A DV8 és alapító/vezető alkotója, Lloyd Newson munkáinak a kezdetektől fogva (azaz jó negyedszázada) lényegi alkotóeleme a politikum. Ezen belül is két szféra: a társadalom, valamint az egyén intim mozgásterének politikai vizsgálata képezi a fókuszt, és darabról darabra egyik vagy a másik kap erősebb hangsúlyt.
Az előadás közben elkezdtem keresgélni, hogyan is nevezném el a műfajt, amit a DV8 most felmutat nekünk itt a Trafó színpadán – és óhatatlanul beugrott gyerekkoromból egy akkor igencsak használatos kifejezés, a pol-beat. Erősen elkötelezett, szövegcentrikus, politikailag bátor (akkoriban harcos baloldalinak számító) dalműfaj volt ez az angolszász nyelvterületen… Rég volt, valamivel a DV8 megalakulása előtt…
Kimerítően nagyszabású dózisban – három tételben – élvezhette a magyar közönség a fizikai színházként (ön)meghatározott irányzat produkcióit ezen a télen: először a svájci Alias Company előadása, majd a DV8 táncfilmjei (Strange Fish, Enter Achilles, Dead Dreams of Monochrome Men), végül maga az angol kultusztársulat volt terítéken – élőben. Bound to Please (Hogyan járhatnék a kedvedben? más fordítás szerint: Muszáj, hogy tetsszen) című előadásukat végleges formában először a Petőfi Csarnokban mutatták be.
Illusztris esztrádműsor hangulatát idézi a gazdagon húzott vörös bársonyfüggöny, a kifogástalan külsejű manökenek, hostessek ide-oda illegő alakja, a konvencionális mosolyok, amelyek felénk libbennek. Szinte érezni a púder illatát. Remekül illik mindez a Trafó fekete és funkcionális minimál-terébe. A környezet valósággal végrehajtja számunkra az értelmezést: a vastagon körvonalazott elegancia ma este önmagát leplezi le.