A csillagok alatt

A fából faragott királyfi – Pécsi Balett

A fából faragott királyfit mutatta be a Budapest Táncfesztiválon a Pécsi Balett. (A darab pécsi bemutatója 2017 márciusában volt.) Vincze Balázs koreográfiája megőrizte a mű cselekményes jellegét, de annak korszerű jelentéseit kereste.
Vazsó Vera | 18. 05. 10.

 

Egy férfi és egy nő

 

Amíg szól Bartók bevezető zenéje, a színpadon a tündért (Nagy Írisz) látjuk. Lótuszülésben ül, a nézőknek háttal, csak hajlékony karjait emeli, mozgatja. Mozdulataira a háttérben kigyúlnak a csillagok. Talán ő irányítja őket, talán csak a kozmosszal keresi a kapcsolatot.

Vincze Balázs koreográfiája természeti lényként, sőt a természet mozgatójaként jeleníti meg őt. Hajlékony, teremtő kézmozdulatai közepette világosodik meg két alak is: egy férfi és egy nő. Egy-egy emelvény tetején állnak. Vincze Balázs már a bevezető képben világossá teszi, hogy róluk fog szólni a történet. És egy zenekari crescendo alatt egymás felé is fordul a férfi és a nő. A tekintetük hidat teremt köztük, miközben még hatalmas távolság választja el őket. A tündér hajlékony, határozott mozdulatai környezetet is rajzolnak köréjük: a háttérben egy modern, zsúfolt, éjszakai város fényei jelennek meg. (Mert ebben a világban, úgy tűnik, éjszaka van, hiába festi Bartók zenéje a hajnal képeit.) De végül eltűnik az egész színpadot beborító lepel, ezáltal szétfoszlanak a háttér vetített képei is. Eltűnik a környezet, hogy csakis a lényegre: a két főszereplőre és az ő történetükre figyelhessünk.

Vincze Balázs koreográfiájában semmi nem emlékeztet a Balázs Béla szövegkönyve teremtette mesei környezetre. Így nem is egy királykisasszony jelenik meg a várát helyettesítő emelvényen, hanem egy fiatal nő (Karin Iwata), akinek jelmeze nem emlékeztet a mesék hősnőire. Olyan, mintha estélyi ruhát viselne, bár bő, halványrózsaszín szoknyáján mégis van valami különös, ha úgy tetszik, mesei: a szoknyára zöld fonalból ágak, levelek vannak varrva, amelyek hatalmas vörös pipacsfejeket tartanak. Ezekből el is hullat néhányat a tánc közben.

Először a királylány alakját exponálja a tánc. Ennek lépésanyaga nem a balettből való, hanem modernebb táncformákból. A szoknya suhanása is megerősíti a széles, áradó mozdulatokat, amelyet a megtört kézmozdulatok, a csavart hajlások tesznek izgalmassá. Mindez nem gőgöt sugall, inkább valamiféle vágyat, keresést. Vincze Balázs koreográfiája felidézi Balázs Béla szövegkönyvének hangulatát, még ha más miliőbe is helyezi azt (például a természeti környezetből semmi nem jelenik meg benne). A királylány „virágokkal a kezében, csudálkozva s kíváncsian táncolja körül a fákat. ... Ügyes, kacér, szeszélyes mozdulatokkal repdes közöttük... Olyan egyedül van, szeretne összepajtáskodni velük."

A tündér mindvégig figyeli őt. Különös, furcsa alak ő. Nadrágjának egyik szára kék, a másik sárga, de ehhez a bohócos megjelenéshez komorság és nemtelenség is társul: se férfi, se nő. Néha lágy, máskor kemény. Most is közbelép, és előrenyújtott tenyerével, határozott kézmozdulatával visszaűzi a királykisasszonyt a várába. (A Pécsi Balett színpada teljesen stilizált tér, a mesebeli várak helyett csak két emelvényt látunk, amelyek előre fordítva egy lépcsősort tesznek láthatóvá, ezen ereszkedik le „a királykisasszony", később „a királyfi".

A színpad másik oldalán, a kiforduló lépcsősoron ereszkedik alá a királyfi (Szabó Márton). Benne sincs semmi királyi: fehér nadrágot, inget visel. Meseivé legfeljebb piros és bíbor pipacsokkkal telehímzett zakója teszi a figuráját. Tánca is modernebb tánc, de a széles, áradó mozdulatok, a forgások, ugrások elszántságot fejeznek ki: a férfi főszereplő határozottan szeretné birtokba venni a számára most megnyíló világot. („Ó, milyen szép, nagy világ! Ezt mind be fogja járni. Mind, az egészet" – írja az útnak induló királyfiról Balázs Béla. Vincze Balázs koreográfiája ugyanezt fejezi ki mai mozdulatokkal és gesztusokkal.)

Ugyanakkor az a zenei csúcspont, amikor megpillantja a nőt, Vinczénél nem hősi gesztust teremt, hanem csak egy egyszerű csendes pillanat (ami így a zene ellenpontjává válik). A döbbenet érzékelhető benne, hogy ilyen egyszerű, kézenfekvő távlatokkal válhat teljessé az élet. És a tétovaság is érződik benne, hogy ezt az egyszerű célt milyen nehéz is lehet elérni. A nő ugyanis (akárcsak Balázs szövegkönyvében) itt sem veszi észre a férfit. Erre a zene dühödtebb szekvenciával reagál. Ekkor a tündér odalép a „királyfihoz" (eddig csak távolról figyelte), és most a fejéhez tartott tenyerével ugyanúgy bűvöli őt is, mint korábban a „királylányt", majd a földre fekteti, mintha álomba szenderítené.

 

A természet tükrében

 

Ekkor a zenében és a szövegkönyvben a természettel való küzdelem következik. A királyfinak le kell győznie az erdőt, a patakot. Vincze itt határozottan átértelmezi az eredeti mesét, és annak jelképes értelmét igyekszik kibontani. Annyi marad meg Balázs Béla szövegkönyvéből, hogy az ekkor kezdődő folyamatot a tündér irányítja. Az előző jelenet végén álomba bűvölte a „királyfit". És amikor újra életre kelti, egy másik világra nyitja ki a szemét. Olyan ez, mintha szellemszemekkel látna, mintha az válna felismerhetővé számára, ami eddig a mindennapok világában láthatatlan maradt számára.

[...]

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft