„Ezért régóta harcolok"

Beszélgetés Vincze Balázzsal

Önállóvá vált 2017 januárjától a Pécsi Balett. Az Eck Imre által 1960-ban alapított együttes – Magyarország első modern balettegyüttese – mindeddig a Pécsi Nemzeti Színház tagozataként működött. Az önállósodással kialakult új helyzetről, a tervekről, a távlatokról beszélgettünk Vincze Balázzsal, aki már 2005 óta vezeti az együttest, emellett 2015-től a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetőjeként is dolgozik.
| 18. 02. 14.

 

– Sok minden történt mostanában a Pécsi Balettel. Egy külső megfigyelő számára (mint amilyen én vagyok) azzal kezdődtek a változások, hogy te lettél a Zsolnay negyed vezetője.

– Pontosabban a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetője lettem, így hívják a céget, amely sok más mellett a Zsolnay negyedet is működteti. Hozzánk tartozik a Kodály Központ, a Pécsi Galéria, a Művészetek és Irodalom Háza, és több más intézmény is. A városban azt mondják, hogy mi vagyunk a kultúra zászlóshajója. Fél éve mi lettünk a Bóbita Bábszínház tulajdonosa is. Szeptemberben volt egy önkormányzati döntés, amelynek eredményeként a ZSÖK tulajdonába került a Pannon Filharmonikusok, a Pécsi Balett és a POSZT is.

– A ZSÖK városi vagy állami intézmény? Hogy kell a működését elképzelni?

– Ez egy 100%-ban önkormányzati cég, amely nagyon komoly állami támogatást kap. Aláírtunk az állammal egy szerződést, ami tíz évre előre garantálja a támogatásunkat. Ez kivételesnek számít a magyar kulturális életben. Több milliárdos költségvetéssel dolgozunk, és a kultúra nagyon széles spektrumával foglalkozunk.

– Eredetileg táncos voltál, aztán koreográfus lettél, most meg kulturális menedzserként dolgozol. Nem jelent ez túl nagy váltást az életedben?

– Eleinte annak tűnt, de már két éve csinálom. Amikor még 2005-ben fölhívott az akkori polgármester, Toller László, hogy Balu, nem akarsz a Pécsi Balett igazgatója lenni, akkor azt hittem, hogy viccel. Tényleg azt hittem. Akkor még csak 29 éves voltam.

– Táncoltál még a Pécsi Balettben?

– Igen, még magántáncos voltam Keveházinál. Fölhívtak, és az egyik első mondatom az volt, emlékszem, hogy polgármester úr, a legjobb embert hívta. Fogalmam sem volt, hogy mit vállalok akkor. Most meg, amikor 2015-ben Páva Zsolt polgármester fölkért a ZSÖK ügyvezetői posztjára, azt kérdeztem, hogy nem találtatok nálam jobbat? Pedig akkor már volt jócskán vezetői tapasztalatom. De azért hozzáteszem, hogy balettigazgatóként nem voltam önálló, hisz a Pécsi Balett sem volt önálló jogi személy. Csak egy tagozat vezetője voltam, beleláttam a színház működésébe, de valódi beleszólásom nem volt ebbe. Egy virtuális költségvetéssel rendelkeztem, nagyjából azt költhettem el, de például a szerződéseket már nem én kötöttem, hanem a színház igazgatója. A Pécsi Balett igazgatójaként maximum az alpolgármesterig jutottam el, most meg a Zsolnay Örökségkezelő ügyvezetőjeként hetente egyeztetek a városházával a legmagasabb szinten. Így eljut a hangom azokhoz is, akik az elmúlt 57 évben nem hallották meg, hogy miért lenne fontos önállóvá válnunk.
Az az igazság, hogy balettigazgatóként 2015-ben már kicsit el voltam keseredve, mert úgy éreztem, hogy tagozatként már mindent elért a Pécsi Balett, amit ebben a működési formában elérhet. Nem láttam igazán előrelépési lehetőséget, már nem tudtam jól menedzselni az együttest, mert külföldre egyáltalán nem tudtunk menni, hisz állandóan színházat kellett kiszolgálni. Úgy éreztem, nagyon leszűkült a mozgásterünk. Ebben a helyzetben jelentett új inspirációt az, hogy felkértek a Zsolnay Örökségkezelő vezetésére.

– Ha jól veszem ki a szavaidból, akkor gyakorlatilag ez nyitotta meg a kaput ahhoz, hogy a Pécsi Balett is önálló legyen.

– Talán. Lehet, hogy enélkül is elértünk volna ide, de ezt már sosem tudjuk meg. Bizonyára könnyebb lett a helyzetünk, amikor megkaptam ezt a pozíciót. De tudod, hogy nagyon régi törekvésünk az önállóvá válás. Talán arra is emlékszel, hogy még Balikó Tamás is azért rúgott ki két-három hétre (csak aztán vissza kellett vennie), mert 2009 körül azt nyilatkoztam egy újságcikkben, hogy önállóságra törekszünk. Ezért már régóta harcolok. Lehet, hogy az a kapcsolati tőke, amit a ZSÖK-ön keresztül megszereztem, segített ebben. De lehet, hogy csak most tudtam jobban elmagyarázni az illetékeseknek is, hogy miért fontos az önállóságunk.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/2. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft