A hét legfontosabb eseményei
Kortárs drámák bemutatói
Maria Wojtyszko: Sam avagy felkészülés a családi életre – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy (2019. március 6.)
Csütörtökön tartja a lengyel Maria Wojtyszko (1982) darabjának magyar nyelvű ősbemutatóját a sepsiszentgyörgyi színház.
Maria Wojtyszko nemcsak drámákat, hanem forgatókönyveket is ír, több televíziós sorozat is fűződik a nevéhez. De nemcsak felnőttek, hanem gyerekek számára is készít színdarabokat. „A lehető legnagyobb írói komolysággal és magas művészi színvonalon közelít a gyermek-lét égető problémáihoz s teszi ezt közérthető formában fogyaszthatóvá nem csupán a fiatal, ám felnőtt befogadók számára is" – írt a tíz új lengyel drámát megjelentető Polkák című kötet utószavában a fordító, Pászt Patrícia. A Sam avagy felkészülés a családi életre is itt jelent meg először magyarul. A mű címszereplője egy „tizenhárom éves kamasz, szülei éppen válnak, a krízishelyzet adott. A mű eredetileg ifjúsági darabnak íródott, ám színpadi megvalósítása során a bábjáték, musical és komédia adta lehetőségeket is sikeresen kiaknázták a frappáns dialógusokat kiegészítendő. A Sam egy család széthullásáról, a kamaszember személyiségi átalakulásának belső gyötrelmeiről, ám mindenekelőtt a magányról szól – amint arra maga a darab címe is utal a lengyel nyelvben" (A „sam" szó jelentése lengyelül: egyedül.)
Maria Wojtyszko
A darabról így ír a sepsiszentgyörgyi színház ajánlója: „Sam útkeresése 27 tablószerű jelenetből áll össze, amelynek mindegyike egy-egy sűrített magánytörténet. A szöveg ereje a hangnemében rejlik. Wojtyszko drámája nem egy didaktikus tanmese, ami történetfonalával megoldókulcsokat szolgáltat a kamaszlét mindennapjainak visszatérő problémáira. Sokkal inkább egy zavarbaejtő látlelet a lengyel és a nyugati kultúra kaotikusságáról, ami a kamaszok irányvesztettségében is tetten érhető, akiknek sem a szülők, sem az oktatási rendszer, sem az egyház nem tud hiteles jövőképet adni.
A közösségből való kizárás a beavatási szertartás egyik bevett formája, amelyet sok törzsi nép napjainkig alkalmaz. A nyugati kultúrkörben is hasonló izolációs válságon mennek keresztül a serdülők, a különbség csupán annyi, hogy a közösségből való kizárás és a tulajdonképpeni beavatási szertartás nem szervezett és levezényelt, hanem véletlenszerű – pont ettől keserű és kezelhetetlen, kiszámíthatatlan a kimenetele, sok esetben tragédiához is vezet. Sam a történetben az összes tipikus serdülőkori válsághelyzetet megéli. Biztos iránytűi nincsenek, csupán képzelt barátja, a tudathasadásos hörcsög tanácsaira támaszkodhat."
A Bocsárdi László rendezte előadás a Tamási Áron Színház társulata és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves magiszteri színészhallgatói közötti koprodukcióként valósul meg. Az előadás főszereplői Erdei Gábor (Sam), Czirják Beatrix eh. (Anya), Pálffy Tibor (Apa), Fekete Lovas Zsolt (Grzesiek), Korodi Janka (Viola), Pál Ferencz Gyöngy (Maja főz), Daragus Anna eh. (Gosia), Tóth Eszter Nikolett eh. (Schultz néni), Fekete Lovas Zsolt (Grzesiek nagyanyja), Kónya-Ütő Bence (Jó Hörcsög), Bocsárdi Magor (Rossz Hörcsög), Pignitzcky Gellért eh. (Dragan).
Mika Myllyaho: Káosz – Karinthy Színház (2018. március 8.)
Kortárs finn drámát tűz műsorára a Karinthy Színház. Az 1966-ban született szerzőt így mutatja be Merényi Anna: „Mika Myllyaho a Helsinki Színiakadémián végzett 1999-ben, papírforma szerint színházrendezőként. Már akkor ígéretes tehetségnek számított, s hamarosan a Nemzeti Színház és az ő vezetésével működő Ryhmäteatteri (Csoportszínház) rendezőjeként jelentős kritikai és közönségsikereket aratott Shakespeare-, Alexis Kivi- és Brecht-értelmezéseivel (Hamlet-rendezését a Salzburgi Ünnepi Játékokra is meghívták). S bár segédkezett színháza nem egy produkciója szövegének át-, illetve megírásában, első saját drámája, a számos mozzanatában önéletrajzi ihletésű Pánik, mely utóbb egy trilógia első darabjának bizonyult, 2005-ig váratott magára.
Mika Myllyaho
A három nagyszerűen megrajzolt, harmincas éveiben járó férfi – Almodóvar filmcímét kölcsönözve – „teljes idegöszszeomlását" bemutató komédia a szerző rendezte nagyszerű ősbemutatón s az azt gyorsan követő újabb premiereken is zsúfolásig telt házakat vonzott." A Pánikot magyarul a PanoDráma mutatta be felovasószínházként, majd ugyanezzel a szereposztással, ugyancsak Rába Roland rendezésében a Nemzeti Színház is műsorra tűzte a darabot 2009 októberében.
„A trilógia második darabja, a 2008-as Káosz három harmincas nőről szóló fekete komédia, mely a Pániknál talán kevésbé kerek, ám mélyebb és bonyolultabb dráma, ráadásul három gazdag, sőt parádés női szerepet kínál, hiszen a barátnőket, Sofiát, Juliát és Emmit játszó színésznőknek hét másik figurát is életre kell kelteniük, méghozzá elsősorban az életüket pokollá vagy éppen földi paradicsommá tevő, vaskos szarkazmussal ábrázolt férfiakét" – írja Merényi Anna a darabhoz fűzött előszóban. (A szöveg a Színház 2009. novemberi számának mellékleteként jelent meg.) (A trilógia harmadik darabja, a Harmónia szintén 2009-ben készült.)
A Káosz olvasópróbája a Karinthy Színházban
A darab magyar nyelvű ősbemutatóját a kassai Thália Színház tartotta Czajlik József rendezésében. Most Horgas Ádám rendezésében tűzi műsorra a darabot a Karinthy Színház. A három parádés szerepet Botos Éva, Bozó Andrea és Szávai Viktória játssza.
Branden Jacobs–Jenkins: Gloria – a Radnóti Színház a Tesla Loftban
Friss kortárs amerikai drámát mutat be a Radnóti. Branden Jacobs-Jenkins (1984) 2015-ben írta a Gloriát, amelyet a következő évben Pulitzer-díjra jelöltek. A szerzőt így mutatja be a színház honlapja: „A Juilliard Schoolban végzett író a New Yorker Magazine-nál kezdte pályáját. Kétszer is elnyerte a legjobb új amerikai színdarab kategóriában az Obie Awardot, amely az Off-Broadway előadások legfontosabb díja. Magyar nyelven még nem játszották darabját." Első művét 2010-ben írta (Neighbors), majd ezt 2014-ben újabb három mű követte (War; Appropriate; An Octoroon). Legújabb darabját 2017-ben mutatták be (Everybody).
„A Gloria című szatíra egy sikeres New York-i magazin irodájában játszódik, ahol az asszisztensek igyekeznek mindent megtenni azért, hogy önmagukat a vállalati hierarchiában jó helyre pozicionálják – és hétköznapi csatáik közepette nem veszik észre, hogy démonokat teremtenek maguk között. A darab a húszas-harmincas generáció aktuális témáit járja körül: a munkaerőpiacon való boldogulás nehézségeit, az önmarketing és a félelmek viszonyát és az egymástól való elszigetelődés veszélyeit. Mindezt hangsúlyosan az internet korában, a 2010-es években" – írja a Radnóti Színház ajánlója.
Branden Jacobs-Jenkins
A Radnóti Színház előadását a nemzetközi hírű filmrendező, Hajdu Szabolcs rendezi, aki színészként kezdte a pályáját, emellett jónéhány színházi előadást is rendezett. Legutóbb saját darabjait, az Ernelláék Farkaséknál és a Kálmán-nap címűeket rendezte. (Ezek a darabok a Selinunte Kiadó Menni vagy maradni?, illetve Családtörténetek című kötetében jelentek meg.)
„A darab nagyon plasztikusan mutatja meg, hogy az ellenfelek végső elhallgattatásához és teljes tönkretételéhez ma már a politika szintjén sincs szükség hitleri vagy kommunista módszerekre. A kisebb-nagyobb közösségekben a másik félresöprése jóval kifinomultabb módszerekkel zajlik, csendes áramlásban, sokáig észre sem veszed, hogy mi zajlik, majd egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy ő is, meg ő is elveszítette a munkáját, rákos, alkoholista vagy öngyilkos lett. Amikor 18 évesen Debrecenből megérkeztem a budapesti filmes közegbe, egyfajta sokként ért a stílus, ahogy a stábtagok beszéltek egymással. Majd később láttam, hogy ez nem csupán a filmes, hanem a legtöbb magyar értelmiségi kör sajátja. Például a különböző filmjeink kapcsán zajló magazinos fotózások általában úgy zajlanak, hogy jön a fotós, a stylist, a sminkes, a fodrász, az egyik késik, a másik szerelmes, a harmadik másnapos, a negyedik elrontott valamit, és a megérkezéstől kezdve zajlik köztük az állandó mosolygós genyózás. Ez történik a Gloriában is" – mondta a darab kapcsán Hajdu Szabolcs.
