című kisprózakötet, melyről a szabadkai tanácskozáson szó volt, a kerkabarabási gyerekkor emlékimpresszióit tartalmazza, egészen az apa eltűnéséig és az elutazásig." „Kis később egész családi ciklusában/cirkuszában (Korai bánat; Kert, hamu; Fövenyóra) ezt a háborús traumát, a megbélyegzést, a megaláztatást, az apa elvesztését dolgozza fel a legváltozatosabb írói eljárásokkal. Aztán a Borisz Davidovics síremlékében áttér a kommunizmus tragédiájára (annak idején Demszky lakására kellett menni a szamizdatban megjelent magyar fordításért), míg végül A holtak enciklopédiája című elbeszélésével világirodalmi mércével mérhető, halhatatlan remekművet alkotott." (Magyar Narancs 2007/19.)

A Borisz Davidovics síremléke 1976-ban született. Magyarul először az újvidéki Fórum Kiadó adta ki 1978-ban. Magyarországon a könyv tiltott gyümölcsnek számított, a közkönyvtárak zárolt anyagnak nyilvánították. Ennek ellenére – vagy épp ezért – gyorsan terjedt a híre. Az 1990-es magyarországi kiadásának fülszövegén ez olvasható: „Regény, de nemcsak regény. Novellák összefüggő láncolata? Prózában írt vers? Aligha fontos, de nem is lehetséges a pontos műfaji behatárolás. Hivatásos kommunista forradalmárok, értelmiségiek gyilkolnak Kis könyvének lapjain, és persze idővel őket is legyilkolják. Éppolyan áldozatok volnának tehát, mint a maguk áldozatai? Korántsem. A forradalom emberi vért ontó értelmiségi katonája nem várhat Danilo Kistől feloldozást, legfeljebb megértést, korrekt esetleírást."

 

borisz-davidovics-ujvidek

Jelenet az újvidéki előadásból

 

A Borisz Davidovics síremléke alapján készült 2002-ben a Stúdió „K" A görény dala című előadása. (Az adaptációt Forgách András készítette, az előadást Fodor Tamás rendezte, és a főszerepet is ő játszotta.) A mostani újvidéki bemutatóhoz Verebes Ernő készített adaptációt, a rendező a macedón Alekszandar Popovszki. „Munkája kísérlet egy biográfia megfejtésére, amely természetesen megfejthetetlen" – mondta az előadás kapcsán Lénárd Róbert, a színház művészeti vezetője. „A darab erőteljesen foglalkozik a 20. század elejének forradalmi gondolataival, így kapcsolódik az októberi szocialista forradalom századik évfordulójához, amely előtt az Újvidéki Színház fejet hajt." 

 

 

Jean Genet: A Balkon – Maladype Színház (2017. szeptember 3.)

 

A hétfői főpróba után kedden bemutatót tart a Maladype. Zsótér Sándor rendezésében Jean Genet (1910–1986) egyik darabját mutatják be.

Genet-t a francia egzisztencialisták fedezték fel. Az irodalomban tulajdonképpen Sartre tanulmánya emelte be, aki a Szent Genet, komédiás és vértanú című írásában valójában „az egzisztencialista vallás Keresztelő Szent Jánosának" kiáltja ki az írót. Sartre alapján Szántó Judit ekképp foglalta össze Genet életútját:

 

genet-roger-parry-fel

Jean Genet

 

„Az ismeretlen Gabrielle Genet törvénytelen gyermeke lelencházban nőtt fel, majd nevelőszülőkhöz került. Tízéves korában ezek alaptalanul lopással vádolták, mire a kisfiú, ösztönösen felismerve, hogy siralmas és védtelen társadalmi helyzete eleve vonzza a gyanút és a rágalmakat, támadással válaszolt: egy újfajta III. Richárdként eltökélte, hogy gazember lesz. »Mivel a családom elhagyott – írta Egy tolvaj naplója című önéletrajzi művében –, természetesnek találtam, hogy ezt a tényt tovább súlyosbítva férfiakat szeressek, ezt a vonzalmat pedig tovább súlyosbítsam lopással, a lopást a bűnnel vagy a bűnrészességgel. Így tagadtam meg tudatosan egy világot, amely megtagadott engem.«

A rá megváltoztathatatlanul kirótt létezési forma passzív elfogadásának helyébe e létforma aktív vállalása lépett, az »egzisztencia« »esszenciává« szublimálódott: Genet választott, és Sartre ezt tekinti felfedezettje életében a példaszerű pillanatnak. A következő két évtized során Genet bekóborolja Európát, miközben az idő legjavát Európa börtöneiben tölti. Tizenötször volt büntetve (első írásai is különböző fegyházakban láttak napvilágot, és végül, 1948-ban már életfogytiglani börtön vár rá, amikor Sartre kezdeményezésére a francia értelmiség elitje, köztük Maurois, Cocteau, Picasso és mások kijárják számára az elnöki kegyelmet.

Ettől kezdve Genet nem tér le a polgári tisztesség útjáról, sőt mint ember, teljesen a háttérbe húzódik; élet-menetéről alig tudni valamit. Időnként hosszú hónapokra rejtélyesen eltűnik, majd váratlanul felbukkan valamelyik darabja próbáin, hogy aztán ismét visszavonuljon. Ellentétben Ionescóval, kerüli a nyilvánosságot, interjút nem ad, elismert íróként sem tart igényt a társadalmi szereplésre. Valószínű, hogy eszméinek megvalósításában, indulatainak levezetésében most az írás tölti be azt a funkciót, mint azelőtt a bűnözés: hisz Genet eszmei alapon álló bűnöző volt. Azelőtt lopással, kerítéssel, zsarolással, bankóhamisítással, most pedig drámáinak és regényeinek megalkotásával tör ugyanarra a célra: kesztyűt dobni a társadalom arcába." (Szántó Judit: A harmadik abszurd. Színház 1970/11.) Ennek jegyében írja regényeit (Querelle, 1947, A tolvaj naplója, 1949) és drámáit (A cselédek 1947, A Balkon 1957, A négerek 1959, A paravánok 1961).

 

genet-fel

Jean Genet

 

Jean Genet Sartre 1952-es tanulmánya után 13 évvel jutott el Magyarországra. A Nagyvilág című világirodalmi folyóirat 1965. szeptemberi száma közölte Nagy Péter fordításában A cselédeket, majd a darab megjelent a modern egyfelvonásosokat tartalmazó 1967-es kötetben, A játszma végében. Ugyanebben az évben az Egyetemi Színpad is bemutatta Ruszt József rendezésében a darabot. (Solange: Cserhalmi Erzsébet, Claire: Sólyom Katalin, Madame: Adamis Anna) Magyar színpadon legtöbbször A cselédeket játszották Genet művei közül: a 32 magyar Genet-bemutatóból 23 alkalommal ezt került színre. Ezt követi A Balkon: a Maladype mostani bemutatója lesz az ötödik alkalom, hogy magyar színpadra kerül a darab.

A Maladype nem először játszik Genet-darabot, 2004-ben a Bárka Színházban Balázs Zoltán A négereket rendezte meg. Arról az előadásról ezt írta az Ellenfény: „Szertartás részesei vagyunk: a viszály szertartásáé, amelyben áldozatok kerestetnek újra és újra, rituálisan, a gyűlölettől való megtisztulást remélve." „A színészeké a szereplők teste, mozgása, gesztikulációja, arcuk minden rezdülése – és szájuk mozgása. Az énekhangot pedig operaénekesek adják – a partitúrát valóban operai igénnyel írta meg Sáry László. Az előadás minden eleme ehhez az elgondolkodtató dekonstrukcióhoz járul hozzá." (Sebestyén Rita: Álmok nyelvén. Ellenfény 2005/4. )
A Maladype mostani bemutatóját rendező Zsótér Sándor sem először foglalkozik Genet-vel. 1993-ban a Miskolci Nemzeti Színházban állította színre a darabot, majd 2001-ben egy főiskolai vizsgaelőadást is készített a mű alapján. „A produkcióból kitűnik, hogy Genet elsősorban verbális hatásokra, nyelvi leleményekre épülő művének színre állítására szövegcentrikus rendező vállalkozott." „Genet erőteljes színpadi beszédmódját hasonlóképp erőteljes, a szerző nyelvi értékeit alátámasztó (azzal rokon szemléletű) színházi fogalmazásmóddal" erősítette meg. (Színház 1994/5.)

 

balkon-tanko-markus-fel

Tankó Erika és Márkus Sándor A Balkon olvasópróbáján a Maladypében

 

J. F. Blonski Sartre Szent Genet... című írása alapján a következőképp foglalja össze A Balkont: „A darab színhelye egy képzeletbeli bordélyház, szereplői jelképes alakok, a Tábornok, a Püspök, a Bíró. A szerző bemutatja az örömtanya nevetséges látogatóit, majd bebizonyítja, hogy a világ semmiben nem különbözik ettől a bordélyháztól. Remekmű? Egy őrült lázálma? Pompás misztifikáció? Talán mindez együtt. A legutóbbi 150 évben az európai irodalmat főleg a lázadás eszménye foglalkoztatja. A Balkon után minden lázadás feleslegesnek látszik. Genet megfosztja a zendülést minden észszerű indoktól, tagadja a forradalom szükségszerűségét. A lázadás ellen lázad, szerinte a lázadás nem teremthet új szimbólumokat, értéket, hierarchiát. Az eddigi zendülések során az ember nevében lázadtak Isten ellen, az egyén nevében a társadalom ellen, az eszmény vagy Isten nevében az ember ellen. Genet mindezeket az okokat gúnyos nevetéssel elveti. Mindenkit megsért: Istent és embert, forradalmat és rendet. Önmagát ábrázolja a Rendőrfőnök sátáni figurájában, a világot a Halál felé vezeti." Blonski még azt is hozzáteszi, hogy senkinek nem tanácsolja A Balkon színrevitelét.

