Győr: alvóváros

Harmadik nap: III. Győri Táncművészeti Biennálé

A III. Győri Táncművészeti Biennálé harmadik estéje meghozta az álomidőt. A Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán az Állami Népi Együttes varázsolta el a nagyérdeműt fergeteges látványszínházi előadásával, majd a stúdiószínpadon Kovács Gerzson Péter Triptichon című filozofikus művével ejtett gondolkodóba és talán egy kicsit hipnózisba is bennünket.
Hercsel Adél | 11. 06. 27.

Az idén fennállásának hatvanadik évfordulóját ünneplő Állami Népi Együttes a győri közönségnek az Álomidő című szuperprodukcióját hozta el, amely a Naplegenda folytatásaként jött létre 2010 októberében. Nikola Parov eklektikus és posztmodern, indiai, ír, spanyol, klezmer, tibeti, magyar stb. népi motívumokat és modern elektronikus hatásokat magába olvasztó zenéje univerzális folklór egyveleggé áll össze. A zenéből kiindulva mintha a produkció is arra törekedne, hogy egy nem létező nemzet folklórját mutassa be a dallam és a tánc eszközeivel. Egy olyan nép rituáléiba vezetnek be bennünket, akik mintha a Henry Rousseau által megfestett misztikus erdő álomvilágából léptek volna elő.

 

alomido-mane-1

Fotó: Bartha Máté

 

Az előadásnak a nappali és az éjszakai tudat közti kontaszt ad keretet: a hétköznapi valóságban megtapasztalt magányos létélmény mögött szép lassan lebukik a nap, és ahogy sorra halnak el a napsugarak, úgy bontakozik ki fokozatosan a kollektív, rituális őrület. Az éjszakában, az álomidőben minden megtörténhet, feltárulnak a titkok, megnyílnak az átjárók élet és halál birodalma közt, megjelennek az ősök és az eljövendő utódok szellemei, egyszerre vannak jelen az egymást kioltó sötét és gyógyító erők. A sehonnan sem jövő és sehová sem tartó titkos törzs pedig csak táncol, saját magát és saját gyengeségeit legyőzve esik transzba. Aztán eljön a hajnal, hogy megtörje a varázslatot, és visszaálljon az eredeti (tánc)rend. És a fény birodalmában valóban minden a helyére kerül: mindenki önmagára és a párjára talál.

 

alomido-mane-2

Fotó: Bartha Máté

 

Az álomnarratíván túl, és annak apropóján, az Álomidő magáról a tánc szeretetéről, a táncoló ember öröméről, és arról az energiáról szól, amit az önfeledt tánc tud adni magának a táncolónak és a közönségnek. Mindez pedig egy modern, progresszív, ám könnyen befogadható kortárs táncszínházi nyelven szólal meg, egyszerre ragaszkodva és elszakadva a folklorisztikus hagyományoktól. Ezt a zenén túl mi sem példázza jobban, mint az a vetített animációs felület, ami a háttérben az előadás számára végig látványelemként szolgál. A jelmezek sem tüntetik el a népviselet nyomait, de többnyire meleg, piros, narancs, sárga színeikkel és egyszerű, vonalas szabásukkal szintén a modern szemléletet és a megújulás vágyát tükrözik, továbbá az univerzalitásra való törekvéseket erősítik. Az Állami Népi Együttes tehát a hagyományok rezervátumba zárásának nyomasztó súlyát magáról lerázva túllép a klasszikus hagyományőrzésen, és igazán egyedülálló, élő művészetet produkál.

 

kgp-triptichon-1

Fotó: Bartha Máté

 

Kovács Gerzson Péter és a Tranzdanz produkciója szintén a modern, kissé urbanizált folklór progresszív vonalán mozog. Az Állami Népi Együtteshez hasonlóan Kovács Gerzson Péter konceptuális előadása is egy végtelen álomidőben lebeg, tánca a zene által álomba ringatott és megdelejezett létállapotok határán lebegő emberé. Hipnózisában megpróbál eggyéolvadni a zenével, azzal kísérletezik, hogy mozdulataival minél tökéletesebben lekövesse a zene legapróbb rezdüléseit és hangsúlyváltásait.

 

kgp-triptichon-3

Fotó: Bartha Máté

 

Az előadás, ahogy már a cím, a Triptichon is utal rá, három egységből épült föl: az első, Időben című tétel embere az ébredés, a létrejövetel kínjait táncolja ki magából egy síró hegedű dallamaira. A körmotívumra épülő Hic et Nunc című második tétel a létbe vetettség fájdalmainak leküzdését tűzte ki céljául azzal a téttel, hogy a furulyaszó sötétben vezérlő dallamai eljuttatják-e hősünket az élet vizének forrásvidékére, vagy sem. A harmadik, Ratio címet viselő tétel az őskáoszban való rendszerteremtés vágyával megáldott embert tette próbára, ezúttal dobkísérettel. Végül fölépült a triptichon, és a három hangszer egymásba fonódó szólamai ringatták álomba a küzdő, táncoló embert, és mintha elhalkulásukkal kívántak volna nekünk is nyugodt, lassú álmokat és jó éjszakát.

 

 

 

Álomidő

 

Látvány: Kovács Gerzson Péter

Jelmez: Szűcs Edit

Animációk: Karácsonyi Attila

Zene: Nikola Parov

Koreográfus: Orza Călin, Gera Anita, Juhász Zsolt, Katona Gábor, Kökény Richárd, Mihályi Gábor

Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor

Közreműködik a Magyar Állami Népi Együttes tánckara

Szólót énekel: Herczku Ágnes

 

 

Triptichon

 

Látvány, koreográfia, tánc: Kovács Gerzson Péter

Zenészek: Szandai Mátyás, Dresch Mihály, Lukács Miklós

 

 

Videó itt