Hajdu Szabolcs
Azt is hozzátette, hogy maga is lát hasonlóságot az Ernelláék és a Gloria között: "itt is a legfontosabb, hogy meg tudjunk teremteni egy bizalmi szituációt, egy viszonylagos intim közelséget a színészek és a nézők között. Ezért nagyon sok múlik a Tesla középső termébe helyezett játéktér kijelölésén. Fontos, hogy az előadásban minden nagyon természetesen történjen meg, ne pusztán egy steril produktum legyen. Ezért bízni kell a szerencsére kiválóan megírt és lefordított szövegben, a téma fontosságában, a színészek tehetségében."
A Radnóti előadásának szerepeit Porogi Ádám, Sodró Eliza, Lovas Rozi, Martinovics Dorina, Vilmányi Benett és Rusznák András játssza.
Fejes Endre–Tasnádi István: Rozsdatemető 2.0 – Katona József Színház (2019. március 9.)
Az addig csak novellistaként ismert Fejes Endre (1923–2015) a Rozsdatemető című regényével vált a szocialista korszak kultikus írójává. „Az 1962-es Téli Könyvvásárra megjelent regény hatása tényleg páratlan volt" – írta Takács Ferenc. „Első kiadása pillanatok alatt elfogyott, mint ahogy az akkoriban szokatlan gyorsasággal megjelentetett második (1963) és harmadik (1964) is. A birtokomban levő 1963-as kiadást az impresszum szerint huszonötezer példányban jelentette meg a Magvető (abban az időben a megjelenési adatok között feltüntették a példányszámot is.) Önmagában persze nem sokat jelent ez az egyébként tekintélyes számadat, mivel a könyvet kézről kézre adták, egy-egy példányra legkevesebb fél tucat olvasó jutott, azaz óvatos becslések szerint is több százezren olvasták el – vagy vették legalábbis kézbe – a Rozsdatemetőt. Médiaszenzáció volt egy olyan korszakban, amikor a »média« szó nem létezett, a »szenzáció« szót pedig gyanús negatív felhangjai okán gondosan kerülték. De a regény még ennél is többet jelentett: a közéleti nyilvánosságot nélkülöző korban a Nagyfuvaros utcai Hábetler család történetéről vitatkozni afféle áttételes jelbeszéd is volt, a közállapotokról, a rendszerről és annak hivatalos ideológiájáról való közvetett véleménynyilvánítás »jobb híján«-ürügye."
Fejes Endre
Az 1962-es kiadás fülszövege így foglalja össze a regény alapproblémáját: „Az egyik budapesti ipari nagyüzem ócskavas telepén, a »rozsdatemetőben«, ifjabb Hábetler János esztergályos megöl egy segédmunkást, aki történetesen a sógora volt. Hábetlert letartóztatják, a tragikus eseménynek nincs szemtanúja, a tettes pedig nem vall. Az író felteszi a kérdést: gyilkos-e ifjabb Hábetler? Nem, nem tartják gyilkosnak, munkatársai, ismerősei, de miért követte el a bűncselekményt? Az író vállalkozik a nyomozásra, felkutatja a Hábetler-család történetét – amely az első világháború idején kezdődik, s ezzel megadja a választ a végső »miért«-re."
A Rozsdatemető már 1963-ban színpadra került, Kazimir Károly állította színpadra a Thália Színházban (ifjabb Hábetler Jánost Madaras József, az apját Szabó Gyula, Pék Máriát Horváth Teri játszotta). Majd a következő években a darab színre került Miskolcon (1964), Szegeden (1965), Komáromban (1965), Pécsett (1965), Szolnokon (1965), aztán hosszú időre lekerült a színpadról. 1980-ban a József Attila Színházban Berényi Gábor rendezésében újból játszották (Pék Mária: Szemes Mari, id. Hábetler: Horváth Sándor), majd hosszú idő után ismét a Tháliában játszották 1995-ben Csiszár Imre rendezésében (Pék Mária: Kubik Anna, id. Hábetler: Blaskó Péter, a fia: Gáspár Sándor).
A Rozsdatemető a Thália Színházban (Horváth Teri, Vajda Mária, Madaras József, Szabó Gyula)
Szép lassan Fejes Endre is kikopott az irodalmi köztudatból: „közben a Rozsdatemető kikerült a tananyagból is, érettségi tételként sem szerepel többé. Ma ötvenes-hatvanas éveikben járnak azok, akiknek a regény aznapi, kortárs élmény volt, ifjabb irodalmárok nemigen veszik kézbe a szerző könyveit, a fiatal pályakezdő írógeneráció tagjai, ha őszinték, bevallják, hogy nem ismerik Fejest, s nemigen látják okát, miért kellene elolvasniuk a Rozsdatemetőt" – írta Takács Ferenc.
Most Máté Gábornak, a Katona József Színház igazgatójának, rendezőjének jutott eszébe újból elővenni a Rozsdatemetőt. Máté „Gábor keresett meg azzal, hogy van egy regény, ami őt régóta foglalkoztatja, és keresi rajta a fogást. Neki ez egy fontos szöveg a kamaszkorából, emlékszik, hogy mekkora siker volt ez akkoriban. ... Azt is mondta, hogy mennyire jó szerepek vannak benne, például Szirtes Áginak Pék Mária, de úgy érzi, hogy így nem lehet mit kezdeni vele, kellene egy nagy ötlet, amitől az anyag idekerül a mába, hogy ne egy poros féltörténelmi merengés legyen, hanem egy jelenidejű és érvényes valami" – nyilatkozta Tasnádi István, így együtt keresték az anyagon a fogást. – Engem „végig az foglalkoztatott, hogy a Hábetlerek, akik átélték ezt az ötven évet, hol vannak ma a társadalomban? Hiszen a státuszuk is állandóan változott. Most merre van ez a réteg? Mi van azokkal a barakkházakkal, bérházakkal? Le lettek dózerolva, aztán lakópark lett a helyükön? Luxus, wellness, Corvin negyed? Mi van ezekkel az emberekkel? Ugyanúgy nyomorognak, a lét perifériáján vannak? Vagy pont magukra találtak, és nagyvállalkozók lettek, ma befolyásos emberek? Esetleg ők vezetik az országot? Bedobtam, hogy gondolkozzunk el ezen. Gábornak ez a koncepció nagyon megtetszett, és innentől kezdve más irányt vettek a beszélgetések. A következő lépés már az volt, hogy fölraktam egy lehetséges történetet, hogy mi történik a Hábetler családdal a következő 50 évben."
Középen Tasnádi István a Rozsdatemető 2.0 olvasópróbáján
Így alakult ki végül a Katona József Színház előadásának szerkezete, amelynek első része Fejes Endre regényének adaptációját, a második része pedig a továbbírását jelenti. Az első rész „erős adaptációja a regénynek. Maga Fejes is írt a saját regényéből színpadi változatot, amit be is mutattak annak idején, de az is 120 oldalas, iszonyú hosszú lett. Abból kellett egy érvényes, egy-másfél órás felvonást csinálni. Szerepeket hagytam ki, némileg a történetet is megváltoztattam. De a sűrítés ellenére a cselekményre abszolút rá lehet ismerni" – mondta Tasnádi István.
„Alapvetően a túlélés a család stratégiája" – mondta a szereplőkről Tasnádi. „De az új generációk mindig szeretnének kitörni a szüleik világából, szemléletéből. Ez Fejesnél nem sikerült. Én behozok még három generációt, és nem árulok el nagy titkot: nekik sem sikerül. A jó szándék mindig megvan, de van egy olyan világ körülöttük, amelytől ez nagyon nehéz. A darab szerintem pont rámutat a kérdésben idézett múlthoz való sajátos viszonyunkra. A szereplők nem látnak rá ugyan a saját életük határaira, de a nézők talán ráismerhetnek a saját életükre, működésükre."
Szirtes Ági és Bezerédi Zoltán a Rozsdatemető 2.0 olvasópróbáján
Eközben a család szerepe, szerkezete is átalakult. Míg a regényben Pék Mária a család összetartó ereje, ma senki nem tölti be ezt a szerepet. „Azt tapasztalom, hogy amíg gyerekkoromban tényleg voltak olyanok (nagypapa, nagymama), akik köré odagyűltünk, ma ez a fajta szerep eltűnt a családokból. Az egész világ sokkal töredezettebb. Ma is van egy illúzió, hogy együtt van a család, mert bármikor küldhetek egy sms-t vagy csetelhetünk, de hogy körülüljünk tizenöten egy nagy asztalt, olyan nemigen van már. Ez a morzsalékosabb családmodell is működhet, de teljesen más" – mondta Tasnádi István (aki most ismét egyre többet dolgozik színházak számára. Nemrég jelent meg például a Kartonpapa című darabja a Családtörténetek című kötetben.)
A Katona József Színház előadásának főszerepeit Bezerédi Zoltán, Vizi Dávid, Szirtes Ági, Péter Kata m. v., Rujder Vivien, Kovács Lehel, Mészáros Béla, Elek Ferenc, Kiss Eszter, Szacsvay László, Mészáros Blanka, Tasnádi Bence, Bodnár Erika, Ujlaki Dénes játssza.
A leadképen Botos Éva, Bozó Andrea és Szávai Viktória a Káosz című darabban.
