Ellenfény Online - Színház - Vidék - Egy Buta Kislány Halála

Egy buta kislány halála

Osztrovszkij: Vihar –Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Osztrovszkij drámája olyan sokrétű mestermű, amely örökérvényű alapgondolatai révén kivételesen sok értelmezési lehetőséget kínál, és amelynek figurái úgy vannak megírva, hogy bármelyikük sorsára teljes előadásokat lehet építeni. Voltaképpen meglepő, hogy ennek ellenére is születnek belőle semmitmondó feldolgozások. 
Kovács Bálint | 12. 03. 25.

Egy élhetetlen világ, amelyben kegyetlen, aljas önkényurak hatalmaskodnak mindenki más felett. Egy szent lelkű lány, aki beházasodik ebbe a világba, és megnyomorított férje, aki nem tud mit kezdeni anyja mindent felemésztő szeretetlenségével. A másik kívülről jött fiú, aki beleszeret a lányba, noha a kapcsolatuk ebben a világban tragédiára van ítélve. Mindenütt az ostoba maradiak, a meghunyászkodók, akik erővel rántanák vissza az okosabbakat, az egyéniségeket. És egy másik, titkos világ – a fiataloké –, akik ebben az elviselhetetlen közegben éjszaka keresik a boldogságukat, sötét lugasokban nevetgélve és énekelgetve párjukkal. Ez csak apró ízelítő abból a tablóból, amelyet Osztrovszkij festett meg ezer árnyalattal, lenyűgöző atmoszférateremtő erővel – és abból, aminek jobb esetben is csak az árnyéka jelenik meg Valló Péter székesfehérvári rendezésében.

 

vihar-szfvar-1

Quintus Konrád, Almási Éva - Képek forrása: vorosmartyszinhaz.hu

 

Pedig a külsőségek ígéretesek: ez a Vihar nem a százötven éves Oroszországban játszódik, hanem a mai Magyarországon. Valló díszletei – néhány barnuló acéllemez és -rámpa – egy agyonrozsdásodott, Duna-menti MÁV-állomás iparvidék-környékét idézik jelzésszerűen, Benedek Mari jelmezei pedig mindenkinek ismerősek: az ambíciói miatt folyamatosan támadott feltaláló, Kuligin egy egyetemi bölcsészkar elvarázsolt kulturális antropológia-tanárának ruháit hordja, a lányok a turkálók és a mai divat ízléses keverékeit viselik, a fiúk is mintha egy laza pesti egyetemi buliból szakadtak volna ki, az idősebbek pedig minden nap szembejönnek a négyes-hatoson. Ám hogy Valló a megannyi kínálkozó lehetőség közül melyikben látta meg az érvényes kapcsolódási pontot a bennünket körülvevő hétköznapokkal, azt nehéz kitalálni, mert az előadásból úgyszólván hiányoznak a hangsúlyok: egyik momentum, egyik sors sincs igazán kibontva. Minden megmarad pusztán önmagának: ez a Vihar nem metaforája semminek, nem egyéb, mint egy lecsupaszított történet. Nincsenek szélsőségek, nincsenek csúcspontok, nincsenek igazi tragédiák: a fiát és menyét zsarnokságával agyonnyomó anya története csak egy családi affér, az egész falut rettegésben tartó földesúr nem más, mint egy ingerlékeny, rajzfilmfigura-szerű bácsi, s a két tirannosz sem a falu ura, pusztán két személy a sokból. A feltaláló Kuligin nem az egységesen ellene feszülő, mázsás elutasítással szembenálló újító, csak egy fura figura a faluból, aki segít megjavítani a gyerekek papírsárkányát; de még Katyerina, a fiatal feleség sem tökéletesen tiszta, romlatlan és a bűnt elviselni képtelen, a falu áporodott levegőjétől megmérgezett szent, csak egy butuska, éretlen kislány, aki romantikus hevületből öli vízbe magát. (Kiábrándító jelenet, mikor Katyerina, felfedve csodás, nem evilági lelkét, a repülés vágyáról beszél – az őt játszó Tolnai Hella pedig addig nézeget le a rámpa pereméről, amíg meg nem találja a pontot, ahonnan már biztonságos az ugrás, és ekkor a földre szökken. Szárnyalás és kockázatmentes huppanás úgy viszonyul egymáshoz, mint Osztrovszkij drámájának lehetőségei és a székesfehérvári előadás.)

