Mostanáig nem esett szó a válogatás szempontjairól, pedig illett volna. Nem lényegtelen ugyanis, milyen szerepet kívánnak betölteni a szervezők a hazai táncéletben a Biennáléval, s ennek függvényében hogyan változik, milyen irányba terelődik majd a Magyar Táncfesztivál?
A szürke felhőtakaróval párhuzamosan az értetlen tekintetek is egybefüggővé sűrűsödtek a Biennálé hétfői napján. Ez leginkább a Magyar Állami Népi Együttes Lábán-díjra felterjesztett előadását, a Labirintus-t övezte, amely kétségkívül útvesztőt jelent a hagyományos néptánc-előadásokhoz szokott vagy az arra számító közönség számára. Ariadné fonalát a PR-Evolution Dance Company kilenc órakor kezdődő előadása,a 2ME jelentette, amely kellemes esti levezetésnek tűnt a nagyszínpadi furcsaságok után, s a „bevezetés a kortárs táncba" érzetét keltette.
A fesztivál második napján az időjárás nem volt túl kegyes, az eső elmosta a délutáni szabadtéri programokat - a Kisalföld Néptáncegyüttes és a Nagyvárad Együttes előadását is -, az ünnepi hőfok ennek ellenére sem lankadt. Este hétkor igazi purimi vigasság kezdődött a színház nagytermében. A Biennálé egy újabb győri produkcióval, a lelkes közönség pedig ismét felállva, tapsviharral ünnepelte a harmincéves Győri Balettet.
Idén nyár elején másodszor került megrendezésre, a Győri Táncművészeti Biennálé, mely a Győri Balett 30. születésnapja jegyében zajlott. A fesztiválról Barta Edit készített napi tudósításokat az Ellenfény online számára. A lapban részelteket közöltünk a fesztiváltudósításokból.
Így üdvözölte Markó Iván a Győri Nemzeti Színház közönségét, akik felállva, tapsorkánnal köszöntötték a Győri Balett alapítóját a II. Győri Táncművészeti Biennálé nyitónapján. A már-már extázisba hajló ceremónia, majd az azt követő családias hangulat Markó jelenlegi együttesének, a Magyar Fesztivál Balettnek szentelt estét zárta, mely bőven tartogatott meglepetéseket: az üdvrialgásért cserébe Markó interaktív táncórát tartott amúgy konszolidáltnak tűnő közönségének.