Mások élete

Lola Arias: Az év, amikor születtem – Trafó

Hogyan viselik a fiúk az apák vétkeit? Árvák maradnak a hős anyák lányai? Amíg nem ismerjük a szüleink sorsát, addig megismerhetjük magunkat? Léteznek nemzedékek? Kicsi a világ? Számos fontos kérdéssel, megrendítő történetekkel érkeztek chilei fiatalok a Trafóba. Az év, amikor születtem című előadásuk kitárja a világot, de nem azért, mert a Föld másik feléről mesél, hanem mert segít saját életünket más megvilágításban látni.

Fehér Anna Magda | 13. 11. 27.

Mangó morte

ifj. Johann Strauss nyomán Mundruczó Kornél és Wéber Kata: Denevér (Segített öngyilkosság) – TR Warszava

Az operett és az emberi ösztön, brutalitás árnyalatainak plasztikus ábrázolása nehezen tűnik összehozhatónak, főleg, ha a rendező közben a segített öngyilkosság kérdéséről is szeretne gondolkodtatni. Erős színészi alakítások segítik.

Hodászi Ádám | 13. 10. 3.

Fekete, fehér, igen, nem.

Bizalmi tőke (Capital confiance) – Transquinquennal & Groupe Toc (B)

A színházba beülő nézők fogyasztók. A kultúra befektetői. Hány forint egy katarzis? Egyáltalán ezt várjuk el? Mire fizettünk be, és mit áldoztunk fel azért a sznob luxusért, hogy kultúrát vásároljunk magunknak? A színház és a fogyasztói társadalom összefüggéseinek kérdéseit kapjuk a Transquinquennal és a Group Toc közös előadásának, a Bizalmi tőkének (Capital confiance) az első pár percében a köszöntésünkre igyekező előadótól.

Hutvágner Éva | 13. 01. 18.

Összefoglalva

War Sum Up – Hotel Pro Forma (Dánia)

Az alkotók angol címet adtak előadásuknak, amelynek fordítása úgy hangzana, hogy a „háború összefoglalása” vagy a „háború összegzése”, a produkció alcíme pedig „manga-opera a háború természetéről”. Kirsten Dehlholm a War Sum Up-ban – akárcsak korábbi rendezéseiben – a választott témát igen távolról közelíti meg, ám azt összetéveszthetetlen, sajátos alkotói látásmódján átszűrve egészen a kérdés legmélyéig hatol.

Nánay Fanni | 12. 11. 12.

Anarchia, mint Antigoné

Alexis. Egy görög tragédia – Motus

Végül a vér, piros ragasztószalagként kifolyik az utcára. Az őszinte, önreflektív előadás lassan építkezve húz be az anarchiába. Ha zülleszt a hatalom, vagy biorobotokká programoz, kockakövekkel hackeljük-e a rendszert életünk árán is?

Hodászi Ádám | 12. 11. 7.

Castellucci grimasza

Az arc fogalma Isten fiában – Societas Raffaello Sanzio

A Trafó őszi nemzetközi színházi előadássorozata a Gyújtópont nevet kapta. Az öt előadást az aktuális témákon és a korszerű színházi stíluson kívül az is összeköti, hogy mindegyikben fontos szerep jut valamilyen formában a képnek mint kifejezőeszköznek. Elsőként Romeo Castellucci társulata, a Societas Raffaello Sanzio mutatkozott be Az arc fogalma Isten fiában című produkciójával.

Megyeri Léna | 12. 09. 28.

Legyél hercegnő!

Szégyen – Via Negativa, Ljubljana, Szlovénia

„Legyél önmagad, mutasd önmagad! Semmit sem kell szégyellned!” – így hangzik a szlovén Via Negativa legújabb produkciójának mottója. A Szégyennel a „kérdező színház” társulata új előadássorozatot indított (működésük során immár a harmadikat), amelynek középpontjában az emberiség feloldhatatlan dilemmái állnak.

Nánay Fanni | 12. 08. 8.

Szárnyalás Moszkva felett

Mihail Bulgakov / Simon McBurney / Complicite: A Mester és Margarita – Complicite (London, Nagy-Britannia)

Mihail Bulgakov A Mester és Margaritája sok szempontból zseniális alkotás, többek között azért is, mert nem csupán az eredeti regény tudja rabul ejteni az olvasót, hanem a mű színpadon is remekül megél.

Nánay Fanni | 12. 07. 9.

Being John Malkovich

Michael Sturminger–Martin Haselböck: Pokoli vígjáték – Egy sorozatgyilkos vallomásai

Bár a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében meghívott Pokoli színjáték a nemzetközileg elismert drámaíró-rendező, Michael Sturminger és a hasonlóképpen Európa-szerte értékelt karmester, Martin Haselböck együttműködéséből született, az előadásban a magasan jegyzett Orchester Wiener Akademie és két kiváló szopránénekes tolmácsolásában csendültek fel a zenei betétek, a Vígszínház közönségének nagy része mégis egyértelműen a főszereplő John Malkovich színpadi alakítására volt kíváncsi.

Nánay Fanni | 12. 04. 25.

Lamurőz konkuransziék

Caragiale: Farsang – Radu Stanca Nemzeti Színház, Nagyszeben

„Színházam a szöveggel kezdődik” – vall rendezői munkájáról Silviu Purcărete. Az előadás létrehozásának másik alapvető elemeként pedig a színésszel végzett munkát említi. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében meghívott Farsangban azonban – akárcsak a Purcărete által szintén a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színházban megrendezett és a 2009-es Nemzetközi Színházi Fesztiválon is vendégszerepelt Luluban – a színészi játék némiképp egysíkúnak bizonyult, s a rendező mintha sokkal inkább a „külsőségeket” – a színpadi látványvilágot és a zenei kíséretet – hívta volna segítségül a darab egyéni értelmezéséhez. 

Nánay Fanni | 12. 04. 2.

Pillanatnyi káosz

Itt és most – Compagnie L'immédiat, Franciaország

A Compagnie L’immédiat enyhén borongós, egzisztencialista hangulatú előadásának címe szintén L’immédiat – vagyis szó szerinti fordításban kb. „jelen pillanat”, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében negyedszer megrendezett Nemzetközi Színházi Fesztivál programjának fordításában Itt és most. 

Nánay Fanni | 12. 04. 1.

Nevem Alina Şerban

Felelősségem tudatában kijelentem – Teatrul Luni de la Green Hours és tangaProjekt

„Nevem Alina Şerban. Tíz éves vagyok és skorpió. Elvégeztem a 4/b-t, és most leszek ötödikes.” A fekete nadrágba és pulóverbe öltözött fiatal lány e szavakkal kezdi monodrámáját. „Alina Şerban vagyok, roma származású” – mondja a színésznő az előadás végén. „Kilenc év és 500 kilométer” kellett ahhoz, hogy eljusson eddig a mondatig.

Nánay Fanni | 11. 12. 5.