 

vihar-szfvar-4

Tamási Zoltán, Kozáry Ferenc

 

Ilyenformán épp úgy hiányoznak a kiemelkedő alakítások a fehérvári Viharból, mint a kivételes erejű pillanatok. A legmeggyőzőbb Csizmadia Gergely apró szerepében (Kudrjas, a zsarnok földesúr egyik irodistája): ő élettel, egyéniséggel tölti meg ezt a természetéből adódóan, s nem dacból lázadó, a maga boldogulását elrontani nem engedő, ismerős figurát. A többiek belesimulnak Valló fűszerezés-mentes előadásába. Almási Éva (Kabanova) jól játssza ugyan a fiára rátelepedő anyát, de alakítása nem elég súlyos ehhez a drámához: nem érezni, hogy lehetetlen vele szembeszállni, nincs benne kegyetlenség, van viszont némi szeretet. A fiát játszó Quintus Konrád esete hasonló: ennek a nem túl könnyű, de nem is pokolbélien elviselhetetlen anyának játssza a kisfiát, de karakterének csak gyávaságát mutatja meg, azt a rengeteg dühödt elfojtást nem, ami indokolná alkoholizmusát és – a színpadon ezúttal jelentéktelennek tűnő – darabvégi kitörését. Húga, Varvara szerepében Bakonyi Csilla kedves, szerethető, de a karakter izgalmaitól, mélyrétegeitől mentes lányt játszik.

 

vihar-szfvar-3

Tolnai Hella, Lakatos Máté

 

Tolnai Hella Katyerinájából ugyanúgy hiányzik a szenvedély, a tűz és minden szélsőség, mint a szeretőjét játszó Lakatos Mátéból. Tamási Zoltán ismert gesztusaiból építi fel a földesurat, és hiányoznak belőle a figura mélyebb rétegei: Tamási mindig dühös, részegen pedig nevetséges alakot játszik egy valójában szánalmas, a felszínen viszont aljas és kegyetlenkedő szörnyeteg helyett. Kozáry Ferenc nehéz helyzetben van Kuliginnal, hiszen ha a falu atmoszférája ennyire nem jön létre – márpedig ehelyett látszólag szándéktalanul elidegenítő, modoros díszletrendezgetéseket látunk csak vissza-visszatérni –, úgy neki sem igen van mivel szembehelyezkedni; ennek megfelelően a darabbal először találkozók talán nem is értik, mire gondol Kuligin, amikor partra hozza Katyerina holttestét, és azt mondja: „ti öltétek meg”.

A műsorfüzetben többször elhangzik az az állítás, hogy a Vihar a világirodalom egyik legjobb drámája. A kijelentés nem túloz – de igazságtartalmát ez az előadás nem kísérli meg bizonyítani.

 

 

 

 

Alexandr Nyikolajevics Osztrovszkij: Vihar

 

 

Fordította: Morcsányi Géza

Díszlet: Valló Péter

Jelmez: Benedek Mari

Zene: Melis László

Dramaturg: Morcsányi Géza

Rendező: Valló Péter

Szereplők: Tamási Zoltán, Lakatos Máté eh., Almási Éva, Bakonyi Csilla, Quintus Konrád, Tolnai Hella eh.,

Kozáry Ferenc, Csizmadia Gergely, Tűzkő Sándor, Zsurzs Kati, Závodszky Noémi, Kondász Renáta, Matus György,

Juhász Illés