"Felforgatott" klasszikus

A hattyúk tava - Pécsi Balett

Bozsk Yvette és a Pécsi Balett találkozásából A hattyúk tava radikálisan újragondolt változata született meg. A darabban "az alapvető emberi érzelmek, a 21. század emberének önpusztító életmódja és a szabadság, tisztaság iránti vágya jelenik meg".
Megyeri Léna | 16. 04. 24.

 

Minden hazai kortárstánc-rajongó tudja, hogy ha Bozsik Yvette klasszikus alapanyaghoz nyúl, akkor nem pusztán a jól ismert történet egy újabb feldolgozását fogjuk viszontlátni a színpadon, hanem valószínűleg az egész mű teljesen új kontextusba kerül. Bozsik ezúttal a Hattyúk tavát „forgatta fel" a Pécsi Balett közreműködésével – a jellemzés nem túlzás, hiszen a koreográfus az eredeti történetnek pusztán néhány alappillérét meghagyva mesél emberi problémákról és gyarlóságokról. Legkésőbb Matthew Bourne (a híres, férfi hattyúkkal készített változat koreográfusa) óta tudhatjuk, hogy a Hattyúk tava pszichológiai thrillerként és társadalomkritikaként is értelmezhető.

A történet ezen két rétege a Pécsi Balett előadásában is megjelenik (és néhány férfi hattyú is felbukkan). A prológusban egy medenceparti bulit látunk napjaink Oroszországában (a helyszínre a cirill betűs feliratból következtethetünk). Az alkohollal, drogokkal és túlfűtött erotikával átitatott féktelen szórakozás egy idő után teljesen kontrollvesztetté válik, és végül gyilkosságig fajul. Ezután mintha a központi férfikarakter (a klasszikus mese szerinti herceg) bizarr álmába kerülnénk, amelyben felbukkannak ugyan az eredeti történet elemei és szereplői (a megátkozott fehér és a csábító fekete hattyú, az ezúttal múzeumi teremőrként megjelenő varázsló és az elnyomó anyafigura), de ezek az elemek végül nem állnak össze koherens egésszé.

A hattyúk mintha egy múzeum vitrinjébe lennének bezárva, mögöttük azonban kies táj is felsejlik – így elgondolkodhatunk, hogy ki is van valójában bezárva, a madár-lányok és fiúk, vagy a herceg és társai. Az előadás két legnagyobb erőssége az impozáns látványvilág, valamint a változatos táncanyag – Bozsik Yvette minden egyes jelenethez ötletes koreográfiát készített, mesterien váltogatva a darabon belül a táncstílusokat.

A mozgás gyakran humorforrássá is válik: a gumilabdán pattogó hattyúk, illetve a balettverzióból átemelt négy kis hattyú pas-de-quatre-paródiája tipikus bozsiki gegek. A történések elsősorban a herceg körül bonyolódnak, és Szabó Márton nemcsak kiváló technikájú, de igen elegáns és kifinomult mozgású főszereplője az előadásnak. Mellette a Pécsi Balett társulata az utóbbi évadokban állandósult magas színvonalon dolgozik, Uhrik Dóra és Lovas Pál pedig emlékezetes karaktereket hoznak az anya és a varázsló szerepében. A darabon belüli viszonyok a második felvonás végére olyan kuszává válnak, hogy a történetet már nehezen bogozzuk ki, mégsem távozunk elégedetlenül, mert Bozsik darabja minden percében látványos és szórakoztató.