Most zuhan a Büdöskékre

Rövidhullám – MU Színház

A Tánc Világnapja alkalmából a Parallel Alapítvány érdekes és játékos kísérlet szervezett Rövidhullám címmel a MU Színházban. A játékszabályok szerint 8 táncos-koreográfus kap egy témát, amiből röpke 8 óra alatt, este 8-ra készítenek egy-egy rövid improvizációt.
Szabó Imola Julianna | 12. 05. 2.

Nehezítette a feladatot, hogy közönség számára az előadás kezdetéig rejtve maradó témának, Hermán Árpád Büdöske című kisfilmjének (MOME, 2007) ráadásul még az improvizálók is csak a hanganyagát ismerhették meg. (A teljes animációt alkotók és nézők is csak a díjátadó előtt megtekinthették meg.) A rövidfilm az „ugrás a gépből” szituációs feladatra készült, és elnyerte a KAFF Nagydíját 2009-ben. A szántóföldön dolgozó idős házaspár éppen kapálja a földet, amikor egy fekete valami zuhanni kezd. A férfi figyel fel rá csak, és próbálja „közvetíteni” az eseményeket. A helyzetkomikum és nyelvi humor leleményeivel fűszerezett film hangja önmagában nem sok konkrétumot árul el a történetből, így komoly kihívás elé állította az improvizálókat.

 

 

tancvilagnap2012_mu

 

Bata Rita kezdte az estét. Lámpa előtt guggolva, mint egy furcsa madár, aki éppen életre kel. Pillanatonként növő árnyként költözött a falra, majd a fehér háttér előtt öregedni kezdett a teste. Göcsörtös faágként adott ki hangot, majd merevedett meg.

Zambrzyczki Ádám nagyon átgondolt koreográfiai vázat vitt színpadra, a téma hangfelvételét megvágva játszott térrel és idővel. Puha érkezések, kifordított helyzetek követték a kiindulópontot, mikor is aranyszínű bohócsapkában lógatta a fejét a föld felé. Aztán a lejátszott szöveggel együtt alakult a sapka és az alkotó viszonya. Az először még a szemet is teljesen eltakaró bolond-sityak, később fejtámasz, majd pedig elhagyott tárgy lett. A végpont a kiindulópont inverzeként reagált a témára. A poén egyszerre volt kontextuson belüli és önmagán túlmutató. A sapka nélküli, föld felé lógó fej fölött megszólaló hang zárta az improvizációt: „Emmán aligha megyen visszafelé”

Ladjánszki Márta bevállalósra vette az esti improvizációt, és valóban a jelen pillanatára bízta etűdje alakulását. Három szám közül választhattak a nézők, amiben végül a Miracles győzött. A bedobált ruhákat Márta pillanatok alatt magára tekerte-kötözte-cipzárazta, és szinte csak a fényképezőgépek vakujára bízta a világítást. A fotósok aktívan be is kapcsolódtak a játékba, és a sötétben mozgó testet érzékletes pillanatokban vonták be fénnyel. Sokrétű játék jött létre így, ebben az improvizációban teljes mértékben a jelenlét volt a mozgató. Ladjánszki Márta egyszerre játszott a térrel, a pillanatra megjelenő fénnyel és a kapott eszközökkel.  A kisruhát félmeztelenül dörzsölte a padlónak, a kezének, majd maga elé terítette az apró anyagot, eltakarva vele a melleit. A véletlen szülte kis „jelenet” nagyon találóan fogalmazta meg a játékos gyermekiség és a felnőtt megtervezettség közti különbséget.

Ezt a fajta erősen improvizációs és reagálásokra épülő vonalat választotta Gál Eszter is. Ő Meszerics András effekt- és énekhangját hívta segítségül. Eszter szinte csonttalan kúszással a talajon és milliméterenként leomló vagy éppen felemelkedő súllyal töltötte meg a teret. Közben folytonos viszonyba került a hanggal és a talajjal. A rá jellemző érzékeny és intuitív módon játszott a térrel a témából számára kicsípett érdekességgel: a változással.

Lengyel Kata fénykörbe állt. Napszemüveggel és öreg nénisre szorított szájjal lélegzett ki és be. Közben feszítette a karját, és kiabálni kezdett. Majd ön-reflektív módon a téma alól kivonva az előző mozdulatokat kezdett el a világmindenségről beszélni. Ezután rábízta egy szimpatikus nézőre a piros keretes szemüvegét, és nekifutott a falnak.

Vass Imre egy fehér labdával dobta könnyedén fejbe magát és, mint aki kihúzna belőle egy energiaszálat, úgy mozogta körbe a teret. Esett és kelt, zuhant és csapódott. Hol lábfejjel, hol vállal találta meg a legkicsavartabb testformát. Körbe-körbe, le és fel. Nekitapadva a falnak, feltámasztva a fejét, vagy éppen végiggurulva a talajon. A mikrofonba lélegezve és beszélve zárta az improvizációt.

Görnyedt hátú árnyként vetült a falra Maday Tímea teste. Hirtelen váltásokkal, erős és intenzív mozgásokkal koreografálta le magát a falról. Mint a lepottyanó valami, úgy érkezett meg a tér közepébe. A megkapott témából megvágott hanganyagra készített mozgás egy teljesen összetett és sokrétű előadást hozott létre, amiben az improvizációs elemek láthatatlanul olvadtak egymáshoz. Szinte kivehetetlenül, elveszítve esetlegességüket hoztak létre egy önálló jelentést hordozó adaptációt. A mozdulatok könnyedén fonódtak egymásba, miközben az arcjáték is sokat árult el a történetből. Színészi és táncosi jelenlét egyszerre volt érzékelhető és megélhető a pár perces koreográfiában.

Pálosi István meghökkentő módon, fehérre mázolt testtel és fehér hattyú-tütü szoknyával jött be a térbe. Ő használta ki a legérdekesebb módon a hely adta lehetőségeket. Egy fentről vetített képben táncolt végig, amin fekete-fehér „szecessziós büdöskék” mozogtak. Érdekesen játszott a kanonizált mozgáspanelekkel és gesztusokkal. Aztán ahogy egy lassú zuhanásban, ő is végül levedlette magáról a fehér tollakat, és meztelenül feküdt el a virágokra, amik egyre jobban fogytak és szűkültek, szinte már csak összegubózva fért el rajtuk. Ahogy a becsapódás előtti utolsó pillanatokat képzeli az ember, úgy húzta össze magát egyre jobban, míg el nem fogyott alóla a kép.

Az est végén a közönség a számára legjobban tetsző alkotásra adhatta le a voksát. Az ember nagyságú rövidhullám-díjat Maday Tímea kapta. Az improvizációk sokféleképpen jellemezték alkotójuk. Koreográfiai és térbeli gondolkozásról, téma-érzékenységről és különféle testnyelvek alkotta világról mutattak rövidke képet, inspiráló ízelítőt. A Rövidhullám egy újabb szemszögből mutatta be az alkotás folyamatát és a párbeszéd fontosságát a művészetek között. Színes és sokrétű improvizációk születtek, melyek befogadói szempontból azért is különlegesek, mert tényleg egyszeri és megismételhetetlen pillanatokkal mertek játszani az alkotók. Kockáztatva, kutatva és a jelenre reagálva.

 

 

Rövidhullám

 

Koreográfusok, előadók: Batarita, Gál Eszter, Ladjánszki Márta, Lengyel Katalin, Maday Tímea, Pálosi István, Vass Imre, Zambrzyczki Ádám

 

Helyszín: MU Színház