Ellenfény Online - Poszt - Mc Luka

Mc Luka

POSZT 2009: Gorkij: Éjjeli menedékhely - József Attila Színház

Janisch Attila, a POSZT válogatója, indokolatlanul aggódott. A vártnál kevesebb vitát eredményezett a szakmai beszélgetésen az Éjjeli menedékhely című előadása. A beszélgetésen többen számoltak be arról az élményükről, hogy a kritikák elolvasása után rossz előérzettel és előítéletekkel ültek be a József Attila Színház előadására (még Pesten). 
Sebők Borbála | 09. 06. 11.

Janisch pedig kifejezetten drukkolt is, hogy ne tetsszen neki az előadás, amikor másodszor megnézte, nehogy meg kelljen hívnia, és itt a fesztiválon a szakma szétszedje őt és az alkotókat - féltette őket. Végül győzött az előadás, amely - állítása szerint - öt perc után eloszlatta az összes előítéletét és ellenérzését.

De mit mondanak a kritikák?

Egy részük valóban inkább negatív irányba hajlik, ám csak egy nem igazán szakmainak nevezhető írást találtam, amely teljesen értetlen és agresszíven elutasító. A szif-on.hu kritikusa például még azt is vállalja cikkében, hogy (valamely ösztön sugallatára hallgatva) a szünetben távozott. Ám többena fizikai színház és a gorkiji dráma világa közti feloldatlan feszültségről" (pl. revizoronline), mások arról beszélnek, hogy „az előadás fizikai színházzá teszi a helyzetek és a karakterek hiányát" (revizoronline), és akad olyan is, aki szerint Horváth Csaba Éjjeli menedékhelye csak „nyomokban tartalmaz színházat" (Színház).  A klasszikus darabot védeni vagy azt állítani, hogy „értelmetlen, idióta és életszerűtlen gesztusokba kezdenek bele a színészek (szif-on.hu) nem túl termékeny hozzáállás, illetve az előadás világának maximális és reflektálatlan elutasítása.

Azonban az értetlenkedő cikkek mellett pozitív hangú elemzések is születtek (pl. a kultura.hu-n, az Ellenfényben vagy az Élet és Irodalomban), tehát nem feltétlenül indokolt a válogató félelme és a nézők előítéletei.

Az a kérdés, hogy a mozdulat és a megformált gesztusok milyen módon találnak viszonyt a szöveggel, mikor érezzük indokoltnak vagy tartalmasnak a viszonyt, illetve hol tűnik puszta díszítésnek, a diskurzus inkább pozitív és inkább negatív oldalán egyaránt felmerülnek. Ugyanúgy, ahogy a szöveg és a mozgás erőviszonyainak kérdése.

A pécsi szakmai beszélgetésen, illetve egy színészi interjúban és több kritikában is felmerült a probléma, hogy olyan közönséget igényel-e az előadás, akik már ismerik Gorkij művét vagy legalább is jártasak a Horváth Csaba-féle mozgásnyelvben. Véleményem szerint nem, és ezt több olyan néző is megerősítette, többek között maga a válogató is, aki - amikor először nézte meg az előadást - még nem ismerte jól a darabot. De voltak olyanok is, akik azt állították, hogy emiatt vesztek el az előadásban.

Több kritika kiemeli, és a szakmai beszélgetésen is hangsúlyos értékként merült fel, hogy a József Attila Színház tavaly ismét elindította azt a tiszteletre méltó vállalkozását, aminek eredete még Gaál Erzsi nevéhez köthető: nagyszínpadán is helyet ad a kortárs magyar színházi kánontól eltérő, a befogadótól is nyitottságot, figyelmet, invenciót kívánó előadásoknak. A tavalyi Zsótér Sándor rendezte Az öreg hölgy látogatását követte idén az Éjjeli menedékhely, amely még radikálisabban fogalmazó előadás. De vannak olyanok is, akik felvetik, hogy egy ilyesféle útkereső vagy formabontó előadásnak inkább a Trafóban vagy más alternatív helyszínen kellene helyet kapnia.

 

ejjelimen-poszt1

Forrás: poszt.com

 

Problémát okoznak a kritikai diskurzusban az első és második rész radikális eltérései. Többen azt állítják, hogy szegény Gorkij a második felvonásra veszi vissza a hatalmat - ezért fogy el a második rész alól a tánc, és válik uralkodóvá a szöveg. Forgách András praktikus és előremutató kritikai javaslata szerint egy részben kellene játszani az előadást. Ezt követelik meg a műfaj törvényei és a befogadás ritmusa. Forgách javaslata mentén, a második felvonás elejére tett közjáték éppen alkalmas lenne arra, hogy alatta átrendezzék a színpadot, és az alapvetően székek által meghatározott gyorséttermet átalakítsák a földhözragadtabb, menhelyszerűbb helyszínné, az Éjjeli menedékhely kánonjában megszokott priccsekkel (amelyeket nem a klasszikus módon használnak, fizikai jelenlétük mégis utal a kánonra).

