A vége felé

8. nap: VIDOR 2012

Lassan vége a nyárnak, ma van az utolsó napja (legalább is a naptár szerint). Búcsúzkodik lassan a fesztivál is. A nagy vetítővásznat leszerelték a városháza homlokzatáról, ma már nincs filmvetítés, cserébe van viszont két koncert. És a Katona József Színház és a Budaörsi Játékszín vendégjátékával folytatódik a színházi program is.
| 12. 09. 2.

Dugig telt a Kossuth tér, sokan kíváncsiak David Dely és a Tumba y Quema vérpezsdítő, alapvetően afro-karibi és venezuelai ritmusokra épülő, ezerszínű zenéjére. Többen oldalt táncolnak, de szinte az egész nézőtér hullámzik, együtt lüktet a muzsikával. A koncert vége felé a félig magyar származású David Dely félbeszakítja az éppen játszott dalt, és rámutat a színpad előtt lelkesen integető, izgő-mozgó nézőkre: most ti énekeljetek! És mi lenne más az a népdal, ami először jut eszébe egy magyar embernek, ha nem a Tavaszi szél vizet áraszt – ezt énekli tehát a sokszáz ember a téren, majd lassan bekapcsolódnak hangszereikkel a venezuelai és magyar muzsikusok is, és saját ritmusaikkal fogalmazzák globális zenei élménnyé zenei nemzeti minimumunkat.

 

dely

David Dely

 

Zengett a tér előző este is, akkor Berecz András énekeltette meg a közönségét, mondván hogy a társas együttlétnek kevés felemelőbb formája van, mint a közös dalolás. (Példaként erre az észteket és a daloló forradalmat hozta fel.) Erdő, erdő, erdő…, szól a dal, tanulják a gyerekek is, ma pedig másnap utánajárhattak az állatkertben, hogy valóban fekete-e a barna medve szőre, ahogy Berecz András állította a dal harmadik versszakában.

 

berecz-andras

Berecz András

 

Az idei VIDOR utolsó koncertje is igazi csemege. Az Európában és Amerikában is jól ismert Budapest Klezmer Band itt Nyíregyházán is hatalmas sikert aratott. Szenvedély, szomorúság, de elementáris derű, magával ragadó életöröm is sugárzik a muzsikusok játékából.

Ezen a napon véget értek az utcaszínházi előadások is. Ezt onnan tudjuk meg, hogy az esti nagyszínházi előadás szünetében átadják a legjobb utcaszínházi előadás díját, ebben az évben a hottói Ziránó Színháznak, a Csicseri történet című előadásáért. Ekkor az is elhangzik, hogy idén nincs díjkiosztó gálaműsor, helyette a díjazottak a saját színházukban, az első otthoni előadás előtt vehetik át a díjakat. Jó ötlet, ami tovább terjesztheti az országban a VIDOR hírét.

 

budapest-klezmer

Budapest Klezmer Band

 

De a színházi versenyprogram még javában tart. A nagyszínpadon egy „új magyar operett”-et látunk – ez a Virágos Magyarország műfajmegjelölése. Kovács Dániel és Vinnai András története mai környezetben próbálja feltámasztani a tetszhalott, ám továbbra is népszerű műfaj kliséit, jócskán építve a műfaj bohózati alapjaira és az 50-es évekbeli „újításaira” is. Van itt minden: egy bonviván, Szigeti Jácint (Ötvös András), aki ezúttal nemcsak a hősszerelmes, hanem az árulót leleplezni kényszerülő hős funkcióját is betölti. Egykori szerelme, Viola (Ónodi Eszter) a primadonna, így hát nem lehet kétségünk felőle, hogy a bonyodalmak és a félreértések csitultával újra egymáséi lesznek ők ketten. Van szubrett, a tűzről pattant Kovács Rózsi (Pálmai Anna), akinek az első pillanatban megtetszik a faluba érkező táncoskomikus, Drevenka Norbi (Tasnádi Bence), aki az egyik jelenet végén valóban komikus táncot rögtönöz (Rózsi pedig néptáncra oktatja a helybelieket). Egyrészt az áll az útjába annak, hogy ők ketten egymáséi lehessenek, hogy a fiú irtózik mindentől, ami vidéki, de aztán az egyik jelenetben vehemensen bevallja, hogy valójában „Nyíregyen születtem, szabolcsi vagyok.” Természetesen a nyíregyháziak hangos nevetéssel és nagy tapssal köszöntik földijüket.

 

viragos-Mo-4

Virágos Magyarország (Rajkai Zoltán, Pálmai Anna, Tasnádi Bence)

 

Másrészt az áll Norbi és Rózsi gyorsan felszikrázó szerelmének az útjában, hogy a lánynak kitartóan udvarol az egyik „operetthősről” elkeresztelt Hajmási B. Péter (Rajkai Zoltán) polgárőr, aki egyébként állandóan a közmunkásokat egrecíroztatja (többször kényszermunkásoknak nevezve őket), és állandóan a nemzeti érdekekről, sérelmekről szaval. A figurát nem csak azt teszi komikussá, hogy senki nem érti az erőltetett vicceit, mire ő folyton elkezdi megmagyarázni őket, amivel még kínosabbá teszi a helyzetét.

Ez a figura azt is jelzi, hogy ebbe a mai témájú operettbe belejátszik némi társadalmi szatíra is, bár kissé talán direktebb a kelleténél. Nemcsak amiatt, hogy azonnal felismerhetőek bizonyos társadalmi típusok, hanem azért is, mert közhelyes tulajdonságok és problémák kapcsolódnak hozzájuk. (Amire joggal mondhatják azt az alkotók, hogy ilyen a műfaj, ennél mélyebb problémákat aligha viselne el.)

 

viragos-Mo-6

Virágos Magyarország (Ónodi Eszter, Elek Ferenc)

 

A falu legfőbb problémáját Bölcső Sanyi (Elek Ferenc) jelenti, az egykori téeszelnök fia, aki számára az apja elprivatizálta a téeszvagyont, köztük Violáék egykori, dombtetőn álló házát is, ahol berendezte a saját birodalmát, mindenben a saját hasznát keresi, jócskán nemtelen eszközökkel is (pedig állandóan a falu jótevőjének állítja be magát), de most még az önkormányzat által kifizetett virágokat is elcsalja.

Pedig ezekre a virágokra a magyar hazának van szüksége. Ezért érkezett haza Jácint is, a politikussá lett falusi fiú, aki a SZÍVÜNK (Szent István Vándorünnep Nemzeti Kincseinkből) kormánybiztosa. És azért kell megmentenie a virágokat a gaz Bölcső Pistától, hogy az ország-világ láthassa (legalábbis, aki a Dunát nézi), hogy Viola, a sokszoros díjnyertes virágkötő megalkotja csupa virágból a szent koronát.

 

viragos-Mo-1

A Virágos Magyarország fináléja

 

Zavarba ejtő ez a történet, elsősorban azért, mert összemosódnak benne a szatíra irányai, és amikor a szereplők afféle fináléként eléneklik a SZÍVÜNK brandként működő, de konzumslágerként ható vezérdalát Magyarországról, akkor nem tudni pontosan, hogy mit is gondolnak a nézők (legalábbis Nyíregyházán) erről a „szép új világ”-ról, hisz vastapssal kísérik végig a dalt.

Egyébként a darabban – mint egy igazi operettben – operett muzsika szól. Kákonyi Árpád és Matkó Tamás zenéje talán túlságosan autentikus, valóban operettet idéző, de hiányzik belőle az a csöppnyi irónia, ami Máthé Zsolt dalszövegeiben fölfedezhető.

Az a legkínosabb, hogy a Katona színészei nem énekelnek jól. Akik a Katonában tudnak énekelni, azok az évad kiemelkedő zenés produkciójában, a Woyzeckben szerepelnek. De erőtlen hangokkkal, hamis intonációkkal nem igazán működik a stílusparódia. (Bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a Kamra bemutatója óta összerendezettebb, még zeneileg is erőteljesebb lett a produkció.)

Éltesebb VIDOR-néző nyolc éve, 2004-ben már találkozhatott Nyíregyházán Yasmina Reza darabjával, a Művészettel. A Katona József Színház (1997 óta futó) előadását Ascher Tamás rendezte, Haumann Péter, Bán János és Lukáts Andor játszotta a három barátot. Most a Budaörsi Játékszín idei bemutatója kapott meghívást a Krúdy Kamarába.

 

Muveszet-budaors-1

Művészet (Magyar Attila)

 

Bár a darab címe a művészetet nevezi meg témaként, és a konfliktus egy festmény (egy fehér alapon fehér pászmákat sejtető vászon) kapcsán pattan ki, mégsem a modern művészet mibenlétéről, de még csak nem is a művészet befogadásának lehetséges útjairól szól. Témája inkább a barátság, az emberi kapcsolatok erodálódása, státuszjátékok pro és kontra három férfi közt. A modern művészetekért lelkesedő (egyébként orvos) Serge kétszázezerért vásárol egy képet, amit mérnök barátja, Marc felháborító esztelenségnek tart, és kétségbe vonja, hogy Serge belső meggyőződéséből cselekedett. Marc kegyetlen diadallal leplezi le (mint A császár új ruhájának kisfiúja), hogy hiszen a vásznon nincs is semmi, és Serge csak pőre sznobizmusát takargatja a képpel. Kettejük vitájában a harmadik barát, az ügynök Yvan próbál, egyre kevesebb sikerrel, lavírozni.

 

Muveszet-budaors-2

Művészet (Gáspár Tibor)

 

A meglehetősen szellemes dialógusokban megírt jelenetek mégsem szólnak igazán nagyot a Pajer Róbert rendezte előadásban. Egyrészt nehéz elképzelnünk, hogy ebben a szedett-vedett térben, kopott-koszos fekete huzatokkal befedett ócska bútorok közt szó eshet bármiféle ízlésről, másrészt a tér átrendezése minduntalan megakasztja a játékot. Az is elég szerencsétlen ötlet, hogy a belső gondolatokat (lapos, igénytelen) videófelvételről látjuk a színpad fölött, tovább szabdalva ezzel az előadás ritmusát. A három színész (Gáspár Tibor, Szakács Tibor, Magyar Attila) játéka igazán az utolsó harmadban izzik fel, de nehéz elhinni, hogy a végére újjászülető (bár csak próbaidős) barátságuk valóban létezik.