Egyérintő: Global Színház

Dömötör Tamás: Szerelmes Balázs - Weöres Sándor Színház, Szombathely

Majdnem két óra az agorafóbiás - közös és magányos - bezártságban: innen is nézhető a Szerelmes Balázs című élőfilm a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. És a végéhez közeledve már azt se tudjuk pontosan, hogy kinek drukkolunk valójában.
Ölbei Lívia | 09. 04. 21.

Ebben az előadásban nem pusztán zavaró tényező, ha megszólal - mert időről időre megszólal: nézői zsebben, táskában - egy kósza mobiltelefon. Egyúttal azt is jelzi, hogy a kizárólag virtuális kapcsolatokat fenntartó Balázs Balázzsal együtt láthatatlan pórázra vagyunk kötve mindannyian: a kérdés csak az, hogy a kötelék áldás vagy átok. És ezen az úton visszamehetünk akár a vesztett éden(kert)ig:  személyiség, hatalom, felelősség, szabadság és függőség, döntés és döntésképtelenség - és a zsigeri egymásrautaltság - problémája nagyjából ugyanaz; a megfogalmazás keretei, lehetőségei, hangsúlyai változnak. (Hozzájön még az emberben állandóan ide-odalengő inga: vágy a magányra, vágy a társaságra.)

A Szerelmes Balázs is fölveszi a paradicsomi fonalat: Balázs technikailag akár „tényleg" megvalósítható édenkertjében Csehov cseresznyefái (meggyfái) helyett néhány mesterségesen megnyomorított bonsai álldogál, a síró nőt - a megkísértőt - Évának hívják, Balázs egy hangsúlyos pillanatban hersegő almába harap. Az Úr pedig a Global Biztosítót bárgyúnak tettetett szolgáltatói rafinériával - vagyis tökéletesen - képviselő Trokán Péter hangján szólal meg.

Az üzenet egyértelmű: a mesterséges édenkert működtethető - de minek. Mindenesetre az agorafóbiás - vagyis a sarkos fikció szerint deklaráltan beteg - Balázs nyolc évnyi (majdnem két órányi) teljes bezártság után egyszer csak úgy dönt, hogy kinyitja az ajtót, és kisétál: majdnem úgy, mint a Truman-show című film főszereplője. Bár a happy endben itt mégsem lehetünk annyira biztosak. A Szerelmes Balázs alapja szintén film: Dömötör Tamás Philippe Blasban Szerelmes Thomas című mozijának forgatókönyvét adaptálta színpadra. De ez így nem pontos.

 

szerelmes-balazs1

 

Dömötör Tamás úgy működik, mint egy kíváncsi gyerek: mindent, ami a keze ügyébe kerül, szétszed, megvizsgál - és összerak újra. Semmit nem a helyére, sőt, mindent „fordítva" tesz vissza, de lám: a szerkezet működik. A Szerelmes Balázsban is minden másképpen van. Színházi értelemben kizárólag a címszereplő, Czukor Balázs van jelen: ő tesz-vesz, létezik a minimállakásnak - szerzetesi cellának - berendezett játéktérben. És mégis ő az, aki tulajdonképpen nincsen ott: halottsápadt, áttetszően vékony, többnyire halkan beszél, „árnyéka önmagának". Amikor üresben fut (használja a jelképessé növekvő futógépet), sötét árnyéka testesebbnek tűnik barlangja falán, mint testi valója. (Az ajtó mögül nagy koppanással bedobott üres cipők pedig akár még Beckett Godot-ját is megidézhetik. A várakozást. De mire? Kire? A fokozatok: Szextoon, társkereső iroda, a bársonyhangú Mme Zoé - Vlahovics Edit - prostituált-szolgálata, cyber-szex.)

A jól kifejlett emberi játszma többi szereplője kizárólag a szoba falán elhelyezett óriási képernyőn jelenik meg a színpadon. Élőben adják őket: a színház különböző helyiségeiben ülnek a monitor előtt. Nincsenek ott - és mennyire ott vannak mégis. A képernyő megnöveli, közel hozza az arcot, a mimikát, a gesztusokat, a tekintetet. Úgy torzít, hogy kifejezőbbé tesz. A szétesett, minden bizonnyal alkoholista, öntudatlanul érzelmi zsarnok anyát játszó - hol krémest tömő, hol békés céllal konyhakéssel hadonászó - Kiss Mari sorsot hordozó arca egyszerűen lenyűgöző. A globális skype-rendszer fontos csavarja a bicskanyitogatóan behízelgő modorú - éles helyzetben brutálissá és agresszívvé váló - pszichiáter szerepében Kelemen Zoltán. Porszem az olajozott gépezetben az Otthon Klinika diszpécsere, Szabó Tibor - íme, az ember. Itt is megvan a csavar: a Balázs gyógyulásáért felelős pszichiáter tulajdonképpen a gépezetet működteti, a porszívóért felelős diszpécser az embert birizgálja meg.

