Kirepülhetünk a kalitkából

Beszélgetés Uhrik Dórával

Uhrik Dóra a Pécsi Balett alapító táncosa, az Eck Imre-korszak egyik legismertebb szólistája. 1978-tól a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskolában tanított, amelynek 1991-től 2013-ig művészeti igazgatóhelyettese volt. A 2000-es évektől újra gyakrabban szerepelt színpadon, nemcsak táncosként, hanem prózai szerepekben is. Az utóbbi években a Pécsi Balett előadásainak állandó dramaturgja, néhánynak rendezője is. Ő volt a Földi Béla koreografálta Makrancos hölgy dramaturgja is. Nemcsak az előadásról beszélgettünk vele, hanem új feladatáról is, hiszen 2017 októberétől ő az önállóvá vált Pécsi Balett ügyvezetője.
| 18. 02. 14.

 

– Hogy történt, hogy te lettél a Pécsi Balett vezetője?

– Mondj valakit, aki ennyi éven át dolgozott a Pécsi Balettben, az alakulástól mostanáig. Mondhatnám, hogy az ügyvezetői feladat egy pálya koronája, ha ez nem lenne súlyos vaskorona. Ott voltam a Pécsi Balettben végig, mindenhol mindenki mellett. Vincze Balázzsal tíz éve dolgozunk együtt. Az önálló együttesek működésére jellemző egy ügyvezető igazgató és egy művészeti vezető együttműködése és feladatmegosztása. Amikor a színház tagozataként működtünk, más volt a helyzet, mert a színházban bizonyos feladatokat mások végeztek helyettünk, most meg mindent magunknak kell csinálni.

– És már tudod, hogy pontosan mi lesz a dolgod?

– Ez majd a gyakorlat közben fog kialakulni. Eddig is mindent megbeszéltünk, gondolom, ezután sem lesz másképp. Vannak „harcias helyzetek", „csatás ügyek", ezeket nyilván Balázsra fogom hagyni, és van egy csomó feladat, amihez inkább nőnek kell lenni. Nyilván hasonló dolgom lesz, mint az iskolában, ahol meghatározó volt a diákokkal való közvetlen kapcsolat, az állandó odafigyelés rájuk. Egy tánctársulat is igényli ezt. Folyamatosan ott kell lenni, figyelemmel kísérni munkájukat, irányítani őket, és visszajelezni a pozitív vagy negatív megnyilvánulásaikat.

A táncban nagyon fontos figyelni a táncosok munkáját, de az a jó, hogy maguk a táncosok is igénylik ezt a figyelmet. Mindig kérdik is, hogy milyenek voltak aznap este, mit kellene esetleg másképp csinálni, mi volt a hiba. Ez a színvonal folyamatos fenntartásának és a fejlődésnek elengedhetetlen feltétele. Ha az ember kontrollálja magát a színpadon, az a táncban mindig a technikáról szól, hogy sikerült-e jól kivitelezni a mozdulatokat, de hogy ez mennyit tudott művészileg hatni, az igazából csak kívülről látszik. Ezért is kell az előadó számára a kontroll, egy ember, aki ösztönöz, kritizál, segít.

– Más lesz most a Pécsi Balett, hogy önálló lett?

– A Pécsi Nemzeti Színházhoz való tartozás kötöttséget jelentett, de biztonságot is adott. Viszont nagy leterheltséget jelentett a táncosoknak, hogy a zenés műfajokban is szerepelniük kellett. Ma egy vidéki színház sokkal több zenés darabot játszik, mint korábban, és ehhez táncosok is kellenek. Ezért voltak olyanok, akik 20, 22 vagy akár 26 előadást is játszottak egy hónapban. Ez rettenetesen sok. Most, hogy önállósodtunk, lett egy külön tánckara a Pécsi Nemzeti Színháznak, amely ellátja ezeket a feladatokat, mi pedig a saját műfajunk tökéletesítésére koncentrálhatunk.

– Tehát nem fognak unatkozni a táncosok, mert kevesebb dolguk lesz.

– Dehogy fognak. A felkészülés egyébként is speciális dolog a táncban. Itt nap mint nap próbálni, gyakorolni kell, akkor is, ha tíz napig nincs előadás. Ez egy állandó fizikai és mentális felkészültséget igénylő műfaj.

– Eddig is részt vettél a Pécsi Balett munkájában...

– Minden szempontból részt vettem, csak nem voltam vezetői pozícióban.

– Tehát döntési helyzetben?

– Tulajdonképpen döntési helyzetben is voltam, mert Balázzsal mindent megbeszéltünk.

– Akkor most mi változik?

– Nagyobb a felelősségem. Számomra az a legfontosabb, hogy 57 év után most kirepülhetünk a kalitkából. Azért van ebben némi izgalom, hogy hogyan is fog sikerülni. De tulajdonképpen csupa efféle izgalomból áll az élet. Amikor megalakult a Pécsi Balett, egy vasfüggöny mögött éltünk. Magyarországon csak klasszikus balett meg néptánc létezett. És ekkor megszületett a Pécsi Balett, amely egy emberközpontú gondolkodást jelentett, de nem használtunk igazán modern technikát, mert azt még nem ismertük.

A modern technikát azok hozták be hozzánk, akik külföldön dolgoztak, tanultak. Ilyen például Földi Béla is, aki táncosként a 80-as éveket külföldön töltötte, és megtanulta például Raza Hammaditól az art jazz stílust, ami egy izolált plasztikus, balett alapú, de nagyon másfajta mozgás, mint amit mi tudtunk. Nem kortárs tánc, de nagyon kecses, nagyon plasztikus műfaj. Ezért is hívtuk Bélát hozzánk, hogy ezt megtanulják a táncosaink. Mert állandóan szüksége van az együttesnek egyfajta technikai megújulásra. És Földi Béla tánctechnikai minősége és tudása erre lehetőséget teremt. Ő egy fantasztikus mester. Csak mi épp rákényszerítettük arra, hogy cselekményes darabot, story balettet csináljon nálunk, amit ő nem igazán szokott. Azt mondtuk neki, hogy hidd el, hogy sikered lesz ebben is.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/2. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft