Az ördög a részletekben rejlik

Bulgakov: A Mester és Margarita - Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

Bulgakov regénye csábít, hogy a színpadtechnikai szemfényvesztés minden trükkjét bevetve „színes szélesvásznú mozifilmet" próbáljanak készíteni a színházi alkotók A Mester és Margarita történetéből. Bár a nyíregyházi alkotók „ellentmondtak" a technikának, s rá is leltek egyes megoldási lehetőségekre, mégsem sikerült egy olyan puritán formanyelvet megalkotni, amely révén a mű gondolatiságát felerősítő, szuverén színházi produkció születhetett volna.
Mikita Gábor | 09. 05. 26.

Pedig a kezdet biztató: díszlet és dramaturgia a bulgakovi alapmű értő megközelítését ígéri. Árvai György vasrácsokból építi fel a nyíregyházi előadás játékterének falait, melyek között összegyűrt papírdarabok tömege fehérlik - feljelentéseket, igazolásokat, a mindenkori diktatúrák működésének bürokratikus lenyomatait, s az elhallgattatott írástudók megsemmisített kéziratait sejtjük bennük. A játék megfelelő pillanataiban valóban könnyed mozdulattal rántják ki a szereplők a szükséges dokumentumokat. Ugyanakkor visszaadja a tér a kórházi zárt osztályok bezártságát éppúgy, mint a bibliai kősivatag végtelenségét.

 

mester-nyiregyhaza

 

Babarczy László színpadi változatát felhasználva a dramaturg Ari-Nagy Barbara és a rendező Keszég László szövegkönyve bulgakovi alapötlettel él. A moszkvai eseménysor és a Mester Pilátus-regénye nem különül el a játékban. Nem csupán párhuzamosan futó vagy helyenként egymásra rímeltetett jelentek váltják egymást, de Bulgakov komédiájára, az Iván, a rettentőre emlékeztető módon kereszteződik a két világ:  Berlioz és Hontalan Iván tátott szájjal észlelik, hogy utcai padjukon ülve  hirtelen Pilátus palotájában találják magukat; a Jaltába repített varietéigazgatót a judeai helytartó katonái üldözik; Júdást Azazellóék szúrják le, s a Wolanddal kapcsolatba kerülő moszkvaiak  közül is többen bekerülnek a Pilátus-történetbe.

Az ötlet merésznek tűnik, ám nemcsak a komédiai hasonlatosság s fantasztikuma révén mondható bulgakovinak, de a regény felől közelítve is. Hiszen a Mester műve nem (kül)önálló betétregény, nem csupán írott, irodalmi szöveg, de különböző módokon élő - újramondott, újraálmodott, megjelenített  - új evangélium, egyben Woland egyik próbaköve: mit kezdenek az ateista Moszkva polgártársai, ha egy megtagadott szabadságeszménnyel szembesülnek. A regénynek ezt a szálát akár izgalmasan erősíthetné fel a színpadi adaptáció.

A jónak ígérkező dramaturgiai megoldás azonban nem igazán kidolgozott: a szereplők többsége döbbent riadtsággal rácsodálkozik a dimenzióváltásra, s a kép máris fordul tovább, később egy-egy pillanat erejéig látjuk, ahogy betuszkolják őket a klinikára, végül fanyar, de erőtlen leütéssel a zárókép egyértelművé teszi, hogy az ördöggel kapcsolatba kerülők mind az elmeosztály rabjai lesznek. Mindeközben homályban maradnak olyan részletek, hogy a Woland által Jaltába repített varietéigazgató hogyan repül tovább Jeruzsálembe, ha ugyan ott üldözik a kergetőzéses bohózatok módjára a helytartó katonái, vagy ha próbatételként, szembesítésként kerülnek be a moszkvaiak a pilátusi történetbe, miért az ördögi kíséret számol le Júdással...

Ugyanakkor zavaró tényező, hogy a két idősíkban mozgó figurák mellett egyes színészek a hagyományos szerepkettőzésnek megfelelően játszanak két alakot, más jelmezben, elkülönítve a két karaktert: így Petneházy Attila Berlioz után Kajafásként tér vissza, Horváth László Attila pedig Pilátus mellett Sztravinszkij doktort is megformálja.

