Gondolom, a nyárvégi olvasópróbákon még senki sem sejtette, hogy az amúgy is bővelkedő aktualitásokra az élet tesz rá még egy lapáttal: a szeptemberben kirobbant lehallgatási botrány épp kapóra jön a Katharina Blum októberi bemutatóján, minek alapján borítékolható, hogy szorgalmasan dagadó közmocskunk bizonyára mindig szolgál majd valami apropóval a következőkben is, legyen szó zaklatásról, meghurcolásról vagy a friss vért olyan szívesen lefetyelő bulvár legújabb szenzációjáról. Mert mindennek mindenhez köze van, sugallja az előadás, a közeg erkölcse előbb-utóbb bekerít, és a személyes tisztesség kérdésévé válik.
A Pesti Színház évadnyitó előadása bár több mint ígéretes teljesítmény, teljesen mégsem futja ki magát. Noha Kern jó, és olykor nagyon jó, mégis hiányérzet marad a nézőben, ha történetesen a poénzuhatagon túl drámára, végeredményben kerek színházi produkcióra vágyik. Ám hiába: Eberhard Streul darabjának csak egyik fele vastag, igaz, szerencsénkre az a nagyobbik.