Ellenfény Online - Tánc - állandó Társulatok - Lá-lá, Lá-lá-lá-lá-lá

Lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá

Rózsaszínház – Győri Balett

A Rózsaszínház színpadképének meghatározó eleme az áttetsző „kupolájával” – kissé rézsút – a nézőtér felé fordított, vetítővászonként is szolgáló óriási esernyő az óriási színpadon: mintha száradni hagyták volna ott, rátapadt egy kósza, néha pirosló szívnek tűnő falevél. Nemcsak Párizsba – a szerelem, a művészet, a sanzon (stb.) városába – szökött be az ősz, hanem a Győri Nemzeti Színházba is.
Ölbei Lívia | 11. 10. 13.

A Győri Balett honlapján olvasható tudósítás szerint a Rózsaszínház a több hónapos előkészületek után kényszerűségből – Harangozó Gyula koreográfus betegsége miatt – későbbre halasztott Zorba-bemutatót kiváltandó került be az együttes idei programjába. A belga koreográfus, Ben van Cauwenbergh nem most először vitte színre ezt a táncszínházi előadást – és nem ez az első közös munkája a Győri Balettel sem. A Queen-produkció és a Keep smiling! című Chaplin-hódolat  több szálon kötődik a Rózsaszínházhoz – és nem csak azért, mert mindhárom előadás populáris  zenék-személyiségek általános és eleven vonzerejére épít. (A kérdés éppen az, hogy tud-e a kliséknél többet nyújtani. A közhely – a „toposz” – nem szitokszó: önmagában csak annyit jelent, hogy egy történet, egy jelenség eltéphetetlenül, felismerhetően a miénk. Az persze más lapra tartozik, hogy egy korszak, egy alkotó mivel képes a tágas köz-helyeket megtölteni.)

A Rózsaszínház a halványabban vagy erősebben, de mindannyiunkban (főleg bizonyos kor fölött) ott élő „klasszikus” Párizs-képet hozza mozgásba: művészsors, szerelem és főleg az egyszerűségében is titokzatos, ízig-vérig francia-párizsi műfaj, a fülbemászó, dúdolható, bizseregtető, súlyosan könnyed, valahonnan annyira ismerős sanzon. Emblémája a színpadképet meghatározó, játékos és bombasztikusan érzelmes, óriási esernyő (úgy is, mint félrecsúszott égbolt vagy az emlékezet képekben tobzódó vetítővászna), amely nemcsak teátrálisan „párizsi”, hanem „fotóműtermi” hangulatot is teremt a Győri Nemzeti Színház óriási színpadán. Az ernyőóriás körül szétszórt kisebb esernyők az előadás elején úgy emelkednek a magasba, mint a korábbi Chaplin-előadásban a jellegzetes bohócnadrágok. De a Rózsaszínházban szerencsére nem történik meg az, ami a Chaplin-előadásban megtörtént: hogy a teret betöltő, hatalmas képek és filmrészletek bizonyos értelemben másodhegedűssé tették a (hiába nagyszerű) táncosokat. Itt az elegáns, magabiztos, változatosságukban is egységes, a klasszikustól finoman „elemelkedő” táncjelenetek alatt nincs se vetített portré, se esőben feloldódó párizsi utcakép, nincs vetítés: az esernyő áttetsző sziluettje kifejező alig-háttérként működik.

 

rozsaszinhaz-gyori-balett-3

Fotó: Dusa Gábor

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2011/10. számában.

 

 

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

 

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

 

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

 

Az aktuális szám 395 Ft

 

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

 

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 

 

 

 

 

Rózsaszínház

 

Zene: Edith Piaf, Maurice Chevalier, Gilbert Bécaud, Jacques Brel, John Adams

Színpad, látvány: Dmitrij Simkin

Jelmez: Ben van Cauwenbergh, Győri Gabriella

Fény: Ben van Cauwenbergh, Hécz Péter

Koreográfus: Ben van Cauwenbergh

Táncolják: Bede-Fazekas Csaba m. v., Mariya Mizinskaya/Sóthy Virág/Szalai Judit, Sebestyén Bálint/Artem Pozdeev/Szanyi Tamás, Pátkai Balázs/Horváth Krisztián, Szendrei Georgina, Jekli Zoltán, Matuza Adrienn, Katrin Schmidt; Csősz Kristóf, Alekszej Dobilov, Daichi Uematsu, Gyurmánczi Diána, Hancz Alexandra, Hardi Beatrix, Hegyi Réka, Henrik Lamark, Horváth István, Kodolányi Lívia, Kovács-Nagy László Benedek, Ströck Barbara, Szakács Richárd, Tüű Barbara, Varga Ágnes

Zongorán kísér: Kertes Anna/Döme Sándor