Az Elképzelt Boldogság országa
Pöttöm Panna - Kabóca Bábszínház
Bizonyára nem véletlenül maradt ki a virágkehelyben született aprócska lány története a Móra Kiadó több nemzedéket felnevelő klasszikus Andersen-válogatásából. A sztori esetlenségét a gyakran szirupossá váló előadásmód súlyosbítja, és a geil befejezés tetézi (akár egy Walt Disney-mozi). Andersennek ebből a meséjéből szinte teljesen hiányzik az a gondolati és érzelmi mélység, ami miatt más történetei olyan kitörölhetetlenül belénk ivódnak. Pöttöm Pannáról leginkább csak az derül ki, hogy kicsi és szép, akit ide-oda vet a sorsa (sokat sír), míg el nem nyeri jutalmát, a virágtündérek királyának szerelmét. Bár hőstörténetnek indul (Panna csodás születése), később mégis feltűnően hiányzik mindenfajta irány a történetből: Panna nem törekszik semmire, csak sodródik, míg révbe nem ér.
Góczán Judit átirata (és Csató Kata rendezése) ismerős keretbe, az esti mesélés helyzetébe illeszti a történetet: Pöttöm Panni unszolására lefekvés után nagyapja sokadszorra is elmondja a mesét a kislányról, aki az Elképzelt Boldogság országát keresi. Aztán Panni elalszik, és az előadás itt lebegve hagyja, hogy amit ezután látunk, az (természetesen a fikción belül értve) álom-e vagy valóság. Valahol annak az evidenciája bizonytalanodik el, hogy elindulhat-e az ember boldogulását keresve a saját útján. Ez a kettősség aztán végig jelen van a pöttöm lány vándorlásának elmesélésében, s hol az álomszerűség, hol a valószerűség válik hangsúlyosabbá.
A kalandok, a találkozások az ok-okozatiság logikájára, világos emberi szándékokra, a boldogulás hétköznapi törekvéseire épülnek. A békakirálynő ki akar törni a mocsárból, ember akar lenni (vagyis más, mint ami); a darázs híres akrobata akar lenni (azaz több, mint ami); a vénkisasszony mezei egér pedig előnyös házasságot és biztonságot remél a jól szituált vakondtól. Panna tapasztalatai is könnyen visszavezethetők hétköznapi gyermeki élményekre, az elutasítás, a megfelelni nem tudás, a „rossz vagyok" szorongató érzésére. Panna belső útja épp a 'milyen vagyok?' válaszaitól vezet a 'ki vagyok én?' kérdéséig. Ennek a kimondása Panna egyetlen megszólalása az előadásban.
A találkozások közti átmenet, az, ahogy Panni eljut egyik helyszínről a másikra (a mocsárból a darázshoz, majd onnan az egérhez és tovább) mozgásban, álomszerű képekben fogalmazódik meg. Szép áttűnés, ahogy Panni alól kisiklik a patakot jelző kék lepel, és máris máshol találja magát. Máskor a bábjátékos teste lesz az állandóan változó út, ahol Panna vándorol - megy, szökken, csusszan.
Futó Ákos egyszerre partnere és mozgatója az aprócska, megejtően szép bábnak, életre kelti és érzékenyen reagál a nem beszélő figura minden apró rezdülésére. De egyszemélyben ő eleveníti meg a többi figurát is (különböző jellegű és statikájú bábokkal), hangban és mozgásban is remek karaktereket formálva. A kétszereplős jelenetekben minden jól is működik, de a háromszereplős részekben technikai szükségből az egyik figura - többnyire Panna - óhatatlanul passzivitásra van kényszerítve. A bábjátékost nagyszerűen segíti a fokozatosan kinyíló díszlet, ami első látásra nagyobb széknek tűnik, de fölül keskeny, alul kiszélesedő formájával csellóra is emlékeztet (különösen miután „megszólal" a bevezető játékban). Erőteljes, de nem erőszakos színvilágával expresszív tere lesz ez az építmény az előadásnak, amin belül sok apró tárggyal berendezett otthonos helyek (például az egér háza) is elővarázsolódhatnak. Az előadás egész látványvilága (tervező: Horváth Mari) messziről elkerüli azt a negédes-bűbájos képet, amit az eredeti mese nyelvileg megidéz.
Az utolsó helyszín, az Elképzelt Boldogság országának elérése előtt Panna ismét elalszik, így az, hogy hol is találkozik a királyfival, ismét csak lebegve marad (valahol ott, ahol a babér és borostyán tenyész...), és legalább résnyire nyitva hagyja a kérdést, hogy vajon valóban elérhető-e a boldogság, van-e vége az útnak. Valami mély szomorúság lengi be ezt az utolsó képet - s ez az érzés az, amit a kitűnő (s leginkább a Bran együttes hangzásvilágára emlékeztető) zene - a magával ragadó áradás és a kétségbeesés furcsa elegye - is végig közvetített.
Pöttöm Panna
Kabóca Bábszínház
Andersen meséje nyomán írta: Góczán Judit
Tervező: Horváth Mari
Díszlet: Mátravölgyi Ákos, Szikora Imre
Bábok: Tóth Zsuzsa, Szalai Ildikó
Kellékek, jelmez: Benkőné Somogyi Krisztina, Bodó Katalin, Kerekes Péter
Zene: Dank Dániel
Koreográfus: Nemes Zsófia
Rendező: Csató Kata
Játssza: Futó Ákos
Mások is látták:
