Hogy kerül a gólyaláb a függönyre?

A művészek köztünk élnek: BKV-val utaznak és lerobbannak a négyeshatoson, vagy tüntetésbe keverednek, és ha kell, még hakniznak is egy kutyás számmal ad hoc a rendezvényen. Magyarok, a jelen minden politikai konfliktusával, egzisztenciális nehézségeivel, szélsőséges hangulatával. Beesnek az előadásra, átöltöznek, bemelegítenek, és észrevétlenül kitágul tér és idő.

Megszűnik a nyelv, csak zene és mozgás szimbiózisa létezik. A cirkusz varázslatos világa keveredik a kortárs tánc dimenzióival a magyarokra jellemző magas szintű technikai tudással. Gólyaláb, függöny akrobatika és zsonglőrködés – a cirkuszi misztikum mutatványai, amelynek beemelése egy táncprodukcióba hatványozza sikerorientáltságát.

De mi a varázsa Duda Éva cirkuszának? A repkedő artisták, akik a vágyott művészi időtlenség minden pillanatában saját életüket veszélyeztetik. A megismételhetetlen emberi csoda vonja bűvkörébe a publikumot, tökéletes időérzékkel összeszerkesztve. A cirkusz a közönség szórakoztatásáért van, kiszolgálja igényeit. A kortárs táncban azonban gyakran a l’art pour l’art elv érvényesül – a nézőtér és az ő időérzéke kimarad a kalkulációból. Így alakul ki a tánc-cirkuszként definiált előadás ambivalens érzete: tökéletes testű, tudású táncosok artisztikus látványa és az öncélú kortárs tánc időhurokban ragadó művészkedése.

A történet egyszerű: közép-európai tehetséges, virtuóz, vehemens fiatalok (zenészek és táncosok) jönnek, gyakorolnak, elmennek – azt a színházi elvet képviselve, amelyben a néző csak járulékos kelléke az előadásnak. Ez a steril, közönség semleges attitűd az első tablónál oldódik: élőzenés aláfestéssel manézsszerű felvonulásban bemutatkoznak a táncosok. Lesz gólyaláb, akrobatika és humor (bohócszám helyett a kisfiú kabátba-bújós játéka). A porond dramaturgiáját követve sorjáznak a szólók és a formabontó produkció kiindulási pontjára kapunk egy értelmezést: hogyan keveredhet táncszínház és cirkusz. A választ a gólyalábas fiú és a kortárstáncos lány szerelmes kettőse adja, két világ harmonikus kapcsolata lesz a tünékeny idill. Érzelmeket, hangulatokat láttat a függöny szédítő magasságának művészi magánya. Ellenpontozása a gólyalábon egyensúlyozó, a közösség megtartó erejét jelképező tabló, és a fiatalság önfeledten szórakozó nyári bikinis-kakaskodó bolondozása. Ez vezet a fináléhoz, a szinkronkúszó bajnoksághoz a függönyön, amit a színpadi kamera közvetít a háttér kivetítőjére. A magyar csapat győzelme és a diadalmenet után visszazökken a hangulat a kezdeti lazaságba, és ahogy jöttek, úgy mennek – cirkuszosként gyökértelenül vándorolva, a röghöz kötött Kárpár-medence fogságában.

A Virtus nagyon magyar. Trikolor jelmezek, piros függöny, fehér háttér, zöld dobbantó, kakaskodó pökhendiség, tehetségek lokálisan kis helyen koncentrálva. A térkihasználás egyértelmű, az ég felé kell terjeszkedni. A Tűzmadarak, Szirtes Edina Mókus és Kunert Péter közös magyaros-balkános-elektronikus elegye koherens része a szédítő magasság dimenzióiba törő Virtusnak.

Duda Éva Társulat

Tér, díszlet, látvány: Duda Éva

Zene: Szirtes Edina Mókus, Kunert Péter

Fény: Payer Ferenc

Koreográfus asszisztens: Csák Beatrix, Bora Gábor

Cirkuszi trénerek: Sander Linda, Kiss Gergely, Kovács Tamás, Kecskés György, André Rolland

Cirkusztechnikai szakértő és kivitelező: Vladár Tamás

Produkciós asszisztens: Czveiber Barbara

Koreográfus-rendező: Duda Éva

Előadók: Egyed Beáta, Jenna Jalonen, Simkó Beatrix, Bora Gábor, Grecsó Zoltán, Feicht Zoltán, Újvári Milán, Kecskés Ábrahám

Cirkuszművészek: Zoletnik Zsófia, Mező András (Tűzmadarak)

Zenei előadók: Szirtes Edina Mókus, Cserta Balázs, Földes Gábor, Kovács Ferenc Öcsi, Kunert Péter

Helyszín: Trafó

Fotógaléria:

kni

Más is látta:

Komjáthy Zsuzsanna: Nem csalás, nem ámítás