Infantilis világ

Erdős Virág: A merénylet – Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

A nyíregyházi előadás legfőbb erénye, hogy színpadra segített egy határozott mondanivalót hordozó, izgalmasan fogalmazó darabot. Keszég László rendezése a színházművészet szuverenitásából indult ki. Valójában semmit nem akart rekonstruálni abból a belső színházból, ami Erdős Virág szerzői instrukcióiból kiolvasható. Ehelyett a maga darabértelmezését próbálta meg teatralizálni. Ennek eredményeként a robbantás (mégoly stilizált) naturalizmusából és a romok alól előmászó szereplők kísértetjárásából semmi sem maradt az előadásban.
Sándor L. István | 08. 01. 21.

Keszég értelmezésében egy végtelenül infantilis világ jelenik meg. Ezt jelzik a színpadra állítás ötletei, ez olvasható ki a szerepértelmezésekből is. Robbantás helyett az előadás kezdő pillanataiban hihetetlen mennyiségű plüssállat zuhan a magasból a földre. A szereplők ebben a sajátos romhalmazban gázolnak. Itt próbálnak meg reménytelenül rendet teremteni. Díszlet helyett egy miniatűr forgószínpadra szerelt óriási babaház jelenik meg, amelyben a városi színterek éppúgy ott vannak, mint a különböző otthonok. A változó helyszíneknek megfelelően elforgatott „díszlet” képei két videókamera segítségével vetülnek ki a színpad fehér hátterére. De szétvágott síkok jelentik a vetítőfelületet, mint ahogy a darab számos mozzanata is a szétesésről beszél.

 

Forrás: Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

A szöveg természetének megfelelően Keszég nem rendez hagyományos jeleneteket, bár azokat az indulati, érzelmi töltéseket, amelyek meg-megjelennek az abszurd logikájú szövegben, megpróbálja ívekké, folyamatokká formálni. Például így provokálja folyamatosan a Nyomozó (Olt Tamás) a „görényt”, hogy a jelenet végén rátámadhasson. Egy másik jelenetben az van pontosan felépítve, ahogy a Gyerek egyre jobban megretten a nyomozótól, és egyre inkább magába zárul.

A szereplők sem formálhatnak hagyományos karaktereket, hisz nincs a figuráknak egyéni életük. Általában az élet természetéről beszélnek és nem egy-egy konkrétan megélt sorsról. Ezért az általános karakterjegyek intenzívvé formálásával tehetik hitelessé a színészek a szerepeket. Losonci Katalin a Lány dacos szuverenitását hangsúlyozza. Emiatt kérlelhetetlen indulatot vált ki belőle sok minden, amihez esetleg csak közelebb kellene hajolnia, értőbb szemmel megfigyelnie, megértenie. (A darab Lányra koncentráló személyességét polifonikusabb igazságokkal váltja fel az előadás.) Pregitzer Fruzsina gondterhelt Anyát formál, aki végtelenül belefáradt a gyereknevelés elmúlt 20(?) évének megpróbáltatásaiba. Ezért nincs is füle arra, amikor tényleg segítséget kérnek tőle. Remek ötlet, hogy ugyanő játssza a Gyereket is. Azt jelzi ezzel az előadás, hogy nemzedékről nemzedékre ugyanazok az értetlenségek születnek újjá. Tóth Károly (Apa), Tóth Zoltán László (Férj) és Fellinger Domonkos (Szerető) egyszerre mutatják meg a férfiúi kisszerűségnek azokat a variációit, ami miatt nem találhat menedékre a Lány, ugyanakkor arra is határozott gesztusaik vannak, hogy maguk is áldozatai egy szuverén nő kérlelhetetlenségének.

A cikk egy nagyobb írás részlete, amely teljes terjedelmében az Ellenfény 2007/11. számában olvasható.

Erdős Virág: A merénylet

 

Látvány: Mészáros Péter

Jelmez: Berzsenyi Krisztina

Zene: Márkos Albert

Rendező: Keszég László

Szereplők: Losonczi Katalin, Pregitzer Fruzsina, Fellinger Domonkos, Olt Tamás, Tóth Károly, Tóth Zoltán László