A közjátékban Bakó Márta a szocializmusból megmaradt titkárnő hatású kiállással - civilnek ható profi színészettel - egy 2007-ben törvényi erőre emelt rendeletről beszél, amelyben elrendelik, hogy a köztéri padokat karfával osszák ketté. Beszédében, amely a tárgyilagos, hivatalos hangtól a véleménynyilvánítás hangjai felé halad a Menhely alapítvány közvélemény-kutatásáról és a hajléktalanokra a törvény által kényszerített alvópózokról is szót ejt, illetve a lázadás abszurd lehetőségeiről. Beszédét majdnem meztelen felsőtestű, fodros szoknyájú balerina (Blaskó Borbála) hideg, elidegenítő, ujjongó gesztusai és egy hegedűs kísérik. A közjáték elementáris sűrűségű, és mozgás és szöveg és zene viszonyában izgalmas és kiforrott.

Forgách arra is felhívja a figyelmet, hogy az első felvonás önmagában is működő egység, amelyet Horváth Csaba grandiózus fináléja talán túlságosan is lezár. Ezen kívül szükségét érzi egy keménykezű dramaturgnak, aki az egy felvonásossá váló előadás szövegét okosan meghúzná. Érdekes, hogy a másik Horváth Csaba által rendezett versenyelőadás, a Kalevala már végigment ezen az úton, és véleményem szerint nagyon jót tettek neki a húzások és a két rész összevonása.

 

ejjelimen-poszt 2

Forrás: poszt.com

Horváth Csaba értelmezésmorzsái, melyeket a szakmai beszélgetésen elejtett a két felvonás különbözőségének okairól, izgalmas elemzési szempontok, és egy rendezőként és koreográfusként kompakt módon gondolkozó alkotóra vallanak, ahogy az előadás maga is. A második részre mindenki beletörődik a sorsába - mondja Horváth Csaba -, mély gondolatokat kezdenek el megfogalmazni és rátukmálni társaikra. A második felvonás világa statikus, nincs már remény, túl vannak mindenen - ezért kevésbé határozza meg a mozgás. Kipukkadt a nyugat iránt táplált hiú remény. A színpadon tárgyiasult formában: a West óriási lufi-bohóca, amely a háttérben magasodott a szereplők fölé. A McDonalds lufi-bohóc jeleit (vagy stigmáit) Luka (Méhes László) figurája viseli a színpadon, az ő sorsa - egy emberi sors is ott van a nagy szimbólumok mögött. Luka egyszerre bölcs és demagóg. Empátiát hirdet, és ezzel embereket piszkál föl, és vezérel a halálba. Gorkij - meséli Horváth Csaba - csalódott volt az Éjjeli menedékhely korai előadásaival, amelyek prófétát csináltak Lukából. Már ő is ambivalensebb, negatívabb figurát látott a karakterben.

 

 

Gorkij: Éjjeli menedékhely

 

Fordította: Morcsányi Géza

Díszlet: Antal  Csaba

Jelmez: Benedek Mari

Szcenikus: Éberwein Róbert

Zene: Szabó Mátyás

Dramaturg: Kompár Valéria

Rendező: Horváth Csaba

Szereplők: Mihályi Győző, Márkó Eszter, Földeáki Nóra, Andrássy Máté, Kádas József, Sztarenki Pál, Ullmann Mónika, Kovalik Ágnes, Vándor Éva, Besenczi Áprád, Fila Balázs, Zöld Csaba, Krisztik Csaba, Méhes László, Ömböli Pál, Kocsis Judit, Bakó Márta, Blaskó Borbála

 

 

 

 

Az előadásról az interneten olvasható kritikák:


Keresztesi József: Formákról és bontásokról 

Koltai Tamás: A mélyben

MGP: Éjjeli menedékhely

Tarján Tamás: MacGorkij látogatása

Tompa Andrea: Lágy jelek

Urbán Balázs: Kísérlet a köbön

Zsedányi Balázs: ijée lyneekmhe

Sándor L. István: Merrefelé

 

Blogbejegyzések az előadásról:

Fehér Elephánt

Szifon

szinhaz.blog.hu