Egy hatalmas halász asztalán

Szigarjev: Guppi - Centrál Színház; Aranytíz Kultúrház

Vergődésük szívfacsaró, pedig mit veszíthetnének? Korábbi életük nyomorát, ahol a forró víz a tea, a kenyérhéj a csoki, a zseblámpa a gyertya, a plafon a csillagos ég? Márminthogy a képzeletükben. Vaszilij Szigarjev kortárs orosz drámaíró Guppi című darabjában mindez legalább annyira komikus, mint amennyire tragikus.
Nattán-Angeli Nóra | 10. 04. 6.

A mű fordulatai francia bohózathoz hasonlatosak, ugyanakkor megjelennek benne egy fullasztó házasság határozott kontúrjai és egy széles társadalmi réteg kilátástalan helyzete. A Centrál Színház és az Aranytíz Kultúrház tűzte műsorára a szerző által műfajilag nyitva hagyott, 'tragédia vagy komédia'-ként meghatározott darabot.

A Centrál Színház előadása Kiss Csaba rendezésében még egyet csavar rajta, és 'komédia vagy tragédia vagy komédia'-ként látszólag mégis a komédiára voksol. Guppit, vagyis Tamarát Györgyi Anna, férjét, Ljonyát Csuja Imre, a csábító harmadikat, Pását Bán János játssza. Mégis egy negyedik, virtuális szereplővel, az orosz Alla Pugacsovával indít az előadás, projektorra kivetítve eredetiben szól '80-es éveket idéző slágere, a magyarul Millió, millió rózsaszál címen ismert örökzöld. A róla készült poszter a színpadon lévő panellakás szegényes éke, a többi ismerős: egész falat betöltő, tájképet ábrázoló fotó-tapéta és a szocializmus politúrozott, filléres bútordarabjai.

 

 

guppi-central1

A Centrál Színház előadása (Bán János, Csuja Imre, Györgyi Anna)


Szinte magától értetődően simul a környezetbe Györgyi Anna bocsánat-hogy-élek Tamarája, aki nagyobb zavarban nem is lehetne, amiért férfit hozott fel a lakásba, miközben férjét a munkahelyén tudja. Tamara a címszereplő, a guppi, férje szerint legalábbis éppoly igénytelen. A sértő megjegyzés nem is teljesen alaptalan, mert ahogy az említett hal a csatornában is megél, úgy Tamara is elvegetálgat poshadt vizű házasságában. Sőt, tűri a megaláztatásokat férje részéről, aki még saját megcsalatását is képes megrendezni, hogy rajta kaphassa feleségét a bérszeretővel, és így szabaduljon meg tőle. Györgyi Anna guppija minden ízében megnyomorított szolgafeleség, csupa rémült pislogás. Szorongása a kényszeres beszédpanelekben kulminál, számtalanszor és sokféle formában mondja el az alábbi mondatokat: „Máris jövök, okés? Oda-vissza ezerrel. Jövök oda-vissza." Nehéz elgondolni, milyen lehetett egykor, meggörbült tartása, behúzott nyaka személyisége torzulását rögzíti, régi énjéből talán csak gyermekien naiv hite maradt meg, többek között a mennyországban és az emberek jóságában. Lassan mégis oldódik az ismeretlen udvarló mellett, aki Bán János alakításában kissé esetlen, de figyelmes, jóindulatú fickó. Kettejük alakítása burleszkszerű helyzeteket teremt, melyek közé hirtelen váltásokkal ékelődnek Tamara torokszorító és naiv monológjai. Györgyi Annának valóban elhisszük, hogy az áldozatban függés alakul ki kínzója iránt, különben nehéz lenne racionális magyarázatot találni eszelős ragaszkodásához, amellyel nyomorába és urába kapaszkodik. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy szereti-e, csak azzal tud válaszolni, hogy „hát ő hozott fel vidékről".

Férje - akár a kakukk az óraszerkezetből - a szekrényből ugrik elő, épp mikor az alkalmi pár hosszan, ügyetlenül előkészített első csókjára sor kerülhetne. Ljonya (Csuja Imre) alpárisága kifogyhatatlan, és még fitogtatja is. Sugárzik belőle a veleszületett, de a házasság évtizedeiben rutinná lett bunkóság. Csuja abszurd humorral láttatja a zsarnokot hazug előzékenységében és önkényességében. Az előadás bohózatokra jellemző aprólékossággal dolgozza ki a mű által kínált számos humorforrást, Györgyi Anna és Bán János kettőse összehangoltan, finoman, Csuja Imre pedig vaskos abszurditással. Ugyanakkor Kiss Csabánál a komédia közé ékelt tragédia nincs zárójelben, rendezése érzékeny a műben rejlő problematikára.

 

 

guppi-aranytiz1

Az Aranytíz előadása (Balikó Tamás, Pokorny Lia)

 

Az Aranytíz Kultúrházban Szikora János rendezésében hasonló környezet jelenik meg, csak mintha a szereplőket cserélték volna ki. Pokorny Lia Tamaraként locsi-fecsi, dinamikus, szemében huncut öröm csillog, ritkán, és akkor is csak egy-két pillanatra komorul el. Erős, vidám asszony, a kényszeres beszédpanelek pedig hibbantságát sejtetik. Nincs is igazán zavarban Pásától (Vidákovics Szláven), aki viszont az első perctől fogva gyanús: Tamara mintha nem is érdekelné, türelmetlenül szeretné letudni a vállalt feladatot. Az ő esetében nem akkora meglepetés az in flagranti csattanója (hogy felbérelték csupán), Vidákovics Szláven játéka már-már didaktikusan hívja fel a figyelmet rá. Azt a folyamatot viszont, hogy mitől ébred fel érdeklődése a nő iránt, és végül miért küzd érte, nem érzékelteti. Tamara és Pása kettőse, vagyis az első felvonás a Centrálénál könnyedebb hangvételű, nem karcol, ugyanakkor a bőséges helyzet- és jellemkomikum sincs meg, a karakterek és a poénok kevésbé kidolgozottak.

A második jelenetben a férj (Balikó Tamás) dominál, Pása súlytalan marad, Pokorni Tamarája pedig nehezen tud viszonyulni a helyzethez, az első ijedtség állandósul arcán. Ljonya itt nem az a vaskos bunkó, inkább kiégett, öregedő cinikus. Szikora rendezésében - bármilyen ellenszenves is Ljonya - Balikó játéka reflektál leginkább a házastársi tipródásra, és cinizmusából süt, hogy nemcsak feleségétől van undora. Ugyanakkor a komédiától sem szakad el, visszafogott, de gyilkos humora összecseng keserűségével. Balikó nem csupán a neki írt szövegmennyiség arányában van jelen a színen, a második felvonást színészileg is uralja. A darab elején és végén új elem jelenik meg, a kezdésnél egy csilingelő gyerekhangú, láthatatlan narrátor mutatja be a szereplőket, és ő is fejezi be a történetet. Az előadás tehát nem ér véget a vita lezárultával: megtudjuk, hogy mi lesz a szereplőkkel hátralévő életükben, sőt, azután is. A rendezés egészével összhangban a vég könnyed, a jók a mennybe kerülnek, a nézőt pedig úgyszólván semmi sem készteti, hogy arra gondoljon, hány és hány guppi él (mindörökre) a csatornában.

 

 

Vaszilij Szigarjev: Guppi

 

Fordította: Radnai Annamária

Rendező: Szikora János

Szereplők: Pokorny Lia, Vidákovics Szláven, Balikó Tamás

Bemutató: 2009. december 5.

 

Vaszilij Szigarjev: Guppi

 

Fordította: Radnai Annamária

Dramaturg: Baráthy György

Díszlet, jelmez: Berzsenyi Krisztina

Rendező: Kiss Csaba

 

Szereplők: Györgyi Anna, Bán János, Csuja Imre

Bemutató: 2010. március 12.

 

 

További írások az előadásokról az interneten:

Herczog Noémi: A halak a mennybe jutnak

Pethő Tibor: Guppi, avagy a megalázottak segélykiáltása