A társkereső iroda közvetítésével (számítógépes alapon) fölbukkanó margaréta- vagy inkább napraforgó-arcú Mercédesz (aztán Málna - vagy valami más) a maga módján szintén önmagát meg a Másikat keresi: Csonka Szilvia szeretnivaló, üde és virgonc ártatlansággal cserélgeti a piros, zöld, narancs Pumukli-frizurát, és végül megmutatja, milyen az eredeti. Video-költemény ő maga is.

A képernyőn földúltan, könnyekkel a szemében feltűnő, testét áruló Éva - Péter Kata - felvillanó, áramütésszerű impulzus: a háta mögött festett tapétaég bárányfelhős végtelensége. (Édenből édenbe?) A Szerelmes Balázs az arcok apoteózisa.

 

szerelmes-balazs2

 

Az előadás mindenestül mégis (Czukor) Balázs kezében van: elég egyetlen kattintás, és a képernyő elsötétül. Balázs a Global kezében - és Balázs kezében a Global. Minden értelemben: ha ő nincs a helyzet magaslatán, elveszíti feszességét a dramaturgiájában, ritmusában és motiváltságában egyébként is még bőven továbbfeszíthető előadás. Majdnem két óra a közös bezártságban - és a végéhez közeledve már azt se tudjuk pontosan, hogy kinek drukkolunk valójában.

A tapsrendnél az élőfilmes szereplők kívülről - a nézőtéri bejáraton át - érkeznek a kamaraterembe. Kiss Mari a büféből nyíló konyhából, Péter Kata a konyha mögötti folyosóról nyíló tenyérnyi raktárhelyiségből, Csonka Szilvia szintén erről a folyosóról: egy másik apró kamrából;  a többiek az emeleti Márkus Emília Színpadról. Az emeleti teremben összesen három monitor van: az egyiken Trokán Péter és néhány mondat erejéig Szabados Mihály (vagy Czapkó Antal), a másikon Vlahovics Edit és Kelemen Zoltán, a harmadikon Szabó Tibor és - szintén néhány mondatos szerepekben - Senkovics Petra, Szalay Katinka és Papp-Ionescu Dóra osztozik. A monitorok mögött a megfelelő, egy-egy textillebbentéssel akár meg is változtatható háttér. Ide, a Márkus Emília Színpadra kérezkedtünk be, hogy egyszer megnézhessük ugyanazt - hátulról.

Trokán Péter közelében, a padlón van egy pici kontroll-monitor, amelyen a színészek figyelemmel kísérhetik, hogy hol tart az előadás  - de csak némán, mert a hang zavarná az érzékeny és bonyolult technikát. A „jelenéseik" alkalmából viszont többnyire kizárólag Balázs hangja orientálja őket: az arcát természetesen csak akkor látják, ha dialógus közben leül a saját színpadi számítógépe elé. A nézőtéri reakciók is csak akkor jutnak el hozzájuk, amikor élő kapcsolatot tartanak fönn a színpaddal - vagyis Balázzsal. Aztán fejhallgató le - és ülünk, járkálunk tovább a most furcsán süket doboznak, szinte üvegburának ható teremben. Mintha megállt, megszűnt vagy inkább tapinthatóan nyúlóssá vált volna az idő. Találgatás, hogy ma éppen milyen az előadás. Balázs - mint mindig - több ponton improvizál. Keresgél, tologatja a hangsúlyokat, a határokat. Muszáj résen lenni. Ha innen nézem, süket - ha onnan, él és lélegzik az előadás. De akinek éppen nincs dolga, mehet szendvicsezni, cigarettázni. Néha feltűnik Juhász Ádám: ellenőrzi a technikát. „Kicsit hosszabbak vagyunk, de rendben megy minden." Aztán már csak a nagy futás, ki a konyhából, ki a kamrából, le a lépcsőn: meghajlás, élőlánc - szemtől szemben a közönséggel.

 

 

Dömötör Tamás: Szerelmes Balázs

(Philippe Blasban Szerelmes Thomas című filmjének forgatókönyve nyomán)

 

Díszlet: Szili Péter

Dramaturg: Barták Balázs

Rendező: Dömötör Tamás

Szereplők: Czukor Balázs, Kiss Mari, Trokán Péter, Kelemen Zoltán, Csonka Szilvia, Péter Kata, Szabó Tibor, Vlahovics Edit, Farkas Ádám, Horváth Ákos, Czapkó Antal/ Szabados Mihály, Senkovics Petra, Szalay Katinka és Papp-Ionescu Dóra

 

Pais-Horváth Szilvia: Kelj fel és járj, CyberBalázs!

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK