Felfalta a falka

A Rumble Duda Éva legújabb koreográfiája, melyet az alkotó a Lábán-díj közvetlen támogatásával készített el. A koreográfus 2010-ben, a Lunatika című előadásával érdemelte ki a többtagú kuratórium elismerését, a Rumble ennek a díjnak lett a „végeredménye”. Ha valaki nem tudná: a Lábán-díj az alkotókat következő évi munkájuk elkészítésében segíti, helyszínt biztosít számukra a darab bemutatásához.

A Rumble maszkulin darab, mely a férfitermészetet állítja középpontjába. Hasonló témájú előadással a közelmúltban is találkozhattunk, Gergye Krisztián Test II. című koreográfiájában férfitestekre készített szólótáncokat, melyek a férfi természet archetípusait (vagy legalábbis különböző típusait) mutatták be. Gergyével ellentétben Duda Éva nem az egyes személyiségeken keresztül állít a férfinemről valamit, hanem deduktíve, csoporttáncokkal, egynemű és vegyes duettekkel. De milyennek láttatja a férfinemet Duda Éva saját darabjában?

Fotó: Dusa Gábor

A férfitáncosokat laza elegancia jellemzi, jó szabású ingekben és nadrágokban repkednek ötven percen keresztül a színpadon. Energikusak, duzzadnak az erőtől, a küzdelem a vérükben van. Ha a koreográfia úgy kívánja, párokban, ha kell, csoportosan; a feladatuk, hogy megmutassák, mennyire tudnak férfiasak lenni. Vagyis vadak, bátrak, kezdeményező típusok, olykor vakmerőek.

Mert a Rumble az egyének harcára épül, ahogy Duda Éva többi munkája is – mint az álom és valóság határán egyensúlyozó Lunatika vagy a függőségeinket bemutató Overdose. Az igazság az, hogy Duda korábbi darabjainak főbb témái is csak alkalmul szolgáltak, hogy a koreográfus az őt leginkább izgató kérdésekről beszélhessen. Melyek ezek a témák? Mind közül a legfontosabb: férfi és nő párkapcsolati tusája; erős és gyenge egymás elleni küzdelme, egyén és közösség egymáshoz való viszonya. A személyiség belső vívódásai, a tudatalatti és a felettes én harca. Erőviszonyok leképezése mozgásban.

Bora Gábor mint rangidős ezúttal is a nyers férfierőt képviseli. Grecsó Zoltán atlétás-zakós figuráját értelmiségi légkör veszi körül, az elegáns mozgású Mikó Dávid az érzékeny férfiú a társaságban. Két újoncot is találunk Duda Éva csapatában – Bordás Emil és Csuzi Márton az BKTF végzős hallgatói – fiatalok, lendületesek, sportosak, még az egész élet ott hever a lábaik előtt. Az öt férfi, ha nem egymás ellen harcol, akkor kocsmai jelenetet imitál, s együtt isszák magukat a pult alá.

Fotó: Dusa Gábor

Mivel nő híján nem férfi a férfi, így a Rumble-ban előbb-utóbb feltűnnek a táncosnők is. Először Jónás Zsuzsa jelenik meg a színpadon, hosszú, vékony combjaival és derékig érő hajával a női nem prototípusa. Jónáshoz hasonlóan két társa is (Gulyás Anna, Simkó Beatrix) a végzet asszonya szerepében tündököl, a földön vonaglanak mint a nőstényszukák, hosszú hajukat rázzák. Jelenlétük természetes viszonyítási pont az előadásban, de a rájuk írt mozgásanyag alapján csak mellékszereplők maradnak. Személyiségük, előadói képességük a margóra szorul, de a férfitáncosokról is elmondható ugyanez; egy nagy, általános címke – a férfi – alá sorolódnak, bármit is jelentsen ez. Megkülönböztetésre, elkülönülésre esélyük sincs az egymás után sorjázó jelenetek alatt, melyek újra és újra ugyanoda futnak ki.

Az előadás egyetlen pillanatában tud csak meglepni, Bora Gábor és Csuzi Márton néptáncos, KGP-s vetélkedésében, ez új színt visz a koreográfiába, de „forrása” miatt idegen anyag marad. A Rumble testek heves, egymás elleni küzdelme, mely látványosan ismétlődő gesztusokból épül fel, többnyire egészen szájbarágós jelentéssel. Épp az hiányzik belőle, ami a Lunatikában megtalálható: a feszes koreográfiai szerkezet, a formai sokszínűség, a frissesség, a mozgásnyelvi innováció. A részt elnyelte az egész, a farkast felfalta a falka.

Rumble

Duda Éva Társulat

Díszlet, koreográfus: Duda Éva

Jelmez: Masa Richárd, Opra Szabó Zsófia

Zene: Kunert Péter

Fény: Kovács Gerzson Péter

Alkotók, előadók: Bora Gábor, Bordás Emil, Csuzi Márton, Grecsó Zoltán, Mikó Dávid, Gulyás Anna, Jónás Zsuzsa, Simkó Beatrix

Vokál: Pető Kata & MC Zeek

Helyszín: Trafó

Bemutató: 2011. május 13.