Zsótér Sándor rendezése a Maladypében nyilván nemcsak ezzel az állítással, hanem a fenti értelmezéssel is vitába száll.

 

 

Vass Imre: Standing Ground – MU Színház (2017. október 6-7.)

 

Pénteken a MU Színházban mutatják be Vass Imre legújabb előadását.

Vass Imre így mesélt magáról egy 2012-es interjúban : „Székesfehérváron tanultam villamosmérnök szakon, majd rájöttem, hogy mindenképpen előadó-művészeti területen szeretném folytatni a tanulmányaimat. Szerettem a mozgást, végül ezért nem színitanoda, hanem Angelus Iván kortárstánc szakközépiskolája mellett döntöttem, ahol 2008-ban végeztem. Dolgoztam Hód Adriennel Az ismeretlen kutatása című projektben, Szabó Réka társulatával, a Tünet Együttessel a Nincs Ott Semmi című darabban. 2009-ben a belga Ultima Vez-nél folytattam, annál a társulatnál ahova nagyon szerettem volna bekerülni. Ha nagyon akarjuk, fizikai színháznak lehet őket nevezni, ahol férfias energiák dominálnak. Csak olyan társulatokkal dolgoztam, ahol rám mint társalkotóra számítottak, ahol a kreativitás és az improvizáció egyaránt követelmény. Mindig is a performansz jellegű darabok, a szövegmondást és más eszközöket is magába olvasztó műfajok érdekeltek. Még zsenge alkotónak gondolom magam, és ennek megfelelően az életről, a létezésről való gondolkodás, »koreografálás« érdekel. Ebben a tekintetben meg kell említenem Hamvas Bélát, aki megismertetett az archaikus tradíciókkal."

 

vass-imre

 

A mostani bemutatóról ezt írták előzetesen az alkotók: „Újra és újra visszatérünk a kiinduló pontunkhoz, ami számunkra fontos, érték vagy csak adottság. De hogyan viszonyul egymáshoz az egyéni és a közös alap? Mennyire szabad az egyik és mennyire limitált a másik? Mindannyian kondicionáltak vagyunk. Hogyan élhető meg a szabadság a korlátok között?

Az a sok-sok keresés, eltévelyedés, hevület, felejtés, megbokrosodás, révbe érés, lankadás, lendület és kilengés mind-mind figyelemfelkeltés, emlékeztető: vissza az alapokhoz! Az alap helytáll, nem tágít, a földdel egyenlő. Biztos pont az élmények forgatagában, amíg rá nem ununk és újra útra nem kelünk.
Az est folyamán improvizatív szóló előadások és csoportos koreográfiák váltakozása teszi kerek egésszé a táncelőadást, melyben korlátok és szabályok állnak szemben a véletlenszerűséggel és szabadsággal. Az érdeklődők számára mindenképp izgalmas lehet, ha az egyén-csoport, szabadság-korlátok viszonyát szeretnék górcső alá venni, melyet az alkotók nem csak fizikai szinten mutatnak be, hanem a szabadon gondolkodás élményét is lehetővé teszik."

 

 

Harlequinade – Szenvelgők komédiája – Miskolci Nemzeti Színház (2017. október 7.)

 

Szombaton ismét műsorra tűzi a miskolci színház Gergye Krisztián koreográfiáját, melyet még áprilisban, a Tánc világnapján mutattak be.

 

harlequinade

 

A commedia dell'arte, a klasszikus balett, a pantomim és a bohócszámok tradíciójából készült előadás a tánc és a színház között keresi az átjárás lehetőségeit. Mit tehet az a szerencsétlenül járt bohóc, aki hirtelen Sztravinszkij Tavaszi áldozatának áldozati körében találja magát, vagy Liszt Ferenc Haláltáncának zenei monstrumával kell élesben megküzdenie a színpadon? A sajátos dramaturgiájú előadás a 19. és a 20. század táncműveit megidézve, abszurdnál is abszurdabb színpadi szituációkba sodorja bohócait.

 

Az előadás részletes előzetes itt olvasható

Az előadás videóajánlója itt tekinthető meg

 

A leadképen Zsótér Sándor és Ambrus Mari A Balkon olvasópróbáján a Maladyypében.

 

Heti ajánlónk második része itt olvasható

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK