Ezer közül is azonnal föl lehetne ismerni, hogy ezt az előadást Bagó Bertalan rendezte. A híresen nagyméretű győri színpad nyilván a kezére is játszott a tágasságokat, magasságokat, mélységeket hangsúlyozó, nagyvonalú térszervezésben. Bizonyos szempontból a zártságból kiutakat kereső tér A salemi boszorkányok főszereplője.
Egy klasszikus dráma „klasszikus” előadásban került színre Győrben. Ács János rendezése mintha prózaoperának tekintené a Hamletet: tablószerű képekkel, világosan megkülönböztetett hangfekvésekkel, néhány markáns jelzéssel vitte színre Shakespeare darabját. Nyilván ebben a győri színház adottságai is befolyásolhatták. Ezen a nagyszínpadon nehéz intim tereket teremteni, lehetetlen a finom részletekkel operálni. De mindezek eredményeként nem születik árnyalt darabértelmezés, csak egy kissé elnagyolt Hamlet-olvasat.