 

 

mester-nyiregyhaza3

Avass Attila, Puskás Tivadar

 

A színpadi szerkezet alapjait tekintve a hagyományos, epikusan csikorgó drámaadaptációk módjára komótosan jár, ahol színpadra kerül a történet érthetősége, követhetősége szempontjából minden fontos jelenet. A moszkvai ördögi kalandok kicsit harsányabbak, a biblikus jelenetek csendesebbek, de a játékstílus nem különöl el élesen: a moszkvai kisemberi reakciók groteszk kabaréja, az ördögi haláltánc fantasztikuma, a puritán letisztultságában is rendkívül mélyen átélhető példázat egymástól elütő színei itt mind realista, komor egyhangúsággal szólalnak meg.

Ezt a szürke epikusságot a színpadkép is leveti metaforikusságával, arányaival. A forgóra szerelt díszlet ugyan hol kisebb, hol nagyobb szegleteket metsz ki, de alapvetően leszűkíti az egyébként sem túl nagy színpadot. Ez a szimbolikus, zárt színpadi tér a hagyományos regényadaptációkkal szakító dramaturgiát, sűrítettebb színpadi nyelvet igényelne. A rendezés azonban kerülve a látványos színpadi attrakciókat, csak „kamaraváltozatot" hoz létre, ami mind a regényhez, mind a színházi lehetőségekhez képest szegényesnek bizonyul. Így például a regény egyik legteátrálisabb jelenete, a varietészínházi nagy divatbemutató itt csak egyetlen hölgynézőre korlátozódik - s marad teljesen hatástalan.

A sátán báljának ugyancsak visszafogott kivitelezését látva fogalmazódik meg később a hiányérzet, ami aztán az est végén az egész előadásra érvényes megállapítássá válik: hiányzik egy koreográfus... S ez esetben nem(csak) látványos mozgássorokat hiányolunk - sokkal inkább egy olyan stilizációt, ami a színészi gesztusoktól a színpad egészének pulzálásáig áthatja a játékot, s kibillenti a realista alaphangból.

 

 

mester-nyiregyhaza2

Szalma Noémi, Fazekas István

 

Ez utóbbit a színészi játék is igen csak megkívánná, hiszen többségében egy-egy vonást erősítenek fel az alakítások. Gáspár Tibor sátánja bölcs igazságosztóként mosolyogja végig a játék nagy részét, néhány felcsattanásban válik csak keményebbé, míg a metsző éleslátásból és ítélkezésből hiányzik a könyörtelen keménység és szigor. Mesterként Fazekas István hideg távolságtartással túladagolja az (ön)iróniát: a betegség, egy-egy kitörésében a művészattitűd külsőségeit hozza,  hőse szenvedéstörténetét mintha kevésbé élné meg.

Horváth László Attila Pilátusa elsősorban a hivatalnokot mutatja meg. Van íve viszont Margaritaként Szalma Noémi, és Ivánként Vicei Zsolt alakításának, míg Woland kíséretéből kiemelkedik Nagyidai Gergő jó humorú, mozgásában is kidolgozott Behemótja. A moszkvai karakterek közül Pregitzer Fruzsina büfésnéje és Avass Attila házmestere bír kellő groteszkséggel. A többiek korrekt munkája kevésnek bizonyul - a szezonvégi fáradtság némileg érződik a májusi bemutatón.

 

 

Bulgakov: A Mester és Margarita

 

Fordította: Szőllősy Klára

Szövegkönyv: Babarczy László színpadi változatának felhasználásával Ari-Nagy Barbara és Keszég

László

Díszlet: Árvai György

Jelmez: Szűcs Edit

Zene: Márkos Albert

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara

Rendező: Keszég László

Szereplők: Fazekas István, Szalma Noémi, Gáspár Tibor, Puskás Tivadar, Tóth Károly, Nagyidai Gergő, Jenei Judit, Horváth László Attila, Vicei Zsolt, Petneházy Attila, Tóth Zoltán László, Fellinger Domonkos, Olt Tamás, Balogh Gábor, Pásztor Pál, Avass Attila, Pregitzer Fruzsina,  Molnár Mariann, Koblicska Kálmán, Kuthy Patrícia, Gerle Andrea